2018. október 22., hétfő

Szilágyi Zoltán: Arató (Káoszszív 3.)


Cole, Fora, Jabari és Annie világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő kintlakók legendáit kutatják.

Kedvenc idézetek: 
„– Ez őrültség!
– Nem, csak számodra felfoghatatlan.” 
„– Gonosz? Nem – rázta meg a fejét Fora. – Lévé nem gonosz, csak nem válogatja meg az eszközeit. Okos, elszánt, de közben a végletekig elvakult és manipulatív. Nem hinném, hogy rosszat akar, csak nincs tekintettel másokra.” 
„Vallásosságát már évezredekkel korábban levetkőzte, hiszen sokszor látta, hogy az emberek milyen könnyedén választanak nekik tetsző istent vagy isteneket, miközben mindenki mást eretneknek kiáltanak ki.” 
„– Ostoba vagy, mert nem érted, mivel játszol. Valami olyasmit akarsz uralni, amelynek a célját sem érted.” 
„– Csalódtál?– Nem. Boldog vagyok, hogy veled lehetek. Tudom, hogy szeretsz, és emlékezni fogsz rám holnap is. Ez az, amire mindig is vágytam, ám most, hogy elértem, egy kissé… üresnek érzem magam, és ezért lelkiismeret-fulladásom van. Telhetetlen lennék?– Lehet. Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.” 
Kedvenc karakterek: Cole, Fora, Altan, Annie 
Borító: Ez a borító is nagyon szép, de nem teljesen így képzeltem az ominózus jelenetet. 
Végkifejlet: Mindenre fény derül, még többre is, mint számítasz. 
Amint befejeztem az előző kötetet, egyből fejest ugrottam a folytatásba. Az első két rész egy kötetben jelent meg, erről és az íróról bővebben EBBEN a bejegyzésben olvashattok. Ezt a könyvet is köszönöm Szilágyi Zoltánnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta, valamint Letyának a közreműködésért. A közeljövőben az íróval interjút fogok készíteni, amihez már gyűlnek a kérdéseim, azonban, ha van valami, amit szeretnétek tudni, írjátok meg nekem! Szilágyi Zoltánnal a közeljövőben személyesen is tudtok találkozni, ugyanis október 27-én dedikálni fog a 38. HungaroCon-on, valamint A gőz diadala című, steampunk ismertető beszélgetés egyik résztvevője is lesz!
Az Arató története évezredekkel az előző rész vége előtt kezdődik. Visszautazunk a kezdetek kezdetéhez, és megismerjük a szférák kialakulásának történetét, amely az emberi kapzsiság és önzőség vidékén öltött testet. Megismerjük a Vándort, aki felel az Arató működéséért. Elég részletesen és hosszas bemutatót kapunk a gépezet működéséről és megalakulásáról, ám mindez szükséges, és izgalmas módon tárul szemünk elé. Ezután abba a pillanatba ugrunk vissza, amikor az előző rész véget ért. Cole és Fora épp ugranak a semmibe. Ezután leginkább kettejüket követhetjük nyomon, amin kutatnak és nyomoznak a miértek és a hogyanok után. Vajon képesek megakadályozni a katasztrófát?
Szilágyi Zoltán, Forrás
Amikor olvastam az író honlapján, a világ ismertetésnél (Link a bejegyzés alján), még nem tudtam, mire utal, mikor azt írta, hogy a három rész egy történet. Elvégre a legtöbb trilógia azért így épül fel. Ám ennél a történetnél szó szerint értendő ez a megjegyzés. Nagyon sok apró elejtett infó a korábbiakban itt nyer értelmet. Zseniálisan építette fel Szilágyi Zoltán a történések folyamát! Azt hinnéd, hogy már semmi nem lephet meg, hogy már mindent tudsz, aztán BUMM! Egy újabb infómorzsa, egy újabb rejtély felé. Szeretek ilyen típusú könyvet olvasni, mert nem engedi lankadni a figyelmet és folyton éberen tartja az érdeklődésemet.
A főbb eseményekben leginkább Fora és Cole vesznek részt, Jabarival nagyon keveset találkozunk, ám ebben a részben már nem hagyatkozik Amramra, hanem próbál a saját útján haladni az jó irányba. Anniet viszont közelebbről megismerjük, nagyon szimpatikus volt nekem végig. Nőként a hadseregben nem volt könnyű dolga. Jabarival kötött ismeretsége tragikus hirtelenséggel ért véget, amit nehezen dolgozott fel, és mikor már túl volt rajta, a férfi ismét megjelent, ezzel összekuszálva a nyugodt állóvizet.
És vannak olyan emberek, akik ezt az előnyükre akarják fordítani. Gondoltátok volna? Vannak szívtelen emberek? Annie egy személyben katona, akinek követni kell a parancsokat, bármennyire nem fair, amit kérnek, és nő, aki még nem tudja, mit is érez igazán. Furcsa és nehéz kettősség. Szerettem az Annie szálat. Az első résznél is írtam, hogy nagyon szeretem, mikor érzelmekről, kételyekről és döntésekről olvashatok, és itt minden megvolt. Jól felépített karakter.
Tudjátok mit szerettem még ebben a kötetben nagyon? A filozófiai vetületét. Ki vagyok én? Mi vagyok én? Valóságos vagyok? Ha nem vagyok az egyedüli, egyéniség vagyok-e? Mitől lesz valami valóságos? Mind csupa jogos és érdekes kérdés, amit egy ilyen világfelépítés hatására én is feltettem. Mi van, ha a mi világunk is csak egy tükörvilág? Ha tudnám, hogy ez nem az igazi valóság, hogyan élnék tovább? Cole-lal megint nagyon egy hullámhosszon voltam.
Egy párhuzamos szférában lakó egyént milyen jogok illetnek meg? Szerintem ugyanazok az emberi jogok, de vannak, akik képesek tárgyakként kezelni őket, hogy hitelt adjanak cselekedeteiknek. Rettentő gonosz, mégis annyira emberi hozzáállás. Párhuzamot vontam a manapság nagyon is mindennapi bevándorló kérdéssel, és rá kellett jönnöm, hogy ez sajnos görbe tükör nekünk. Nem azt mondom, hogy az író ezzel utalni szeretett volna az általam felvázolt dolgokra, és nem is szeretnék politikába belemenni, hogy Annie-t idézzem a könyvből: „– Istenem, mennyire gyűlölöm a politikát!” (Elcseréltek). De tény, hogy vannak emberek, akik azért, hogy legalizálják saját cselekedeteiket, félredobják az addig használatos emberi normákat, és újakat kreálnak. Mert így egyszerűbb, így nem fáj és így nem érzi, hogy rosszat tenne.
Hogy egy kis negatívat is említsek, volt egy rész, amit nem értettem. Az előző részben az volt, hogy a pilóták ugyan látják egymást a látomásaikban, de idézem:
„Mivel két pilóta egyszerre próbálja elérni a számára kedvező jövőt, ezért látomásaik minden esetben tévesek. Aki ilyenkor a jövőbelátásra támaszkodik, az biztos rajtaveszt; csak a tapasztalat és a gólemek képességei döntenek kettejük között.” (Acélsereg – Érkezés)
Én ezt úgy értelmezem, de javítsatok ki, ha tévednék, hogy a pilóták nem foglalkoznak egymással a látomásaikban. Ám volt egy rész, ahol Cole elhatározása a cselekvésre elég volt, hogy Jabari érte menjen, és kimentse szorult helyzetéből. Ez számomra kicsit következetlen, de ezen kívül nem tudok felhozni semmit a könyv ellen.
Az író nagyon figyel a részletekre. Olyan apróságokra, amik az én szívemet mindig megdobogtatják. Szeretem, ha az író nem csak a nagy egészre koncentrál, hanem mondjuk arra is, ha egy hajóra jeleket festünk, akkor a már rajta lévő egyéb jeleket, mint a hajó kódja, tüntessük el, mert gondot okozhat. Apróság, számomra mégis fontos, mert ebből érzem, hogy az író szívvel-lélekkel beletette magát a történetébe.
Engedéllyel, illusztráció a sorozathoz, Forrás
Szerkesztés tekintetében egy rossz szavam sem lehet, egy darab hiba sem tűnt fel az egész könyv során. Le a kalappal ismét a Főnix Könyvműhely előtt, nem elég, hogy gyönyörű borítókat adnak ki idén sorra egymás után, úgy tűnik a korrektúrára is jobban odafigyelnek. Csak remélni tudom, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik!
Összességében nagyon jól szórakoztam az egész sorozat alatt. Kisebb hullámvölgy volt a második részben Jabari története, viszont azon kívül nem volt egy pillanat sem, hogy unatkoztam volna. Elgondolkodtatott és megérintett. Emiatt azt kell, mondjam, hogy kedvencet avattam ezzel a résszel. Azoknak ajánlom ismét, akik nem rettennek vissza attól, hogy az agyukat is kell használni, és nem zavarja őket, ha az addig gondolt megoldások egy szempillantás alatt a fejük tetejére állnak egy hirtelen jött cselekedet hatására. Köszönöm az élményt!
Nálam ez a könyv 5/5.



