Janusz A. Zajdel: Alsó határérték

Hogy boldogulnál egy olyan világban, ahol a virágzó korrupció legfőbb eszköze az emberek IQ-szintje?

Kedvenc idézetek: 

„Boldogok azok, akiknek nem kell törődniük a múló idővel.” 

„Ha megengedheted magadnak, hogy ne számold a hullámokat és a múló perceket, ha az idő múlása nem kelt benned pánikot – akkor vagy igazán boldog.” 

„– Szabadság? – nevetett Matt, közben majdnem megfulladt a sörtől. – Ez a szabadság? Ember, te melyik világban élsz?” 

„Mert hát mit is jelent, hogy az emberek egyenlőek? Hiszen az ember, mondhatni, sokoldalú lény. Melyik tulajdonságát vegyük reprezentatívnak, ha összehasonlítjuk másokkal? Nem lehet egységesíteni sem fizikai vagy szellemi képességeit, sem az anyagi vagy lelki szükségleteit.” 

Kedvenc karakterek: Nem lett. 

Borító: Nagyon szép, de nincs köze a történethez. 

Végkifejlet: Zavaros. Nyitva hagyja az eseményeket, a fantáziánkra bízza a folytatást.

Év elején hallottam erről a könyvről először, amikor a kiadó közzétette, hogy idén várható a megjelenése a könyvnek. Nagyon megfogott a koncepció, ami a fülszöveg első sorában is olvasható. Egy világ, ahol az intelligencia alapján vannak az emberek osztályokba sorolva. Ebben a témában annyi potenciál van, mint égen a csillag, egyből beizzítottam magam, és vártam, hogy megjelenjen. Szeptemberben érkezett el a pillanat és alig vártam, hogy belevessem magam a világba. Ezúton is köszönöm a Galaktika kiadónak, hogy eljuttatták hozzám a könyvet, és lehetővé tették nekem ezt az utazást.

Janusz A. Zajdel Janusz Andrzej Zajdel 1938-ban született lengyel science fiction író, hazájának második legnépszerűbb alkotója a műfajban Stanislaw Lem után. Legfőbb irányzataa a társadalmi sci-fi és a disztópia volt. Az Varsói Egyetemen fizikát tanult, diplomája megszerzése után radiológiai mérnökként és nukleáris fizikai szakértőként dolgozott. Szabadidejében úgy népszerűsítette a tudományt, hogy sci-fit írt. A testvérével egy tudomány és mérnöki pálya iránt érdeklődő fiataloknak szánt magazinban indítottak rovatot, amiben különböző futurisztikus eszközökről írtak. Számos regénye és novelláskötete jelent meg. Habár több nyelvre is lefordították, angolul egy kivétellel egyik műve sem jelent meg eddig. Az egyetlen kivétel egy novella, amit Zajdel a Tales from the Planet Earth antológiába írt, Particularly Difficult Territory (Wyjątkowo trudny teren) címmel. Életének a rák vetett véget 1985-ben. 1984-ben elnyerte az akkor alapított Sphinx-díjat, amit következő évben, az író tiszteletére átneveztek Janusz A. Zajdel-díjra. Minden évben a legjobb novella és a legjobb regény kategóriában adják át Lengyelországban az előző évre vonatkozólag.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol látszólag létrejött az egyenlőség. Kötelezővé tették állami egyetemi oktatást, így mindenki egyenlő esélyekkel indul a munkaerő piacon. Az embereket az intelligenciájuk alapján osztályokba sorolják hatostól a zérósokig, akik a legnagyobb koponyák és felelősek az államigazgatásért. Mindenki kap bérminimumot, valamint az osztályának megfelelően plusz juttatást, akik dolgoznak, azok pedig munkabért. Tehát éhen nem hal senki, de dolgozni nagyjából csak hármas osztályig dolgoznak, már a négyesek sem kapnak igazán munkát. Ez a világ, amiről azt gondolnád, hogy tökéletes, hiszen egyenlő és igazságos, hemzseg a bűnözéstől és a korrupciótól. Kirakatemberek, kirakat tevékenységek, agymosás és szélhámosság jellemzi ezt a társadalmat.

Az események főszereplője Sneer, aki négyes, így nem dolgozik, vagyis hivatalosan nincs munkája. Ám ő egy hazárdőr, igazából az egyik legintelligensebb zérós Argolandben. Azzal foglalkozik, hogy pénzért, vagyis pontokért, segítsen azoknak, akik felsőbb osztályba szeretnének kerülni. Ez persze illegális. Mindenki névre szóló Kulccsal rendelkezik, erre gyűjti a különböző pontjait, ezen van nyilvántartva a társadalom biztosítása, a személyes adatai, a bankszámlája, a fogyasztása, minden. Egy kártyáról le lehet nyomozni az egész életét.

