Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok

A Főnix Könyvműhely Halhatatlanok című fantasy antológiája tizenhét novellát tartalmaz, mindegyik valamilyen szempontból a halhatatlansághoz kötődik.

 Kedvenc idézetek: szinte az összes a molyos idézetek közül, de kiemelek párat:

„– Dühös vagy még rám? – törte meg a csendet az elf. 

Zag nem tudta, mit válaszoljon. Igazság szerint még haragudott. Ki érezne másképp, ha a kedvese orvul belöki egy mély síraknába…

Ahol mérges szkarabeuszok vannak.

Amik tüzet köpnek.

Persze egy örökéletűt nem olyan egyszerű végleg eltemetni, de az, hogy halhatatlan, nem azt jelenti, hogy fájdalmat sem érez.

– Mindig is tudtam, hogy egyszer a sírba viszel… – morogta a nomád.” Mickey Long: Darrgenor síri csendje

„– Nekem azt tanította anyukám, hogy ne írjak alá semmit, amit egy gnóm rak elém – ellenkezett a tündérke, és gyanakodva meredt a lapokon fekvő tollra.

– Nekem anyukám sem volt! – szúrta közbe a troll – Csak kifaragtak.” Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar, és a halhatatlanok klubja

Kedvenc novella: Imre Viktória Anna, Mickey Long, Patrick J. Morrison, Riley E. Raines

Borító: nekem nagyon tetszik, a gerinc még inkább, sugallja azt a sötét hangulatot, amelyik végigkíséri a novellák jó részét.

Moly.hu, Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2017, 304 oldal

Azután, hogy a tavalyi Ajtók és átjárók antológia nekem eléggé bejött, nem volt kérdés, hogy ezt a kötetet is szeretném beszerezni. A könyv 17 novellából áll, amelyek valamilyen téren érintik a halhatatlanság témáját. Mindegyik történet előtt van egy pár soros ismertető a szerző munkásságáról, életéről. Több szerző is visszaköszön a tavalyi listából, de akadt olyan is, akit hiányoltam (pl.: Holden Rose, Michaleczky Péter). Több számomra új író írása is bekerült, kíváncsi voltam, hogy ők hogyan közelítik meg a témát. Már itt az elején szeretném leszögezni, hogy szerintem még jobban sikerült, mint a tavalyi antológia, pedig az is baromi jó lett!

Mielőtt rátérnék a konkrét novellákra, szeretnék néhány szót ejteni magáról a kiadásról. Nekem nagyon tudja bántani a szemem, ha elírások, gondolatjel hiányok, helyesírási hibák, betű hiányok vannak egy könyvben. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben a kötetben is elég sok ilyen szerepel. Pl.: tartalomjegyzék szerinte Öldöklő Rhegar, a novellában pedig már Regar, az Ajtók és átjárókban is Regar, gyanítom az a jó. Érdekes, hogy nem minden novellánál, de van több olyan is, amibe elég sok van. A másik dolog, amit mindenképp szeretnék megemlíteni, hogy szerintem nem volt túl szerencsés ezt a betűtípust választani a novella címek, illetve az oldalszám feltüntetésére. Darrgenor síri csendjét például elég nehezemre esett kisilabizálni, de az elején lévő tartalomjegyzék segítségemre volt. Valamint a kettes és az ötös számok nyolcasnak is nézhetők, ami engem személy szerint összezavart néhol. Ezután pedig lássuk a novellákat.

Az említett novella cím

Imre Viktória Anna: Boszorkányokról, inkvizítorokról és más fura szerzetekről

Történet egy papról, aki bármilyen eszközt képes felhasználni azért, hogy megvédje a nyáját az inkvizíciótól, akár még démoni erőkkel is lepaktál. Ő is tudja nagyon jól, hogy addig az inkvizíció küldöttsége nem hagyja el a falut, amíg legalább egyvalakit meg nem vádolnak boszorkánysággal, akár boszorkány, akár nem. Nagyon nyitott szemléletű, nem elfogult vallásos nézeteket valló papról van szó, baromi szimpatikus volt, ahogy az egyik szereplő fogalmaz: „Érdekes egy fickó vagy te, Jean-Luc. Ha minden pap olyan lenne, mint te, talán még én is adnék egy esélyt az istenednek.” Olvastam volna még tovább a történetüket! (5/5)

Nyírő Szabina: A halász fia és a nagyfülű

Mit kezdenél vele, ha bárki lehetnél? Ez a történet az Ajtók és átjárókban is helyet kaphatott volna, ugyanis a különböző ajtók különböző életeket takarnak. Főhősünk keresi a kalandot, több életet is leél az egyes ajtók mögött, de valami mindig megakadályozza a boldogság elérését. Veszteség, felelősség, gyász, telis-tele van intenzív érzelmekkel. A nagyfülű kissé fura figura, de a palotáját nagyon szívesen megnéztem volna! (4.5/5)

Cassy Blacksmith: Lélekkufár

Kezdetben az a személyes problémám akadt a novellával, hogy állandóan futárnak olvastam a kufárt. Tök jó történet volt ez is. Tizenhárom oldal az egész, de annyi minden történik, és annyi mindent megtudunk Zayre életéről. Ráadásul ez is tele van érzelmekkel. Bűntudat, megbánás, szeretet, magány, önmarcangolás. Zayre átjut a másvilágra, és meg kell hoznia egy nehéz döntést. Vagy újjászületik egy új testben emlékek nélkül, vagy megmaradnak az emlékei, boldog, szomorú egyaránt, és a másvilágon marad. Te hogy döntenél? (5/5)

Mickey Long: Darrgenor síri csendje

Imádtam. Annyira szarkasztikus és vicces volt, mégis a végére olyan mély tartalommal lett megtöltve, hogy hihetetlen. Egy halhatatlan, aki élő szeretne lenni. Ez egy elég fontos dolog szerintem. Én sose akarnék örökké élni. Zag se akart halhatatlan lenni, így alakult. Már azért megnyugodna, szívesen élne egy életet, valakivel együtt megöregedni. Pont annyira volt elég ez a pár oldal, hogy még többet akarjak tudni Zag és Hiranniel kalandjairól, akár ez előttiről, akár ez utániról. Instant szerelem volt nekem ez a történet. Az eleje úgy kezdődik, hogy kártyáznak, elhangzik egy ilyen mondat: „Csontos Harleck rezzenéstelen arccal meredt a lapjaira. Fehéren világító csontvázként, mondjuk, ez nem nagy kunszt.” Ilyen és ehhez hasonló beszólásokkal van tele, meg lettem véve. (5/5)

Ez pedig az oldalszám, ez a 75. oldal

Hinda Vinchi: Sohamár

Képzelj el egy világot, ahol a gyerekeknek nincs neve, mert attól félnek, ha túl közel engedik magukhoz őket, akkor egy démon értük jön, és elviszi őket. Kb. tudomást sem vesznek róluk. Ilyen neveken hívják őket, hogy Nemvagy, Élettelen és hasonlók. Aztán leteszik a nagy vizsgát, kapnak nevet és onnantól van életük. De vajon milyen élet ez? Mi vár rájuk ezután? A társadalmi elvárásaik és irányelveik miatt ez az élet sem felhőtlen. Ebben a történetben kicsit másképp jelenik meg a halhatatlanság. De nagyon tetszett a vége. (4.5/5)

Habony Gábor: A csorba penge

Ez a novella is tetszett! Mondjuk ebbe a halhatatlan nem igazán halhatatlan, csak nagyon nagyon nagyon hosszú ideig él, több ezer évig. Bár a szerepe halhatatlan, úgyhogy végül is azt tekinthetjük témába illőnek. Egy albínó ork élete biztos nem lehet könnyű. Ebben a történetben is kissé már megfásult szegény Bronnur. Ez a történet kincskeresésről szól, előkerül egy csorba kard, amiről kiderül, hogy egy térkép, melyen óelf nyelven vannak írva az útmutatások. Az út végén várja őket a kincs, kérdés, hogy mindenki azt kapja-e, amit vár. A végén lévő utalás a falon lévő lapos tárgyra, nagyon tetszett! (4.5/5)  

Jassó Judit: ï

Azt hiszem ezt a novellát nem igazán értettem meg. Nem látom, hogy mit akart nekem üzenni, mit kellett volna meglátnom benne. Kissé össze-vissza volt, nem értettem, hogy hogy követik egymást az események. Nekem sajnos nem tetszett. (2/5)

Solymár András: A fehér kanca

Két íródeák történetét ismerhetjük meg egy alternatív Mátyás korabeli Magyarországon. Varázslatos világot vetített elénk Solymár András mágiával, démonokkal vegyítve. Volt, hogy itt is elvesztettem a fonalat, azt hittem, hogy tudom, mi történik és ki-kicsoda, aztán volt egy utalás, és már megint nem értettem. Mindenesetre érdekes volt, kíváncsivá tett, de nem lett a kedvencem. (4/5)

Koós Patrícia: A kastély

Kissé Szépség és a Szörnyeteg hatása volt az egésznek. Ez volt a másik olyan novella, ami nem igazán tetszett. Szerintem kissé jobban ki kellett volna fejteni, hogy ki kicsoda és miért jutott oda, ahova. Nagyúrról elég sok mindent megtudtunk, de a személyzettel kapcsolatban nem volt nekem világos, hogy mi a szerepük. Volt, aki szerintem teljesen felesleges volt. Nem láttam, hogy ki a halhatatlan. Talán a szeretet? A család? A bűntudat? Nem tudom. Elgondolkodtatott, és utána még sokszor átlapoztam. Emiatt jó volt, de maga a történet számomra hiányos volt. (3.5/5)

És a gyönyörű gerinc!

Patrick J. Morrison: A rejtekhely

Ez is az egyik kedvencem volt! Jacques fel akarja kutatni egy régen élt rokona nyomait, mert az a hír járta, hogy közel járt a prima materia megalkotásához, ami mindent arannyá változtat, ő pedig ki akarta deríteni az igazságot. Ám a kor, amiben járunk, nem kedvezett a kóborló egyéneknek, ugyanis belecsöppentünk Párizs forrongó hangulatába, ahol a katolikusok kegyetlenül elbánnak a hugenottákkal. Nagyon jó alaptörténet, izgalmas cselekmény, bár szegény Jacques kissé naiv. Én gondoltam, hogy ez fog történni, de ez semmit nem vesz el az értékéből. (5/5)

Dörnyei Kálmán: Neo-bhasmhor

Hát igen. Ez is egyfajta lehetőség a halhatatlanságra. Hősünkkel úgy találkozunk, hogy elvesztette az emlékezetét, miután leugrott egy templom tetejéről. Ezután végigkísérjük Benedict életének alakulását, ballépéseit, rögeszméit. Benedict nem éppen jó ember. Annyira képen tudtam volna vágni az egész történet alatt! Viszont az írásmód, a cselekmény és a történet nagyon tetszett. Le akartam írni, hogy végül is mi ebben a novellában a halhatatlanság, de az akkora spoiler lenne, hogy nem akarom lelőni. Viszont rengeteg kérdést felvetett bennem. Ha elolvastad, szívesen beszélgetnék róla veled! (5/5)

Riley E. Raines: Püthia

Ezt is kifejezetten szerettem! Egy repülőgépből kiugró ejtőernyős bagázs ugrását követhetjük nyomon. Az ugrás előtt mindenki beteszi a kezét egy gépbe, ami megmondja, hogy mikor fog meghalni. Ha nem aznap, akkor mindenki megnyugszik. Kivéve főhősünk, ő nem használja a gépet. Az lehet, hogy nem fogsz aznap meghalni, de a gép azt nem írja ki, hogy közel fogsz-e hozzá állni, hogy esetleg megmentik-e az életed. Tök érdekes ez a téma is. Nem tudom, hogy én akarnám-e tudni, hogy mikor fogok meghalni. Szerintem nem. Ha tudnám, hogy mikor halok meg, akkor az befolyásolná az életvitelem, a döntéseimet, még talán a személyiségemet és az életkedvemet is. Jobb ez így, spontánabb és vidámabb vagyok attól, hogy nem tudom mi vár rám. Néha pedig félek az élet nagy döntései előtt, de ez így van jól. (5/5)

Johhny Silver: Unalom ellen

Ez a novella talán a legsötétebb, legnegatívabb az egész gyűjteményben. Sőt, ebben van a legkevesebb beszéd. Egy két beszólás van, de az sem párbeszéd, csak a főszereplő kinyilatkoztatásai. Talán egy metrón, vagy héven, vagy valami hasonlón vagyunk, és a főszereplő, akinek nevét nem tudjuk meg, azzal szórakozik, hogy emberből emberbe ugrál. Közben elég érdekes és sok igazságot tartalmazó megszólalásai vannak, mint: „Az élet igazságosságában hinni naivitás.”; „A mágiához nem az ördög kell. Ha elég lett volna a gonoszság, akkor minden sarkon egy varázsló kínálta volna a tudományát, nem pedig egy műszaki bolt a legújabb műanyagba foglalt illúziót.”; valamint ez az IDÉZET, ami túl hosszú, hogy leírjam. Szóval eléggé elgondolkodtató volt (4.5/5)

Forrás

Tolnai Panka: Zombifarm

Mindamellett, hogy nem tudom elképzelni, hogy a Hortobágyon Zombifarmot üzemeltessünk úgy, hogy ezt nemzetközileg ne szankcionálnák, nem tudom elhinni. Nem azért, mert nem jó ötlet, hanem pont azért, mert jó! És hát, ha nem egy nagy európai állam vagy az USA találja ki, akkor nehogy már egy kis országocskának valami bejöjjön. Egy újságíró egy délutánjába csatlakozunk be, aki mindent megtesz egy nagy sztori érdekében. Ugyanis a Zombifarmra nem engedik be a médiát. Laci (vagy Gergő?) állásinterjúra jelentkezik, fel is veszik, és innen indul be a kaland. Igaz, hogy olyan klisék jelennek meg, hogy mindenkit a profit vezérel, és, hogy egy újságíró bármire képes, hogy az övé legyen a Pulitzer, ennek ellenére reális volt a történet. Már ha lehet ezt mondani egy zombis történetről. Kedvenc karakterem a könyvelő volt. (5/5)

Gabriella Eld: Amaranthine

Történetünk a Világomlás után játszódik, ahol a világban már csak pár ezer ember él és négy részre osztva élnek, Észak, Dél, Kelet, Nyugat. Nagy a nyomor, a szegénység, az éhezés. Ám inni azt mindig van mit. Szőke és Cheslock együtt laknak, barátok, együtt próbálnak túlélni. Ám Szőke egy nap találkozik Amaranthine-nal, aki teljesen elszédíti, és megmutatja neki a halhatatlansághoz vezető utat. Ám nem minden az, aminek látszik. Annyira sötét ez a történet, hogy meg kellett ölelnem a párom, miután elolvastam. Teljesen rám ragadt ez az érzés, a sötét sikátor, a patkányok, félelem, aggódás. Pont ettől olyan jó! Viszont arra kíváncsi lennék, hogy miféle illúzió volt ez a végén! (4.5/5)

Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar és a halhatatlanok klubja

Ez is baromi jóra sikeredett! Örültem, hogy Regar újra feltűnik ebben a kötetben is, bár ebben kevesebb szerepe volt szerintem. Viszont az ajtóval ismét találkozunk, csak most a másik oldalról. Ebben a történetben egy figyelemhiányos herceg akar halhatatlanná válni. Csakhogy ha belépsz a klubba, be kell tartanod a szabályokat. Már halhatatlannak lenni sem olyan, mint régen. Rakwool karaktere igazán jól megalkotott és kidolgozott, ő a titkár a klubban, olyan mindenesféle, imádtam! Aranyszabály, még ha épp elnyerted az örök életet: semmit ne írj alá, amíg el nem olvastad! (5/5)

A. M. Aranth: Ennyire

Az Oculus előtt a Földön játszódik a történet. Gregnek be kéne vonulnia, ám ő inkább a Wahrsteiner Industries-nál szeretne dolgozni. Nem akar meghalni, ami érthető. Sikerül az állásinterjú, részt vehet egy projektben, ahol atomjaira bontják, és a tudatát elrepítik a múltba. Először fel sem fogja, hogy mi történik, azt hiszi szimuláció, mert a „jófej” főnöke elhitette vele. Elég veszélyesek ezek a kísérletek, de ha eléggé akarod, nem lesz semmi baj. És ha időben visszajössz. Ennek a novellának a központjában az a kérdés áll, hogy szerelemhez kell-e test, vagy a tudat képes érzéseket táplálni? Valamint az, hogy mennyire halhatatlan a szerelem? Ennyire. Gyanítom, hogy emiatt és Gabriella novellája miatt szerepel a végén a 17+ jelzés. Elég szókimondó, káromkodós és még szexjelenet is van benne. Nekem kicsit sok is volt a káromkodás, mindenesetre ez is tetszett! (4.5/5)

Nagyon szerettem, hogy a novellák tele vannak érzelemmel és mély tartalommal. Nem tudom, én hogy viselném a halhatatlanságot. Egy idő után biztos megunnám. Ahogy lapoztam előre a könyvben a bejegyzés írása közben, folyton ezt mondogattam: ez is milyen jó volt, ó ez is milyen jó volt, meg ez is! Remélem nem untátok meg a végére a szóáradatomat, és ti is kézbe veszitek ezt a könyvet. Azért is jó, mert ha nincs kedved egyszerre elolvasni, akkor nem kell. Elolvasol egyet, félreteszed, aztán pár nap múlva még egyet. Én mindenesetre egybe olvastam, és imádtam! A novellák átlaga pont kihozta az végső értékelést, kerekíteni se kellett, az elején említett dolgok miatt is levontam volna a fél csillagot, viszont nem érzem szükségességét újabb fél csillag levonásának. Izgatottan várom a jövő évi válogatást!

Nálam ez a könyv 4.5/5.