Könyvadatok:
Műfaj: steampunk, sci-fi
Kiadó: Főnix Könyvműhely (Főnix Astra) Rendeléshez kattints!
Terjedelem: 280 oldal
Megjelenés: 2018
Sorozat neve: Káoszszív
Sorozat részei: Acélgólem, Acélsereg, Arató
ISBN: 9786155632686, Kötés: puhatáblás




Egyéb elérhetőségek:
Az univerzumról bővebben ITT olvashattok!
Az előző kötet illusztrációit ITT találod!

Szilágyi Zoltán megjelent novelláiról már korábban is írtam:

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Cole, Fora, Jabari és Annie világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő kintlakók legendáit kutatják.
Hőseink sorsa összefonódik, és ráébrednek, hogy csak közös erővel törhetnek át az egymás ellen küzdő, halhatatlan kintlakók seregein. Céljuk, hogy eljussanak a Vándorhoz, aki talán elháríthatja a közelgő világvégét.
Egyre több meglepetést tartogató útjuk során számos veszélyt kell legyőzniük, mire megismerhetik a multiverzum létezésének okát, és rátalálhatnak az Aratóra, amely összefogja és uralja a szférák rendszerét.

Tartalomjegyzék
Arató
Alvó
Mágus
Uralkodók
Szem
Angyalok
Piramisok
Altán
Szív
Elcseréltek
Narvál
Végjáték
Búcsú

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése