Mai téma: kedvenc könyvek,
mielőtt regisztráltam volna a moly.hu-ra, ami 2015. január 30-ára esett. Az eredeti kiírás szerint lehetne bármilyen könyves közösség, Goodreads, Bookstagram, Booktube, Blog, nekem a molyra esett a választásom. Volt már válogatás a mindenkori
kedvencekről, a gyerekkori kedvencekről, és nagyon tartottam tőle, hogy megint
csak ugyanazokat a könyveket tudom betenni. De átnézve az olvasmánylistámat, és
végiggondolva a témát, rájöttem, hogy tudok nektek újat mutatni! Vagyis remélem.
A választott könyveim egykor mind kedvencek voltak. Ezekre valóban igaz az,
hogy molykorszakom előttről valók, mikor ezekkel találkoztam, még fogalmam nem
volt, hogy mekkora merítésből is tudnék válogatni! Azóta már azért olvastam
jobbakat, de édes nosztalgiával gondolok mindre! A Goodreads csoport linkjét ITT
eléritek. A bejegyzés alján megtaláljátok a többi résztvevő bloggert, amint az
övék is kikerül, frissítem a linkekkel, addig a blogjaik linkjét teszem a
neveik alá!
Mikor ezt a sorozatot
olvastam már egyetemista voltam. Igen. Egyetemista. Viszont annyira magával
ragadott a történet, hogy nagyon szerettem! Úgy az első 3-4 könyvig. Aztán a végére már kissé soknak éreztem a
nyavalygást és a műhisztit, de tény, hogy a sorozat eleje nekem valami hatalmas
élmény volt! Fiatalos, lendületes, könnyen olvasható és magyar. Magyar nevek,
magyar helyszínek, ez is nagy szerepet játszott abban, hogy közel éreztem
magamhoz. Jó volt kicsit elmenekülni a ZH-k és vizsgák elől egy olyan helyre,
ahol az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy Reni megbukik-e rajzból.
Ezt a könyvsorozatot még a
Végzet ereklyéi előtt vettem meg, egyesével. Az első részt impulzív
vásárlóként, bementem egy könyvesboltba és megvettem, megtetszett és
beszereztem a többit is. Szerintem még a fülszöveget se nagyon olvastam el,
Vörös pöttyös, romantikus, és ott volt a szemem előtt. Nem mondom, hogy így
kéne vásárolni könyveket, de valahol el kellett kezdenem. Akkoriban már túl
voltam a Szent Johanna Gimi talán első 4 részén és még nem jelent meg az 5-6.
Kellett valami tini románc, amiben elmerülhetek. Hát ez tökéletes volt számomra
ahhoz. Az egész sorozat tetszett, nem éreztem a vége fele se azt, mint Laura
könyveinél. Hajtott előre a kíváncsiság, hogy megtudjam, ki mit miért csinál,
miért viselkedik Damen sokszor olyan furcsán, miért akarják állandóan megölni
Evert. Nem azt mondom, hogy egy csillagos ötös sorozat, viszont én szerettem. Kicsit
sajnálom, hogy Ever testvérének a történetét nem hozták ki akkor magyarul, mert
tuti elolvastam volna. Mára már túlléptem ezen a korszakon, már nem hiszem,
hogy élvezném úgy, mint akkoriban.
Imádtam! Rongyosra olvastam
én és a nővérem is. Egymás kezébe adtuk mikor egyikünk végzett az egyikkel, és
jöhetett a következő. Őszintén megmondom, már nem sok mindenre emlékszem
belőlük, de azt tudom, hogy nagyon lekötöttek. Pedig szerintem még nem is igen
voltam tini, mikor olvastam, inkább 8-9. Egy rész nagyon megragadt bennem,
abban a leány be akarta festetni a haját valami szürkésre, és végül
narancssárga lett neki! Évekkel később, mikor eszembe jutott a hajfestés, én is
olyan szürkésre akartam volna, olyan jónak volt beállítva! De aztán nem
festettem hajat azóta sem. Nézzétek meg a borítókat! Annyira '80-as, '90-es évek!
Kb. lemásolhatnám a fent
leírtakat. Ugyanabban az időben olvastam ezeket is, mint a Denise füzeteket,
már ami részek nekünk megvannak. Nagyon hosszú időn át azt hittem, hogy
elvesztek. Ezekkel szerettem volna unokahúgomat buzdítani az olvasásra, akkor
még nem volt rá vevő, és út közben elvesztek az éterben a Denise füzetekkel
együtt. Aztán idén, mikor édesanyámat költöztettük, egy dobozban megtaláltam
őket a pincében! Hát olyan boldog voltam! Itt virítanak a polcomon. Nem hiszem,
hogy valaha is el fogom őket újra olvasni, de jó érzés, hogy megvannak!
Vámpíros történetek
Igen, a Twilight is köztük
van. Tudom, azt írtam a sorozatos befejező részben, hogy maga a sorozat nem
lett a kedvencem, de az első rész még akkor is tetszett, mert tényleg új volt.
Engem akkoriban nem zavart a csillogó vámpír, de nem is figyeltem rá, nem
érdekelt, hogy csillognak. Maga a történet tetszett. A Félholtak már nem is
tudom, hogy került a kezembe, de azóta is nézem, hátha jön a folytatása, mert
Joe Pitt akkora egy vagány csávó, nagyon bírtam. A könyv elég véres és szabad
szájú, de engem megfogott. Anita Blake történetét meg már a határon olvastam,
ha regisztrálva is voltam molyra, még biztos, hogy nem használtam. Az egész
halottkeltős-vámpíros történet baromi jó, van benne egy valag erotika, viszont
nem nyomja el az izgalmas nyomozós történetszálat, amit én nagyon szerettem
benne.
Bízom
benne, hogy ez most elég változatosra sikeredett! Jövő héten ismét karakterek
kerülnek a főszerepbe, ugyanis a kedvenc „bromance”-eket szedjük össze, ami azt
jelenti, hogy nagyon szoros barátság két férfi között, mindenféle romantikus
felhang nélkül! Kattintsatok a többiekre is, múlt héten ismét bővültünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése