2017. szeptember 24., vasárnap

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt.

Kedvenc idézetek:

„A tulipánok immár lángoló vörösek, boroskupából serleg formájúra tárultak… feltárulkoztak, de mi végre? Hisz üresek. Végül úgyis elnyílnak, magukból kifordulva, mint egy késleltetett robbanás, s a szirmok repeszszilánkok módjára lökődnek szerteszét.”
„– Tekintsétek magatokat igazgyöngyöknek. – Ezt a nyálas erkölcsi prédikációt váltjuk ki belőle, ahogy ott gubbasztunk sorban, lesütött szemmel. (…)
Ha jobban meggondolom, az igazgyöngy nem más, mint megszilárdult kagylóköpet.”
„Neki nem is számít, bánkódtam. Egyáltalán nem törődik vele. Talán még tetszik is neki. Többé nem egymáséi vagyunk. Mostantól én az övé vagyok.”
„…Élni akarok, bármiképpen. Önként lemondok a testemről, használja, aki csak akarja. Tehetnek velem, ami tetszik. Nyomorult féreg vagyok.
    Most először érzem az igazi hatalmukat.”

Kedvenc karakterek: Moira, Nick, Fredé
Borító: Hát ez a borító elég régi, de nézzétek meg a legújabbat, egyszerű, letisztult, de nagyon szép!
Végkifejlet: A vége nagyon kellett nekem bele, sok mindent megmagyarázott. Nyitva hagyja a kaput, az író ránk bízza, hogy mit képzelünk el, hogy mit szeretnénk, mi legyen a vége.
Moly.hu, Kiadó: Lazi, 2006, 366 oldal, Eredeti cím: The ​Handmaid's Tale (1985)
A Mini-könyvklub újabb fordulójának első könyvéhez érkeztünk! Ez a kör nagyon különleges, mert minden hónapban más-más műfajban fogunk olvasni. Erről részletesebben ITT tájékozódhatsz. Ha szeretnél, még csatlakozhatsz hozzánk, ha ebben a hónapban elolvasod és értékeled ezt a könyvet! Már régóta el szerettem volna olvasni a regényt, mert rengeteg helyről dőlt felém ez a történet, főleg azóta, hogy elindult a sorozat. Biztos elolvastam volna amúgy is, így viszont előbb eljött az ideje. Amit egyáltalán nem bánok.
A történet Amerikában játszódik, ahol egy új kormány átvette a hatalmat és merőben megváltoztatta az emberek életmódját. A nőktől elvették a javaikat, a jogaikat, a nevüket. Speciális társadalmi felépítés alakult ki. Akik feljebb állnak a ranglétrán igényelhetnek maguknak szolgálólányt. Hogy mit is szolgálnak, azt lehet, hogy tudjátok, lehet, hogy nem én nem szeretném leírni. A fülszöveg lelövi, a sorozat is ugyebár már az első részben. Az egész új rendszert vallási alapokra helyezik, bibliai tanokkal támasztják alá a nézeteik helyességét, viszont teljesen új vallást hoznak létre. Nem ismeri el a második házasságot, üldözi azokat, akik a hagyományostól eltérő szexuális beállítottságúak, vagy más vallásúak. Még azokat az orvosokat is, akik abortuszt végeztek. Mondván a bűn akkor is bűn, ha a törvény nem tiltja. Viszont termékeny nőkre nagy szükség van, mivel a társadalmuk nagy része terméketlen. Atomszennyezés, vegyi támadások, a fogamzásgátlás és hasonló indokok miatt. Ha első házasságod van, elfogadod a rendszert, nem lázadsz, akkor békén hagynak. Ha már egy kicsi gyanú is felmerül ellened, jobb, ha futsz.
Eredeti borító 1985-ből
Napok óta ülök az értékelés megírása felett. Egyszerűen nem tudom magamban helyretenni ezt a könyvet. Nőként lelkileg megterhelő volt olvasni. Ez a világ, amit elénk tárt az írónő kegyetlen. És nem igazán fizikai értelemben. Persze az is van benne, igazságtalanság, halál, kivégzések. De inkább amiatt nehéz olvasmány, hogy belegondolsz, veled mi lenne hasonló helyzetben? Te mit tennél, ha mindent elvennének tőled, és arra kényszerítenék, hogy más tulajdonát képezd, és elhidd, így van ez jól, ennek így kell lennie. A te rendeltetésed, hogy visszaadd a társadalomnak a tartozásod, amiért etet, ruháztat és van hol aludnod.
Egészen a legvégéig nem tudtam eldönteni, hogy mégis mit olvasok. Hiányérzetem volt. Mindenből csak fél információkat kaptunk, nem ismertem a miérteket. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Lázadni fog a rendszer ellen? Meghunyászkodik? Csak leírás lesz, vagy akció is? Ebből a tekintetből jobb lett volna, ha kicsit ismerem a sztorit, mert akkor ezek nem gyötörtek volna. A vége zseniális, sok mindent helyre tett, de nekem még így sem volt elég.
Nem hiszem el, hogy ez így megtörténhet. Nem hiszem el, hogy pont Amerikában, ahol azzal pert nyerhet valaki, hogy berakja a macskáját a mikróba, mert hát nem volt a dobozon, hogy nem lehet, pont ebben az Amerikában ne lázadtak volna fel a rendszer ellen az emberek. Nekem ez így nem hiteles. Azt írta Fredé a történet alatt, hogy alig voltak lázadások. Idézem:
Aztán felfüggesztették az alkotmányt. Azt mondták, átmenetileg. Még csak zavargások sem voltak az utcákon. Az emberek éjszakára bezárkóztak az otthonukba, és lesték a tévét, várták az útmutatást. Ellenség sem volt, akire mutogathattak volna.” 281. oldal, Jelenkor
Angol borító változatok: 1990, 1996, 1998, 2009, 2010

