Cole, Fora, Jabari és Annie
világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő
kintlakók legendáit kutatják.
Kedvenc idézetek:
„– Ez őrültség!
– Nem, csak számodra felfoghatatlan.”
„– Gonosz? Nem – rázta meg a fejét Fora. – Lévé nem gonosz, csak nem válogatja meg az eszközeit. Okos, elszánt, de közben a végletekig elvakult és manipulatív. Nem hinném, hogy rosszat akar, csak nincs tekintettel másokra.”
„Vallásosságát már évezredekkel korábban levetkőzte, hiszen sokszor látta, hogy az emberek milyen könnyedén választanak nekik tetsző istent vagy isteneket, miközben mindenki mást eretneknek kiáltanak ki.”
„– Ostoba vagy, mert nem érted, mivel játszol. Valami olyasmit akarsz uralni, amelynek a célját sem érted.”
„– Csalódtál?– Nem. Boldog vagyok, hogy veled lehetek. Tudom, hogy szeretsz, és emlékezni fogsz rám holnap is. Ez az, amire mindig is vágytam, ám most, hogy elértem, egy kissé… üresnek érzem magam, és ezért lelkiismeret-fulladásom van. Telhetetlen lennék?– Lehet. Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.”
Kedvenc karakterek: Cole, Fora, Altan, Annie
Borító: Ez a borító is nagyon szép, de nem teljesen így képzeltem az ominózus jelenetet.
Végkifejlet: Mindenre fény derül, még többre is, mint számítasz.
Amint
befejeztem az előző kötetet, egyből fejest ugrottam a folytatásba. Az első két
rész egy kötetben jelent meg, erről és az íróról bővebben EBBEN a bejegyzésben olvashattok.
Ezt a könyvet is köszönöm Szilágyi Zoltánnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta,
valamint Letyának a közreműködésért. A közeljövőben az íróval interjút fogok
készíteni, amihez már gyűlnek a kérdéseim, azonban, ha van valami, amit
szeretnétek tudni, írjátok meg nekem! Szilágyi Zoltánnal a közeljövőben
személyesen is tudtok találkozni, ugyanis október 27-én dedikálni fog a 38. HungaroCon-on, valamint A gőz diadala című, steampunk ismertető beszélgetés
egyik résztvevője is lesz!
Az Arató
története évezredekkel az előző rész vége előtt kezdődik. Visszautazunk a
kezdetek kezdetéhez, és megismerjük a szférák kialakulásának történetét, amely
az emberi kapzsiság és önzőség vidékén öltött testet. Megismerjük a Vándort, aki
felel az Arató működéséért. Elég részletesen és hosszas bemutatót kapunk a gépezet
működéséről és megalakulásáról, ám mindez szükséges, és izgalmas módon tárul
szemünk elé. Ezután abba a pillanatba ugrunk vissza, amikor az előző rész véget
ért. Cole és Fora épp ugranak a semmibe. Ezután leginkább kettejüket
követhetjük nyomon, amin kutatnak és nyomoznak a miértek és a hogyanok után.
Vajon képesek megakadályozni a katasztrófát?
Szilágyi Zoltán, Forrás |
Amikor
olvastam az író honlapján, a világ ismertetésnél (Link a bejegyzés alján),
még nem tudtam, mire utal, mikor azt írta, hogy a három rész egy történet. Elvégre
a legtöbb trilógia azért így épül fel. Ám ennél a történetnél szó szerint
értendő ez a megjegyzés. Nagyon sok apró elejtett infó a korábbiakban itt nyer
értelmet. Zseniálisan építette fel Szilágyi Zoltán a történések folyamát! Azt
hinnéd, hogy már semmi nem lephet meg, hogy már mindent tudsz, aztán BUMM! Egy
újabb infómorzsa, egy újabb rejtély felé. Szeretek ilyen típusú könyvet
olvasni, mert nem engedi lankadni a figyelmet és folyton éberen tartja az
érdeklődésemet.
A főbb
eseményekben leginkább Fora és Cole vesznek részt, Jabarival nagyon keveset
találkozunk, ám ebben a részben már nem hagyatkozik Amramra, hanem próbál a
saját útján haladni az jó irányba. Anniet viszont közelebbről megismerjük,
nagyon szimpatikus volt nekem végig. Nőként a hadseregben nem volt könnyű
dolga. Jabarival kötött ismeretsége tragikus hirtelenséggel ért véget, amit
nehezen dolgozott fel, és mikor már túl volt rajta, a férfi ismét megjelent,
ezzel összekuszálva a nyugodt állóvizet.
És vannak
olyan emberek, akik ezt az előnyükre akarják fordítani. Gondoltátok volna?
Vannak szívtelen emberek? Annie egy személyben katona, akinek követni kell a
parancsokat, bármennyire nem fair, amit kérnek, és nő, aki még nem tudja, mit
is érez igazán. Furcsa és nehéz kettősség. Szerettem az Annie szálat. Az első
résznél is írtam, hogy nagyon szeretem, mikor érzelmekről, kételyekről és
döntésekről olvashatok, és itt minden megvolt. Jól felépített karakter.
Tudjátok
mit szerettem még ebben a kötetben nagyon? A filozófiai vetületét. Ki vagyok
én? Mi vagyok én? Valóságos vagyok? Ha nem vagyok az egyedüli, egyéniség
vagyok-e? Mitől lesz valami valóságos? Mind csupa jogos és érdekes kérdés, amit
egy ilyen világfelépítés hatására én is feltettem. Mi van, ha a mi világunk is
csak egy tükörvilág? Ha tudnám, hogy ez nem az igazi valóság, hogyan élnék
tovább? Cole-lal megint nagyon egy hullámhosszon voltam.
Egy
párhuzamos szférában lakó egyént milyen jogok illetnek meg? Szerintem ugyanazok
az emberi jogok, de vannak, akik képesek tárgyakként kezelni őket, hogy hitelt
adjanak cselekedeteiknek. Rettentő gonosz, mégis annyira emberi hozzáállás. Párhuzamot
vontam a manapság nagyon is mindennapi bevándorló kérdéssel, és rá kellett
jönnöm, hogy ez sajnos görbe tükör nekünk. Nem azt mondom, hogy az író ezzel
utalni szeretett volna az általam felvázolt dolgokra, és nem is szeretnék
politikába belemenni, hogy Annie-t idézzem a könyvből: „– Istenem, mennyire
gyűlölöm a politikát!” (Elcseréltek). De tény, hogy vannak emberek, akik azért,
hogy legalizálják saját cselekedeteiket, félredobják az addig használatos
emberi normákat, és újakat kreálnak. Mert így egyszerűbb, így nem fáj és így
nem érzi, hogy rosszat tenne.
Hogy egy
kis negatívat is említsek, volt egy rész, amit nem értettem. Az előző részben
az volt, hogy a pilóták ugyan látják egymást a látomásaikban, de idézem:
„Mivel két pilóta egyszerre próbálja elérni a számára kedvező jövőt, ezért látomásaik minden esetben tévesek. Aki ilyenkor a jövőbelátásra támaszkodik, az biztos rajtaveszt; csak a tapasztalat és a gólemek képességei döntenek kettejük között.” (Acélsereg – Érkezés)
Én
ezt úgy értelmezem, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy a pilóták nem
foglalkoznak egymással a látomásaikban. Ám volt egy rész, ahol Cole
elhatározása a cselekvésre elég volt, hogy Jabari érte menjen, és kimentse
szorult helyzetéből. Ez számomra kicsit következetlen, de ezen kívül nem tudok
felhozni semmit a könyv ellen.
Az író
nagyon figyel a részletekre. Olyan apróságokra, amik az én szívemet mindig
megdobogtatják. Szeretem, ha az író nem csak a nagy egészre koncentrál, hanem
mondjuk arra is, ha egy hajóra jeleket festünk, akkor a már rajta lévő egyéb
jeleket, mint a hajó kódja, tüntessük el, mert gondot okozhat. Apróság,
számomra mégis fontos, mert ebből érzem, hogy az író szívvel-lélekkel beletette
magát a történetébe.
Engedéllyel, illusztráció a sorozathoz, Forrás |
Szerkesztés
tekintetében egy rossz szavam sem lehet, egy darab hiba sem tűnt fel az egész könyv
során. Le a kalappal ismét a Főnix Könyvműhely előtt, nem elég, hogy gyönyörű
borítókat adnak ki idén sorra egymás után, úgy tűnik a korrektúrára is jobban
odafigyelnek. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik!
Összességében
nagyon jól szórakoztam az egész sorozat alatt. Kisebb hullámvölgy volt a
második részben Jabari története, viszont azon kívül nem volt egy pillanat sem,
hogy unatkoztam volna. Elgondolkodtatott és megérintett. Emiatt azt kell,
mondjam, hogy kedvencet avattam ezzel a résszel. Azoknak ajánlom ismét, akik nem
rettennek vissza attól, hogy az agyukat is kell használni, és nem zavarja őket,
ha az addig gondolt megoldások egy szempillantás alatt a fejük tetejére állnak
egy hirtelen jött cselekedet hatására. Köszönöm az élményt!
Nálam ez a könyv 5/5.
Műfaj: steampunk, sci-fi
Kiadó: Főnix Könyvműhely (Főnix
Astra) Rendeléshez kattints!
Terjedelem: 280 oldal
Megjelenés: 2018
Sorozat neve: Káoszszív
Sorozat részei: Acélgólem,
Acélsereg, Arató
ISBN: 9786155632686, Kötés: puhatáblás
|
Egyéb elérhetőségek:
Az univerzumról bővebben ITT olvashattok!
Az előző kötet illusztrációit ITT találod!
Szilágyi Zoltán megjelent novelláiról már korábban is
írtam:
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Cole, Fora, Jabari és Annie
világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő
kintlakók legendáit kutatják.
Hőseink sorsa összefonódik,
és ráébrednek, hogy csak közös erővel törhetnek át az egymás ellen küzdő,
halhatatlan kintlakók seregein. Céljuk, hogy eljussanak a Vándorhoz, aki talán
elháríthatja a közelgő világvégét.
Egyre több meglepetést
tartogató útjuk során számos veszélyt kell legyőzniük, mire megismerhetik a
multiverzum létezésének okát, és rátalálhatnak az Aratóra, amely összefogja és
uralja a szférák rendszerét.
Tartalomjegyzék
Arató
Alvó
Mágus
Uralkodók
Szem
Angyalok
Piramisok
Altán
Szív
Elcseréltek
Narvál
Végjáték
Búcsú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése