Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg (Káoszszív 1-2.)

1917.: küszöbön áll az első világháború befejezése, ám egy rejtélyes gépezet feltűnése széthullással fenyegeti a kialakult szövetségeket.

Kedvenc idézetek: 

„Az éjjeleket uraló, füstszagú köd csak lassan eresztette a várost, és búcsúzóul nyirkos nedvességgel itatott át mindent.” 

„– … Ezek a jelek itt a papíron viszont nem morzekódok, hanem négyjegyű számok, amelyek nullától nyolcvanig terjednek. Eddig érti?
– Nem igazán, de csak folytassa, hátha akkor hamarabb végzünk – sóhajtott a parancsnok.” 

„– Vagy talán parancsba adta magának, amíg ő távol van, magának kell kicsesznie velem? Van valamilyen norma, amit teljesíteniük kell? Hogy… hogy a pokolba tudott megint ilyen lehetetlen helyzetbe hozni?!” 

„– … Hiszek benne, hogy az ember személyisége az élete során szerzett élmények és döntések összessége. Ha úgy tetszik, sebeké és forradásoké, amelyeket szereztünk.” 

„– De milyen áron? Majd én is megölök valakit, hogy azután kakukkfiókaként belopózzam az otthonába, és helyette éljem az életét? Halálomig hazudjak azoknak az embereknek, akiket mindennél jobban szeretek? – fröcsögte dühösen Cole, és akaratlanul is hátrált egy lépést. Undorodott a másik két férfitől, attól, hogy bármire hajlandóak voltak a céljaik érdekében.” 

Kedvenc karakterek: Cole, Flora, Potts 

Borító: Gyönyörű, bár én nem így képzeltem el a gólemeket, és a tankot sem tudom hova tenni, viszont nagyon szép. 

Végkifejlet: Függővég.

Történetem a könyvvel nem olyan rég kezdődött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találkoztam vele korábban, de nem néztem utána tüzetesebben. Steampunk sci-fi, nem az én világom, gondoltam akkor. Aztán lehetőséget kaptam, hogy elolvassam, utána néztem jobban, és rájöttem, hogy márpedig ez nekem tetszeni fog. Innen is szeretnék köszönetet mondani az írónak, Szilágyi Zoltánnak a lehetőségért, valamint Letyának, aki gondolt rám a könyv kapcsán. Szerencsére elmondhatom, hogy nem lőttem mellé, tényleg tetszett a könyv, terveim között szerepel, hogy fizikai formában is birtokoljam, melyhez azért hozzájárul Tóth Zoltán csodálatos munkája az új borítóval.

Szilágyi Zoltán 1974-ben született, Budapesten, az írással 2010-ben kezdett el foglalkozni. Jelentek meg írásai a Galaktika magazinban, az Ad Astra kiadó Falak mögött a világ című antológiájában, valamint a Főnix Könyvműhely antológiáiban is, az Ajtók és átjárók, a Halhatatlanok és a Rés a valóság szürke szövetén című válogatásokban is olvasható írása. Az Acélgólem is novellaként indult, ám a kiadó kérésére kisregénnyé duzzadt, ami egy háromrészes sorozat nyitókötete lett. A három kötet közösen ad egy komplett történetet, mindegyik rész függővéggel zárul. Idén jelent meg a lezáró epizód, ezzel egyidejűleg pedig az első két rész felújított változatát is újra kiadta a kiadó. Új besorolást kapott, a Főnix Astra szárnyai alatt kelt új életre, csodálatos új borítóval, kikerültek belőle az illusztrációk, ezzel is jelezvén, hogy felnőttebb célközönséget kíván megcélozni a kiadó.

Az író, Szilágyi Zoltán, Forrás

A történet az I. Világháború vége felé kezdődik. Mikor már azt hinnénk, hogy lassan vége a borzalmaknak, felbukkan egy különös fegyver, amit minden nemzet magáénak akar tudni. Elindul a hajtóvadászat a szerkezet után, közben összeesküvések kusza szövedéke fejti ki magát előttünk. A valóság bonyolultabb, mint gondolnánk. Világok milliárdjai léteznek, alternatív valóságok, melyek egymás mellett léteznek. Ez a szerkezet pedig azért jött, hogy egyik lakóját magával vigye a saját világába, hogy ezzel vessen véget az ottani háborúnak. Dr. Brandon Cole matematikus, kódfejtő az események központjában találja magát, néha nem tudván, megőrült vagy sem.

Nagy reményekkel vágtam neki a történetnek. Egy izgalmas és pörgős történetet szerettem volna, amit szerencsére meg is kaptam. Ez a könyv azért különleges, mert a trilógia első két részét tartalmazza. Az első rész, az Acélgólem, dr. Brandon Cole szemszögéből mutatja be a jelen eseményeit. Megismerjük a világot, a főbb szereplőket és néhány titok is lelepleződik, ám újabbakat kelt életre. Egy rendkívül komplex világfelépítésről olvashatunk, ugyanis mikor egy ember erőszak áldozata lesz, vagy balesetet szenved, kettészakad a valóság, az egyik szálon bekövetkezik a tragédia, a másikon nem. Emiatt rengeteg párhuzamos valóság létezik. A gólem pedig képes a világok között utazni. Határozott céllal érkezik meg Cole valóságába, és szüksége van a matematikus segítségére.

Illusztráció a könyvhől

A második rész, az Acélsereg, már a gólem valóságában játszódik. A kötet elején visszautazunk az időben, és Jabari, akit korábban megismerünk, múltján keresztül ismerjük meg, hogy alakultak ki ezek a roppant szerkezetek. Egy olyan gép segítségével jöttek létre, aminek keletkezését és működését is homály fedi. Annyit tudnak, hogy folyamatosan gőzt ereget, és megjavítja önmagát. Amram rájön, hogy lehet rajta módosítani, és előállítja az első gólemeket. Viszont, aki beleül, nagy eséllyel megőrül. Elkezdenek kísérletezni. Először rabokon, majd önkénteseken. Ez azért felvet pár morális kérdést, amely érintve is van, de mélyebben nem megyünk bele.

Jabari sokszor homokba dugja a fejét. Ettől számomra nem volt az a szerethető karakter. Sokszor azt éltem meg, hogy tudott volna tenni, de nem tett, mert akkor saját döntéseket kellett volna hoznia. Nem akart Amram ellen menni, mert rengeteget köszönhetett neki. De nem használta az általa tanultakat, csak követte a parancsokat. Mennyivel másképp alakultak volna az események, ha Jabari erőteljesebb személyiség! Hiába van jól megalkotott múltja, a jelenje mégsem olyan hatásos.

Illusztráció a könyvhöz

Azokat a részeket szerettem igazán, amik a „jelenben” játszódtak. Jabari időutazását és a kezdetek megismerését valamiért kissé vontatottnak éltem meg. Úgy érzem, ez a rész rövidebben is hatásos lett volna. Vannak szálak, amelyek kihagyásával a történet ugyanoda vezetett volna, és emiatt volt számomra nehezebben olvasható. Már tudni akartam, hogy mi lesz, és úgy éreztem, egy helyben topogok. Türelmetlen vagyok, meglehet. Amint visszaérünk az időben, újra sodró lendületű lett a történet. Újra olyan jó élmény volt olvasni, mint az első részt. Ha valaki ugyanezt tapasztalja, ne hagyja magát megtéveszteni, bátran folytassátok, mert nagyon megéri!

Dr. Brandon Cole, másik főszereplőnk, épp az ellenkezőt váltotta ki belőlem. Az elején egy kissé tutyimutyi alak, de már az elején tartogat meglepetéseket. Családja elvesztése miatt eléggé labilis, emiatt megjárja az elmegyógyintézetet is. Ahogy haladnak előre az események, úgy lesz egyre határozottabb és erősebb karakter. Nagy fejlődésen megy keresztül, mely külsőre is látszik rajta. Nem hiába, ha valaki magabiztos, az sugárzik belőle és teljesen másképp fest. Cole az egész történet alatt jó kérdéseket feszeget. Olyanokat, amiket én is feltettem pár mondattal korábban. Valahogy egy rugóra jár az agyunk, nagyon tudtam vele azonosulni, még a mélabús énjével is. Jól megalkotott karakter, egyéniséggel és személyes múlttal.

Bár, az érzelmek terén van még mit tanulnia. Kiderült egy negatív dolog a szerelméről, egy tényleg, nagyon negatív dolog, és kiakadt, mert nem ért semmit és még mindig szerelmes belé. De hát ez nem így működik. Az érzelmek nem múlnak el egyik pillanatról a másikra, persze, hogy még mindig ugyanúgy érez iránta.

Illusztráció a könyvhöz

Abban nem tudok véleményt alkotni, mennyire volt korhű, vagy a háborús események mennyire reálisak, én élveztem olvasni őket. Együtt dagonyáztam szereplőinkkel a sáros lövészárkokban, együtt szörnyülködtem a rengeteg üres töltényhüvely látványán, együtt éltem át velük a holtestek látványának tragédiáját. Nekem annyi elég, hogy élvezzek egy könyvet, ha érzelmileg tud rám hatni. Nem vagyok a történelem nagy tudója. Tudom, amit tudni illik, de nem ástam bele magam egyik történelmi korba sem alaposabban, így ezeket nem is szoktam igazán figyelni, mert nekem nem ez a fontos. Abban, ami az én figyelmemet és érdeklődésemet leköti, abban erős ez a kötet. Rengeteg benne az érzelem és a lelki vívódás. Az emberi sorsok alakulása rendkívül érdekes. És még ki tudja, a harmadik kötetben hova fogunk eljutni! Ez a kötet is tartalmazott egy csomó olyan lépést, ami másfele vitte az irányt, mint számítottam. Lehet, hogy tényleg léteznek ezek az alternatív valóságok, és máshol úgy folytak a történések, ahogy én elképzeltem.

Szilágyi Zoltán írásaival már találkoztam korábban, két Főnix Könyvműhely antológiában is volt szerencsém olvasni a novelláját. Így nem ért meglepetésként, hogy könnyed és olvasmányos a regény. Igaz, vannak kicsit nehezebben emészthető részek, mint például, mikor kódokról beszélnek, de kicsi odafigyeléssel megérti az ember könnyedén. Akkor éppen arra volt szükség, ahol lehetett viccet belevinni, ott bele is került. Jól vannak elültetve benne a feszültséget keltő helyzetek.

Korábbi borítók

A borító, mint már írtam, nekem nagyon tetszik. Nagyon jó választás volt az újra kiadás, az előző borító nekem a 80-as éveket idézi. Tudom, nem ítélhetünk meg egy könyvet a borítója alapján, de sajnos a figyelemfelkeltéshez szükséges eszköz. Szerkesztés és korrektúra tekintetében is jó munkát végeztek a könyvön, két apróbb elírást találtam, semmi olyat, ami rontott volna az olvasásélményen.

Összességében pozitív élmény volt a kötet olvasása. Kortól és nemtől függetlenül azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a rejtélyeket, és nem félnek gondolkodni olvasás közben. Ez nem egy könnyed nyáresti olvasmány, hanem egy izgalmas utazás, különböző valóságokon keresztül. Nem csak megoldásokat, de magukat is keresik szereplőink, amitől még hatásosabb az egész.

Nálam ez a könyv 4/5.

Könyvadatok: Műfaj: steampunk, sci-fi Kiadó: Főnix Könyvműhely (Főnix Astra) (Rendeléshez kattints a kiadó nevére!) Terjedelem: 388 oldal Megjelenés: 2018 Sorozat neve: Káoszszív Sorozat részei: Acélgólem, Acélsereg, Arató Moly Goodreads

Egyéb elérhetőségek:

Az író Facebook oldala

Az író honlapja

Az univerzumról bővebben ITT olvashattok!

A kötet illusztrációit ITT találod!

Szilágyi Zoltán megjelent novelláiról már korábban is írtam:

Ajtók és átjárók

Halhatatlanok

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1917.: küszöbön áll az első világháború befejezése, ám egy rejtélyes gépezet feltűnése széthullással fenyegeti a kialakult szövetségeket. Mindenki célul tűzi ki a szerkezet megkaparintását, hogy a segítségével átvegye az uralmat a bolygó felett.

A brit főparancsnokság utasítására egy katonákból és tudósokból álló csapat indul útnak, hogy a fronton átverekedve magát elpusztítsa az Acélgólemet, és megakadályozza a katasztrófát.

Hőseink azonban hamar rádöbbennek, hogy a Föld csupán apró homokszem abban a kaotikus, gőz uralta multiverzumban, amelyet a misztikus káoszszívek uralnak, és ha nem tesznek semmit, az egész világegyetem darabjaira hullik.

„[Az acélgólem] gyors, pörgős, ugyanakkor minden momentumában alaposan átgondolt” (Tóth Éva, ekultura.hu)

„Nagyon tetszett az egész, ahogy az átgondolt – sok lehetőséget tartogató – univerzum is, kíváncsi vagyok, hová növi majd ki magát.” (Profundus Librum blog)

„Utazás közben, a metrón olvastam Szilágyi Zoltán Acélgólemét. Elfelejtettem leszállni!” (Harrison Fawcett, író)

Tartalomjegyzék

Acélgólem (fejezetei)

Jelek

Őrültek

London

La Manche

Sártemető

Gólem

Victoire!

Odaát

Dezertőr

Holtak

Acélsereg (fejezetei)

Tolvajok

Szív

Gólemek

Kadétok

Pilóta

Ugró

Érkezés

Holmsa

Anram

Viszontlátás

Áruló

Választok

Acélsereg

Terv