Befejezett könyvsorozataim

Bejegyzés sorozatokról, amiket nem fogtak ki rajtam és kiolvastam mindet!

Sziasztok!

VÉGRE! Kitaláltam, hogy mutassam meg nektek a befejezett sorozataimat úgy, hogy ne is legyen semmit mondó, de ne is őrüljek bele a rengeteg könyvbe. Annyira frusztrált, hogy nem tudom lezárni ezt a minirovatot! Addig húztam a dolgot, míg a befejezendőből egy át is vándorolt ide. 20+1 befejezett sorozatot számoltam össze a molyon. Irdatlan sok lenne mindet egyesével elővenni. A Molyon polcra gyűjtöttem az első részeket, ha érdekel ITT meg tudod nézni, de természetesen úgyis linkelek képet. A +1, ami képen nem látszik, mert a sor végén kullog, a Lélektársak (szerintem) trilógia. Elvileg hat részes, de a 4-6. részek már nem azokról a szereplőkről szólnak, mint az alaptrilógia, én azt teljesen külön kezelem, lehet csalás, de én így érzem jól. Azon kívül is van 20, sőt, lehet, hogy több is, csak már annyira megfeledkeztem róla az évek folyamán, hogy molyon sem jelöltem. Viszont a kedvenceimről már annyit beszéltem, hogy csavarok egy kicsit a dolgon és arról a háromról szeretnék szót ejteni, amik a legkevésbé tetszettek, vagy nagyon felidegesítettem magam rajtuk. Pedig alapjáraton nyugodt ember vagyok.

Tehát ők lennének a befejezett alanyok:

Akikről pedig kicsit bővebben beszélek:

Stephenie Meyer: Twilight Saga

Ő inkább az a kategória, aki kevésbé tetszett! A sorozat előrehaladtával egyre inkább csak azért olvastam el, hogy nehogy már félbe hagyjam. Az első kötet még újdonság is volt, tetszett, alig vártam, hogy a következőt is a kezembe vegyem. Aztán ez az élmény addig zuhant vissza, míg már majdnem röhögtem az események alakulásán, annyira abszurd volt. A bevésődést a mai napig elég perverz dolognak tartom.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Az első kötet még itt is tetszett, de sosem tartozott a kedvenceim közé. Filmet láttam előbb, érdekelt a további történet, így nekiálltam. Annyira dühös voltam már az írónőre a harmadik kötet végére, hogy eszméletlen. Az írói stílustól is falra mentem, ismételgette kétoldalanként önmagát. Ettől mindig olyan érzésem van, hogy amnéziásnak néznek. Nem vagyok 10 másodperces Tom, köszönöm szépen. Ami miatt dühös voltam, az viszont az, hogy értelmetlennek éreztem azt az öldöklő ámokfutást, ami a harmadikban van. Nincs nekem bajom azzal, ha valaki meghal, ha van értelme. De nekem ne halljon meg valaki úgy, hogy nem tartott fel egy lelket sem, nem volt semmi értelme hátramaradnia. Ráadásul az egésznek nem is volt értelme. Nonszeszn.

Veronica Roth: Divergent

Ismételni tudnám önmagam! Az előző kissé kiakadósra sikerült részt majdnem egy az egyben bemásolhatnám ide! Szintén film hatására álltam neki, az első rész még szintén átjött. Szintén tele van önismétlésekkel. Tobiast szerettem, Tris annyira nem fogott meg. A mellékszereplőket sokkal jobban kedveltem. Viszont a harmadik kötet valami agyrém. Szerintem teljesen logikátlanul történtek az események, és olyan érzésem volt, mintha mindenki csak imitálná a gondolkodást. A vége meg abszurd. Tudom, hogy meglepő és újító húzások nélkül manapság nem lehet megélni a piacon, engem viszont ezzel elvesztett. Még azt is megkockáztatom, hogy egy életre.

Ha esetleg valaki meg tudná mondani, hogy tudom levenni azokat a százalékokat a könyveknél, annak nagyon örülnék! Az egyébként, hogy a polcon is az utolsó helyen vannak, az ABC sorrendnek köszönhető. A többi kötet sem kedvencelési sorrendben került a polcra, hanem a megszokott módon. Réta nézte végig az olvasmánylistáját, jobb klikk, polcra helyezés, bezár, jobb klikk, polcra helyezés, bezár, ezeket ismételgettem mechanikusan, amíg a W-hez nem értem. Remélem, nem bánjátok, hogy ez ilyen kis rövidre sikerült, de több olyat nem is nagyon tudnék mondani, amit nem szerettem, maximum semleges érzésem van vele kapcsolatban, vagy már rég nem emlékszem rá. Ne haragudj Tappancs család.