Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

Kedvenc idézetek:

„– Próbáltad már azt a fahéjas izét? – kérdi Pixi. – Még csak nem régen kezdték árulni. Hogy is hívják őket, Dixi? 

– Mit tudom én… mondjuk, fantasztikusan finom fahéjas izének!”

„Az ablaknál álló rajztáblát majdnem teljesen elborítja az írólapok, grafikonok és tervrajzok aggályos pontossággal elrendezett káosza.”

„– Hogy érted azt, hogy jobb? – kérdi Celia. – Mit jelent itt a cirkuszban az, hogy valami jobb, mint más? Milyen alapon lehet az egyik sátrat összehasonlítani a másikkal? Hogyan lehet itt bármit is megítélni?”

„Nincsenek többé csaták a jó és rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én úgy tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit.”

„A múlt ottragad rajtad, mint ahogy a porcukor ottragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy.”

Kedvenc karakterek: Celia, Marco, Pixi, Friedrick Thiessen, a rêveurök.

Borító: A védőborító nagyon szép, maga a könyv borítója nem annyira tetszik. Viszont belül nagyon jól meg lett csinálva, illik a történethez.

Végkifejlet: Hirtelen történt a végső fordulat.

Moly.hu, Kiadó: Libri, 2012, 406 oldal, Eredeti cím: The Night Circus

Egy időben nagyon sok helyen megtalált ez a könyv. Sokáig meg is akartam venni, de aztán valahogy sosem esett rá a választásom. Aztán nem olyan rég a Prológus bloggerei készítettek egy tesztet, ahol ez a könyv jött ki, hogy illik hozzám. Mindenki azt írta, hogy el kell olvasni, úgyhogy végül is kivettem és elolvastam. Ráadásul nagyon jól beleillett a #TheReadingQuest kihíváshoz is. Betettem a "Nyitott világ" ponthoz, ezzel is növelve az EXP és HP pontjaimat, de jó lett volna a múltban játszódó történethez is.

Történetünk központi helyszíne az Éjszakai Cirkusz. Nem akármilyen cirkusz, hanem egy különleges és varázslatos hely. Rengeteg sátorral, akrobatákkal, kígyónővel, illuzionistával, vadállatokkal. De ők nem egymás után lépnek fel, hanem egymástól függetlenül. Minden csupa fekete és fehér, a sátrak, az ösvény, a fellépő ruhák, tényleg minden. A cirkusz egy nem mindennapi párbaj helyszíne. A szabályok homályos utalások csupán, a párbajozók nem tudják, mi célért küzdenek. Rajtuk kívül sokan részeseivé válnak tudtukon kívül, és hatással lesznek az események alakulására. Ki lesz a győztes? Te, hogy elolvastad a történetet!

Különböző angol nyelvű kiadások borítói

Őszintén megmondva kétes érzelmeim vannak a történettel kapcsolatban. A könyv úgy van felépítve, hogy ugrálunk az karakterek között, térben és időben is. A karakterek és térugrás még nem is zavart, de az időbeli eltérések eléggé. Pár év előre, pár év vissza, megint vissza, aztán jobban előre. Kellett hozzá 170 oldal, hogy hozzászokjam és élvezni tudjam. Az sem segített túlságosan, hogy az egyik helyen (188. oldal), 1985. van 1895. helyett. Lapozgattam oda vissza, mikor már túljutottam rajta, mert nem voltam benne biztos, hogy félregépelés, vagy jelentősége van az események láncolatára nézve.

Végig olyan érzésem volt, hogy nagyon ismerős ez a történet. Minden cirkuszos és párbajos jelenetből nekem a Tökéletes trükk jutott eszembe. Celia apja egyszerre mutatott hasonlóságot Angierrel és Bordennel is. Maga az, hogy két mágus párbajozik is éreztette velem a Tökéletes trükk hatását. Miután elolvastam a könyvet, felszabadultam az írónő honlapjára, a gyakori kérdések alatt bizonyosságot is nyert ama megérzésem, hogy hatással volt az írónőre ez a mű. A filmet egyébként nagyon imádtam, a könyv sajnos nem nyerte el a tetszésem, teljesen más, mint a film, az egyharmada után letettem. Emellett végig úgy képzeltem el a könyvet, mintha egy Tim Burton által rendezett filmet néznék! Oltári! És a végén van egy jelenet, a gyertyákkal, arról meg a Végtelen történet jutott eszembe! Tiszta Hollywood!

Viszont a párbaj önmagában egyedi volt és különleges. Marco és Celia részét is nagyon élveztem. Nagyon érdekes, hogy szembeállították a született adottságot a tanult dolgokkal. Bár nem teljesen tiszta, hogy Marco hogyan és miből tanulta a mágiát, mert csak annyit írtak, hogy sokat olvasott, meg utaztak ide oda. Aztán egyszer csak felnőtt lett és már tudott illúziót kelteni. A cirkusz, mint helyszín nagyon jó ötlet, itt kiélhették magukat hőseink. Nagyon tetszettek a különböző ötletek és varázslatok. Teljesen el tudtam képzelni, hogy ott vagyok én is.

