Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára (Ikercsavar krónikák 1.)

Jordan Norris senki. Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni.

Kedvenc idézetek:

„–…Megragadott és lefelé húzott a lépcsőn. Rohantam utána, miközben szakadatlanul Jordan nevét üvöltöztem. De a falak elnyelték a sikolyaimat és nem érkezett válasz sem. Nyomunkban képek hullottak a padlóra és kialudt gyertyacsonkok folyékony, olvadt viaszcsíkjaikkal áztatták apró patakokban a régi szőnyeget.”

„Csak egy öntelt kis kölyköt láttam magam előtt, egy fiatal, tudatlan amatőrt, és ez olyannyira lehangolt, hogy a félelem utolsó szikráját is ki tudtam volna nevetni. Ismét csak megrémisztett a tény, hogy a Pokol ilyen aberrált kéjencek kezében pihen.”

„– Már megbocsáss, de elég nehéz elképzelni, hogy előtte csak ültél és Vivaldit hallgattál. (…)

– Könyörgöm, Rio… Zongorista vagyok, nem hegedűművész.”

„Ez álom, mégpedig azért, mert nem lehet ilyen nyakatekert és groteszk a valóság.”

Kedvenc karakterek: Rio, Gok, Robin

Borító: Instant szerelem

Végkifejlet: Nem érzek akkora függővég hatást, de kétségtelenül hamar folytatásos olvasás lesz.

Moly.hu, Kiadó: Colorcom Media, 2016, 328 oldal

Amikor megláttam ezt a borítót, egyből úgy döntöttem, hogy utána járok a dolognak. Nem szoktam ismeretlen könyvek fülszövegét elolvasni, így most sem tettem. Megnéztem, hogy a figyeltjeim mennyire kedvelik, milyen címkék vannak hozzá a molyon rendelve és úgy általában milyen róla az általános visszhang. Miután ez is meggyőzött, már csak meg kellett vennem. Amire idén, a könyvhéten került sor, ráadásul Gabi dedikálta is nekem, és a második rész is jött velem haza, hogy ne kelljen a cliffhangertől tartanom. Ráadásul az írónő baromi szimpatikus volt már az online világban is, de élőben beszélgetni vele még nagyobb élmény volt.

Történetről röviden írok csak. Adott Jordan, aki egy középiskolában éli átlagos, unalmas életét. Nincs más vágya, mint játszani, betépni, és csajozni. Aztán az egész világ felborul, mikor kiderül, hogy ő nem az, akinek gondolja magát. Belecsöppen egy számára ismeretlen világba és elindul a hajsza az emlékei után. Ugyanis nem emlékszik! Elvették, hogy gyógyulni tudjon, de most itt az idő a visszatérésre. Ebben az új világban harc dúl, és úgy néz ki, hogy ő az, akitől a megoldást várják a problémákra. Vajon képes lesz Jordan felnőni a feladathoz? Maga a fő cselekményszál erről szól, viszont rengeteg apró cselekmény történik ezen kívül, de ha mindről írnék, nem nyújtana akkora örömöt neked az olvasás, mint nekem. Fedezd fel magad Jordan és a többiek útját!

Iszonyúan élveztem olvasni a történetet! Bár elég rosszkor talált meg, alig volt időm olvasni, úgyhogy sokkal tovább tartott, mint reméltem. Rengeteg szereplővel találkozunk, mind fontos részét képezik a történetnek, olyanok, mint valami banda. A nézőpont sokszor fejezeten belül is változik, eleinte csak Jordan, de később mindenki sorra kerül. Néhol feleslegesnek éreztem ezt a gyakori váltást, viszont mivel általában rövid részeket beszélnek végig a szereplők, nem tudsz belekavarodni, hogy éppen ki is beszél, meg annyira különböző a személyiségük is, hogy simán elkülöníthetőek.

Érződik a könyvön, hogy egy sorozat első része, egy teljesen új világot kellett megismertetnie, erdőszellemekkel, démonokkal, angyalokkal, különböző világrészekkel, síkurakkal. Kissé sötét, kissé groteszk, de varázslatos. Be kellett mutatnia, hogy miért is történik most ez, kinek milyen szerepe van most és volt a múltban. Mindezt tette 328 oldalban úgy, hogy nem éreztem azt, hogy megbolondulok az információ áradattól, vagy unalmas lenne a sok háttér sztori. Maga ez az emlék dolog is nagyon kreatív, nekem nagyon tetszett, és nem volt a kelleténél jobban túl misztifikálva. Viszont néhol nem tudtam boldogulni, nem értettem, hogy most Gok mégis hány éves, vagy hogy ha eltérően telik az idő a két világban Jordan és Norris hogyhogy egy idősnek néz ki még mindig.

Mindhárom montázs forrása: Gabriella Eld Facebook

A szereplők jól kidolgozottak, Jordan kissé idegesítő volt, de betudom annak, hogy nem találta a helyét. Valószínű én is sokat ellenkeznék, ha kirángatnának a megszokottnak hitt életemből és nem engednének haza. Viszonylag könnyen túltette magát a dolgon egyébként, én jobban felháborodtam volna, vagy nem hittem volna nekik. Azon kívül, hogy volt egy ikertestvére, semmiféle bizonyítékot nem mutattak az állításaik igazát illetően. Nagyon tetszik az a gondolatmenet, hogy angyalok és démonok is segítik a csapatot, van benne egyfajta mélyebb sugallat, ami engem nagyon megfogott. Az egész menny-pokol dolog olyan jól van ábrázolva. Nem mindig az a gonosz, aki annak látszik, és nem minden angyali ábrázat ártatlan.

A legkedvencebb karakterem mindenképpen Gok! Annyira el tudnám képzelni Alföldi Róbertet a helyére, ha egyszer, mondjuk, színházban játszanák ezt a történetet. Van egy rész, ahol azt ecsetelik, hogy hol az első emlék, egy az egyben Alföldi Róbertet képzeltem el, ahogy affektál és hangsúlyoz, igazi élmény volt! Cinikus, szarkasztikus, humoros, talpraesett, nagyképű, kissé gonosz, de abszolút szerethető egy bunkó!

A neveket illetően fura volt, hogy ugyanabban a beszélgetésben, ugyanaz a személy kétféle néven is szólítja a másikat. Például Gábriel egyszer Andrénak, másszor pedig Rionak nevezi Riot. Jordan is egy gondolatmeneten belül Sid és Siddhartként is utal Sidre. Hol kimondják egymás teljes nevét, hol nem. Ez nekem kissé fura volt, viszont mindenképp újítás, más könyvekben nem olvastam még ennyire színes felhozatalt nevek terén.

Forrás: Gabriella Eld Facebook

Egy-két negatív dologra mindenképp ki kell térnem. A kosárlabdában egy pontos találat büntetőnél van. Mezőnygól legalább két pontos, és mivel nem volt szó a kosármeccsen büntetőről, ezért úgy gondolom, hogy alig három perc múlva nem 1:1 volt az állás. Meg szerintem 3 perc alatt több kosár is szokott születni, ezen kissé fennakadtam, nem szőrszálhasogatásból, de meg akartam említeni. Néhol érződik, hogy át kellett volna nézni jobban, Billtől például nem egy játékos vette el a labdát, hanem egy-egy játékos. Ezzel nem is az a baj, hogy benne marad a baki, hanem, hogy olvasás közben úgy éreztem, hogy lemaradtam és többször el kellett olvasnom, hogy mit nem értek. Ezen felül sajnos rengeteg helyesírási, elírási, hiba van benne, párbeszédek vannak összemosódva, hiányoznak elválasztó gondolatjelek, rosszul vannak elválasztva a sor végén a szavak (arcs-csont, tizeny-nyolc). Az utolsó dolog pedig maga a könyv milyensége. Tény, hogy nem esik szét, jól össze van rakva, de olyan erős a gerince, vagy nem tudom, hogy kényelmetlen volt fogni.

Az írói stílus viszont mindezért kárpótol. Gabi olyan gördülékenyen és szórakoztató stílusban tud írni, hogy öröm volt falni a lapokat egymás után. Néhol kissé szabad szájú, van benne káromkodás is, de nem vészes. Az utolsó 80 oldalt este 10-kor kezdtem el legyűrni és nem bírtam letenni. Izgalmas volt, érdekes, akció dús és számomra rengeteg fordulatot és újdonságot adott. Baromira örülök, hogy megvan a folytatás is, amit ráadásul Dorkával, az Anya olvas bloggerével fogunk közösen olvasni nemsokára, és majd jól kivesézzük együtt! Már csak az a kérdés, hogy hol a befejezés? Egy dologtól tartok nagyon, csak remélni tudom, hogy nem megyünk át valamiféle perverz dologba! Nem örülnék neki.

Összességében nekem nagyon jó élményt nyújtott, eltekintve azoktól a dolgoktól, amiket fentebb leírtam! Ajánlom olvasásra, ha felül tudsz kerekedni a szerkesztésen, ha nem zavar a váltott szemszög, és érdekel egy olyan világ, ahol erdőszellemek vigyázzák a békét, agancs van a fejükön, az erdőben mindenféle lények élnek, és sosem lehetsz biztonságban a négy fal között.  Egy sötét, misztikus világ vár rád, tele meglepetésekkel!

Nálam ez a könyv 4,5/5.