Az alapkoncepció nagyon is érdekes és rengeteget ki lehetett volna belőle hozni. Viszont sajnos a kivitelezéssel nekem problémáim adódtak. A leginkább az volt vele a gondom, hogy nem hittem el. Adott egy zseni, aki álomvilágban él. Minden oldalról sugározzák felénk, hogy ő aztán mekkora agyas, de erről nem kapunk semmilyen bizonyítékot. Én konkrétan egy naiv álmodozónak írnám le, aki nem látja saját lustaságától a valóságot. Egyértelmű társadalmi szituációkról nem hajlandó tudomást venni, csak azután, hogy kiszúrja a szemét.

Lengyel borítók

Viszont a regény tele van jobbnál jobb gondolatokkal, amik a mai világban is problémát jelenthetnek. Egyrészt, senki nem akarja, hogy az egész életét számon tartsák. Egy ilyen Kulcs akarva akaratlanul is ahhoz vezet, hogy nem lehetnek titkaid, nem lehet magánszférád. Másrészt, akkora technológiai fejlődésen mentek keresztül igen rövid idő alatt, hogy a teljes ipar és mezőgazdaság automatizált. Azért nem dolgoznak az alsóbb osztályokban, mert nem kell. A gépek átvették a helyüket. Csak annak van munka, aki okos, vagy aki a gépek karbantartásával és javításával foglalkozik. Viszont, ha nem dolgozol, nem is kapsz annyi juttatást, mint az, aki dolgozik. Nem ér annyit a pontod. Mindenki feljebb akar kerülni, ez óhatatlanul is korrupcióhoz és bűnözéshez vezet. Egy olyan világban, ahol minden nyílt titok. Ez a könyv egy látszólag tökéletes, egyenlő társadalom tökéletlenségeire hívja fel a figyelmet. Egy olyan társadalom, ahol bárki lehet belőled, ha tanulsz. Látszólag. A rendszer nem mindenkinek ad teret. Aki pedig átlát a szitán, azt rövid úton elhallgattatják.

Itt is az a gond, hogy nem hiszem el. Van rendfenntartó szerv. Tisztában vannak a lifterezők (pl.: főhősünk; olyan személyek, akik segítenek fentebbi osztályba jutni) módszereivel, nyomon következő a pénzmozgás, mégis hagyják, hogy ez a rendszer fennmaradjon. Nem is igazán ezt nem hiszem el, a végén erre azért kapunk egy magyarázatot, hogy ez jó vagy nem jó magyarázat-e azt mindenki döntse el maga. Amit nem hiszek el, hogy egy hiperokos elektronikai zseni, aki a szöveg szerint tényleg nagyon okos, hogy nem látja azt, hogy minden összefügg, és nem lehet elbújni, ha használod a Kulcsod. Ha nem használod, akkor meg éhen halsz.

Hadd osszak meg veletek egy személyes intermezzót. Idén májusban, hazánkban is hatályba lépett az Európai Unió GDPR-ról szóló rendelete, ami az adatvédelemről szól. Erről a fejlécen található „Adatvédelem” fülön további tájékoztatást is kaphattok. A munkám során eléggé belemélyedtem a témában, szabályzatokat és leírásokat gyártottam. A könyvben van egy jelenet, ami egy orvosi rendelőben játszódik. Az orvos beküldi Sneer-t a spanyolfal mögé, és lerendezi gyorsban a többi betegét. Sneer mindenki adatát és betegségét hallja. Az érzés, amikor olvasás közben megfogalmazódik benned az, hogy „hát ez egyáltalán nem felel meg a GDPR követelményeinek”, leírhatatlan. Ennyire azért nem kéne munkamániásnak lennem.

Idegen nyelvű borítók: cseh, cseh, orosz, német

Ez a jelenet is eléggé elszomorító volt. Tudtátok, hogy minden betegségre megoldás, ha leszoksz a dohányzásról és az ivásról? Ha netalántán nem iszol és dohányzol, akkor meg rossz a fogad. De a fogorvos meg olyan drága, hogy úgysem mész el. Szomorú, hogy egy tanult ember így átveri a társadalom szegényebb és tudatlanabb rétegét. Mert annak ellenére, hogy mindenki részesült a felsőoktatásban, nem mindenki okos.

Ebből eszembe jut a kedvenc részem a könyvből, ami az egyenlőség mibenlétét tárgyalja. Mitől leszünk egyenlők? Melyik tulajdonságunkat kell alapul venni, ha az egyenlőséget vizsgáljuk? Az intelligenciát? A tudást? Az anyagi javakat? A fizikai tulajdonságainkat? Én úgy gondolom, hogy attól válik egyenlővé az emberiség, ha a lehetőségei ugyanazok, függetlenül attól, mennyi pénze van, vagy mennyire okos. Megtehessem, hogy azt tanuljam, amit szeretnék. Sajnos nem mindenki teheti meg. Olyan orvosi kezelésben részesülhessek, ami emberileg lehetséges. Ez sem adott mindenhol. És még folytathatnám. 

Arról is meg kell emlékeznem, hogy mennyire lealacsonyító a nőkkel szemben ez a könyv. A legtöbb nő, egy kivétellel, mind prosti volt. Az egyetlen értelmes női karakter is prostinak álcázta magát. Mikor kiderült, hogy nem buta, akkor meg hősünk meg volt lepődve, hogy ő aztán ilyet még sosem látott. Ebből is az látszik, hogy már eljárt a könyv felett az idő. Ilyet ma már nem lehetne leírni. Ma az erős, független női karaktereket preferáljuk.

További regényei

A másik sajnálatos dolog, amit meg kell említenem, az a borító. Nagyon szép kivitelezés, megragadja a tekintetet. Sőt, nagyon is vonzó. Ám semmi köze a történethez. Minek lenne ennyi papírra szükség, ami a háttérben van, ha ilyen interfészek működnének a világban. Sajnos nincsen a történetben ilyen technológia. Emiatt kicsit becsapós ez a külcsín. Szerkesztésileg nincs a könyvvel problémám, három kisebb bibit találtam, az egyik abból azért kicsit kilökött a ritmusból, de pár oldal múlva nekem lett igazam, így megnyugodtam.

A könyv lezárása számomra kissé zavaros lett. Nem teljesen tudtam követni az eseményeket. Ebben tűnik ki leginkább, hogy már nem mai történetről van szó. Olyan témával foglalkozik, ami már nem divatos, hogy úgy mondjam. Rengeteg ilyet olvashattunk és láttunk már, és nekem személy szerint ez nem a kedvencem. A könyv folyamatosan sugallta, hogy itt valami többről van szó, mint azt gondoljuk, és a végén meg is kapjuk a választ arra, hogy mi is ez a több.

Összességében a könyv jó gondolatokkal operál, csak sajnos a kivitelezés számomra nem hozta meg a kellő hatást. Talán, ha Sneer karaktere mögött jobban meglátom az intelligenciát. De nekem sajnos az nem elég, ha azt mondják, bizonyítékra van szükségem. Társadalmi oldalról elszomorító hasonlóságokat vehetünk észre a mai korral. Akik szeretik a disztópikus társadalmi felépítést, és az „old-school” science fiction történeteket, azoknak okozhat pár kellemes órát a regény.

Nálam ez a könyv 3/5.

Könyvadatok: Műfaj: disztópia, sci-fi Kiadó: Metropolis Média (Rendelésért kattints a kiadó nevére!) Terjedelem: 224 oldal Megjelenés: 2018 ISBN: 9786155628658 Kötés: puhatáblás Eredeti cím: Limes inferior Eredeti megjelenés: 1982 Moly, Goodreads

Fülszöveg:

Hogy boldogulnál egy olyan világban, ahol a virágzó korrupció legfőbb eszköze az emberek IQ-szintje?

Argoland futurisztikus városállamának társadalma a polgárok intelligenciahányadosa szerint tagozódik szigorú kasztrendszerbe. Ez alapján kapják fizetésüket is, amit mindenki pontokban kap, és a Kulcsán tárol, ezen az elektronikus berendezésen, amely személyi adatait is hordozza, valamint egészségügyi állapotát is folyamatosan megfigyeli.

Adi Cherryson, gúnynevén Sneer minden eszközzel próbál beolvadni környezetébe. Kerüli a feltűnést, még az értelmi szintjét is alacsonyabbnak tetteti, csak hogy a hatóságok békén hagyják. Háborítatlansága azért is fontos, mert a gazdaság fekete ágazatában dolgozik, más emberek intelligenciatesztjét segít meghamisítani a kedvezőbb besorolás érdekében.

Amikor aztán elveszti a Kulcsát, egyszeriben megszűnik kiváltságos helyzete, meg kell járnia a társadalom legmélyebb bugyrait, és a hatóságok is érdeklődni kezdenek iránta. Egy titokzatos nő nyújt neki segítő kezet, és fölfedi előtte zárt társadalmuk rejtett arcát.

Janusz A. Zajdel a lengyel tudományos-fantasztikus irodalom Stanisław Lemhez hasonlóan ikonikus alakja, számos díjat nyert, sőt maga is egynek a névadója. Művének megjelentetésével jelentős adósságot törleszt a magyar könyvkiadás.

Az író életéről az információk innen származnak:

Wikipédia 1.

Wikipédia 2.

Goodreads