Borítók sorban: orosz 1., orosz 2., cseh, dán, litván, ukrán

Szerintem kicsit sok szereplő lett felvonultatva, nem mindegyiknek volt különösebb szerepe, kibontva sem lettek, viszont helyet foglaltak, amitől néha kicsit vontatott lett. Amint hozzászoktam az idő ugráláshoz, és már minden szereplőről kb. tudtam, hogy kicsoda-micsoda és milyen szerepe van a történetben, már nagyon magával ragadott a történet. Két délután alatt lenyomtam 260 oldalt a könyvből, ami nálam azért elég nagy szó. Innen már izgalmas és érdekes volt, és a szereplők is kezdtek a szívemhez nőni. Nem tudtam, kinek drukkoljak, hiszen ez mégiscsak egy párbaj. Kellene lenni jónak és rossznak. Ám a jó és a rossz megítélése nem abból áll, hogy a két fél közül az egyiküknek gonosznak kell lennie, ez nem az a történet.

A könyv kinézetre zseniális. Kívülről feketék a lapok, belülről fekete-fehér csíkos a borító, fekete csillagképekkel díszített elválasztó lapok találhatók a részek között. A védőborító alatti piros borító és piros könyvjelző is a történetre utal. Az egész sötét kinézet sugallja a könyv sötét hangulatát is. A legtöbb jelenet este játszódik. A cirkusz napnyugta után nyit, az éjféli vacsorák a nevéből adódóan sötétben kerülnek megrendezésre, folyton gyertyafény világít, árnyékban megbújó árnyak, sötétben lappangó vágyak kerítenek hatalmukba, nekem ez nagyon átjött olvasás közben.

Nagyon kedveltem a fanatikus cirkuszkedvelőket, a rêveuröket. Mi, könyvmolyok jutottuk róluk eszembe. Idézem:

„Ezek az emberek, a rokon lelkek, állandóan keresik egymás társaságát. Elmondják egymásnak, hogyan bukkantak rá a cirkuszra, és hogy amikor először léptek be a kapuján, a maga volt a varázslat. Mintha szétvált volna a csillagok függönye, és ők beléptek volna tündérországba. Hosszan taglalják, milyen pihekönnyű a cirkuszban a pattogatott kukorica, és milyen édes a csokoládé. Órákat töltenek azzal, hogy megtárgyalják, milyen meleg és fényes az örömtűt. Ott ülnek a borospoharuk mellett, mosolygó arccal, mint a gyerekek, és borzasztóan élvezik, hogy rokon lelkekkel vannak körülvéve, még ha csak egyetlen estére is.” 151-152. oldal

Mintha magamról olvasnék a könyvhéten, mikor felszabadulok, hogy olyanokkal találkozzam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, el lehet velük beszélgetni azokról a témákról, amik engem is érdekelnek. Velük nagyon tudtam azonosulni, örültem volna, ha több szerepük van.

Borítók sorban: iraki, koreai, héber, japán, indonéz, spanyol

Az írásmód tekintetében is kétes érzéseim vannak. Szépen voltak ábrázolva a helyszínek és a jelenetek. Nagyon szeretek úgy könyvet olvasni, hogy könnyen magam elé tudom képzelni a világot. Színessé tudta varázsolni a túlnyomórészt fekete-fehérben játszó világot. Viszont több olyan rész is volt, ami már annyira túl volt bonyolítva, hogy többször el kellett olvasnom, mert nem értettem meg elsőre.

Negatívumként ismét fel kell hoznom, hogy sajnos nagyon sok félregépelési baki benne maradt. Celia rendszeresen Cellia volt, a fentebb említett évszám elírást nem is említve. Az időbeni ugrálás szerintem felesleges volt. Ha lineárisan halad a történet, nekem sokkal élvezhetőbb lett volna. Nem láttam az értelmét ennek a folytonos ugrálásnak, nem tett hozzá a történethez. Az is kissé zavaró volt, hogy nem lettek a dolgok megmagyarázva. Pixi és Dixi számomra még mindig rejtély A könyv vége számomra túlságosan hirtelen történt. Egész addig csordogálnak az események, aztán bumm. Már előtte is lehetett volna kicsit pörgősebb, akkor nem éreztem volna ilyen hirtelen váltásnak.

Összességében nagyon tetszett a történet, viszont nem lett kedvenc. A zavaró tényezők elvették a hűha élményt. Mindemellett olvastam volna még tovább, hogy mi lett a szereplőkkel. Nagyon megkedveltem őket, majdnem mindegyiket. A világ nagyon érdekes volt és varázslatos, ráadásul egykötetes, úgyhogy függővégtől egyáltalán nem kell tartanotok.

Nálam ez a könyv 4/5.

Forrás: borítók