Valamint azt sem tudom elhinni, hogy az, ami Gileádban (így hívták az új Amerikát) történt, azt a világ csak úgy hagyja. Tudom, hogy a regény 1985-ben íródott, én akkor még nem éltem, nem ismerem az akkori viszonyokat. Viszont egyáltalán a modern korban számomra elképzelhetetlen, hogy ilyen fokú igazságtalanság, elnyomás, a társadalmi berendezkedés ilyen formán történő hirtelen változása megtorlás nélkül maradhat. Nem tudom, hogy reagált erre a világ, nem kaptam róla kielégítő információt. Tudnom kell, hogy mit szólt ehhez az ENSZ vagy a NATO vagy akármelyik másik világszövetkezet. Nekem ez így kevés volt ahhoz, hogy elhiggyem. Pedig ennek a történetnek akkor van igazán ütős hatása, ha elhiszed. Most erre mondhatnátok nekem, hogy „de hát Réta, annyi szörnyűség van most is a világban, és annyi hely van, ahol nem úgy élnek, ahogy a megszokott”. Igen, de nem egyik pillanatról a másikra változott ott meg az élet, és gyanítom, ha valami hasonló dolog most napvilágra kerülne, ahhoz lenne az embereknek egy-két szava.
Magát az időpontot sem tudtam belőni, ami kissé zavart, de ezen túlléptem. De ami jobban zavart, hogy sokáig nem tudtam, hogy mióta áll fenn ez az állapot. Aztán kiderült, hogy kb. 3 év alatt lett Fredéből az, aki most. Csupán 3 év, ennyi elég ahhoz, hogy megtörjék az embert, és úgy utaljon a régi életére, mintha ezer évvel ezelőtt történt volna. Hogy már szörnyülködve gondoljon arra, hogy képes volt bikinit felvenni, mekkora szajhaság. Azt hittem, hogy agymosás az egész, de csak a félelem motiválta őt arra, hogy feladja önmagát. Ez nagyon jól volt ábrázolva a történetben. Maga az új rendszer korábban kezdett el kialakulni és átrendeződni, neki viszont akkor kezdődött az igazi változás. Akkor került be a Vörös központba és akkor kapta meg a kiképzést, így lett belőle szolgálólány.
A történet csapongó (, mint ahogy úgy érzem ez az értékelés is kissé), amire általában nem számítasz olvasás közben. Ennek a mesének viszont jól állt, fokozta a sötét hangulatot, és tényleg olyan érzés volt, mintha egy elbeszélést hallanék. Amikor Fredé eszébe jutott valami, ami kapcsolódik az aktuális cselekményhez, azt elmesélte. Fredé. Az, hogy ez mire utal, a történet háromnegyedénél esett le, nem sokkal azelőtt, hogy Glené példáján elmagyarázta a hallgatóságnak. Csak még egy példa arra, hogy milyen önmagából kifordult világot teremtett nekünk az írónő: törvénybe volt iktatva, hogy férfiak nem lehetnek terméketlenek. Ha nem sikerül a fogamzás, az biztos, hogy a nő hibája. Vélemények?
Külföldi borítók: 2002 spanyol, 2004 olasz, 2006 orosz, 2007 német, 2017 magyar

Azóta megnéztem a sorozat első részét is, ami teljesen más hangulatot áraszt magából, mint a könyv. A könyv olyan beletörődő. Várja Fredé, hogy vége legyen, szeretné, ha minden újra normális lenne, de tenni érte nem tesz semmit, még a szavai és a hangsúlya szintjén sem érződik belőle, hogy zavarná a dolog. Beletörődött és fél. Bár undorodik az egésztől, készséggel vállal minden feladatot. A sorozatban viszont már az első részből az jön le számomra, mintha lázadna. Olyan dolgokban vesz részt, amiben a könyvben nem, más sorrendben is történnek az események, valahogy jobban fogyaszthatóbbá tették. Ráadásul a parancsnok és a felesége fiatalok voltak, míg a könyvben már őszülő idős emberek. Teljesen más hatást vált ki a kettő. Biztosan folytatni fogom, kíváncsi leszek, mire hozzák ki, de értem, hogy miért kedvelték meg annyian és miért veszi körül akkora hype.
Dorkával beszélgettünk olvasás közben, és szóba jött az is, hogy azért a mai világban is észlelhető egyfajta agymosás, mint itt a regényben. Az emberek nagyon sokszor mindent elhisznek, amit a tv-ben, rádióban hallanak, vagy az újságban olvasnak. Nem néznek utána, nem vizsgálják meg másik szemszögből a kérdést, készpénznek veszik, hogy ha ez le van írva, ez így is van. A saját környezetemben tapasztalom ezt, sőt, volt, hogy én is áldozatául estem ennek, szimplán lustaságból. Nem érdekelt, hogy mi lehet az igazság. És ez baj. Mindennek utána kell járni, csak akkor lehetsz bármiben biztos, hogy jó döntést hozol-e, akármilyen kis dologról is legyen szó, ha mindent megvizsgáltál a kérdésben.
Összességében kétes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Egyrészt nehezen viseltem azt a lelki megterhelést, amin Fredé keresztül ment. Viszont amiatt, hogy nem kaptam a körülötte lévő világból kellő mértékű információt, a világ reakciójáról valamit, így engem nem tudott annyira magával ragadni, mint másokat. Érdekes olvasmány volt, nem bánom, hogy kezembe vettem. Mindenképp fogok olvasni még az írónőtől, kíváncsi vagyok rá, hogy azokat is ilyen stílusban írta-e, értem ezalatt a sötétben dagonyázást, vagy azok másmilyenek-e.
Nálam ez a könyv 4/5.


Forrás: borítók

11 megjegyzés:

  1. Én olvastam az írónőtől a Guvat és Gazellát és Az özönvíz évét, a Guvat és Gazella egy, a világvégét túlélő szerencsétlen flótás szemszögéből meséli el, hogy hogyan is jutottak el az emberiség jelentős részét kipusztító járványig. Az a könyv szerintem max. annyira pozitív szemléletű, mint A szolgálólány meséje (vagyis semennyire). Az özönvíz éve pedig a Guvat folytatása, csak más szereplők szemszögéből írja le a világvége előzményeit, és ami utána maradt, viszont ez talán kicsit (de csak kicsit) pozitívabb végkicsengésű, mint a Guvat. Van még egy folytatása a trilógiának, csak az még nem jelent meg magyarul, arra pedig még nem tudtam rávenni magam, hogy angolul elolvassam, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni, de valahogy van egy olyan sejtésem, hogy annak sem móka és kacagás a vége. Szóval ha vidám könyvet szeretnél olvasni, akkor nem tudom ezeket ajánlani, viszont ha egy jó disztópiát, akkor igen. :)

    VálaszTörlés
  2. Az nem baj, ha nem vidám, inkább arra vagyok kíváncsi, hogy abban is ilyen homályosan ír-e, mint ebben, hogy csak cseppekben kapod az infókat, és a végén jön a nagy bumm, és megérted a dolgok nagy részét. Nem szeretek dagonyázni a bizonytalanban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Guvat szerkezetében is nagyon hasonló A szolgálólány meséjéhez, abban is egyetlen szereplő szemszögéből látjuk a történéseket, ugyanúgy ugrálunk jelen és múlt közt, és ott is fokozatosan derülnek ki a dolgok. Szóval ha A szolgálólányban nem tetszett a történetszövés, akkor attól tartok, az a Guvatban se tetszene. Az özönvíz évében meg kb. ugyanaz történik meg még egyszer, mint a Guvatban, csak mások szemszögéből nézve, szóval abban a történet nem annyira érdekes sztem, inkább az, hogy megtudunk még egy pár dolgot a Guvatból megismert világról, meg talán hogy összehozza a szereplőket a fináléhoz (a trilógia 3. részéhez, amit nagyon el kéne már olvasnom).
      De azért nem szeretnélek lebeszélni róla, nekem a Guvat nagyon tetszett. (Az özönvíz éve kicsit kevésbé, mert baromi hosszú volt, viszont a terjedelméhez képest kevés újdonság derült ki belőle.)

      Törlés
    2. Mindenképp megpróbálkozom vele, könyvtárban már néztem is, bent vannak, majd hamarosan ki is hozom, aztán meglátom. De így legalább tudom, mire számítsak, nem fogok a nagy akcióra várni, talán jobban rá tudok hangolódni, kíváncsi vagyok arra a sztorira is! Köszi!

      Törlés
  3. A világ reakciójára én is kíváncsi lettem volna, illetve egyetértek abban, hogy sok minden nem derül ki a rendszerről.
    Azóta folytattad a sorozatot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos még nem, munka közben szoktam ilyeneket nézni, de most annyi dolgom volt, azt se tudtam, hol áll a fejem, kicsit nyugisabb időszakban majd lassan adagolva megnézem :) Te megnézted?

      Törlés
    2. Még nem, most valahogy nincs hangulatom ilyen sorozathoz. :/
      Jaj, és egyébként nagyon tetszett az értékelésed!

      Törlés
    3. Megértem, ha nincs hangulatod ilyet nézni, én kíváncsi vagyok arra, ha ennyire eltérő benyomásaim voltak már az első résznél, akkor hova fog kilyukadni az egész, azért akarom megnézni amúgy.

      Törlés
  4. Na, eljutottam addig, hogy elolvassam az értékelésed. Szóval nem igazán tudtalak meggyőzni az álláspontomról. Viszont szerintem nem lett csapongó az értékelésed, nekem nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Én azért kicsit annak érzem :)
      Nem, nem sikerült, de azért jókat beszélgettünk a könyvről szerintem :)

      Törlés