„Az idegen kopogtat, majd
elfordítja a fejét. Egyenesen Krára néz. Most a varjak is elmentek, és a
világon senki nincs itt, csak Kra és az idegen. A fiú egy aranygyűrűt pillant
meg a férfi mutatóujján. Az ékszer ovális felületére valamilyen képet véstek.
Egy pók potrohának és nyolc lábának éles vonalait. A férfi alig mozgó ajkakkal
suttogja:
– Érted jöttem!”
Kedvenc karakterek: Kra,
Morzsa, Magonc, Lydia.
Borító: Az olvasás után
figyeltem csak meg igazán, mennyire részletes! Védőborító nélkül pedig baromi
jó!
Végkifejlet: Nyitva hagyja a
kaput a folytatásnak, viszont nincs függővég, lezárt történet.
Moly.hu, Kiadó:
Kolibri, 2015, 300 oldal
Történetem
a könyvvel nem valami izgi sztori. Amikor elkezdődött az ifjúsági könyves
kihívás, magamnak kellett összeszedni 20 könyvet, amiből majd választ nekem a
kihívás gazda. Csakhogy, nekem nem volt itthon 20 könyvem, úgyhogy körülnéztem
még a „piacon”, és úgy gondoltam, ezt is érdemes lenne elolvasni, így rákerült.
Augusztusra pedig őt választották nekem elolvasásra, úgyhogy kivettem a
könyvtárból.
A történet
központjában Kra áll. Ő egy olyan tehetséggel megáldott fiú, hogy képes a
varjakkal kommunikálni. Velük él egy fészekben, az utcáról szerez magának
élelmet, és ritkán elegyedik emberekkel. Egy napon azonban szörnyű veszélybe
keveredik, mikor kiszabadul három bűnöző a börtönből. Egy nyomozó és a lánya
segítségére siet, megmenti az életüket. Innen indul Lydia és Kra kapcsolata.
Innentől elég sok időt töltenek együtt és nyomoznak a rejtélyes pókos figura
után, aki Kra rémálmaiban visszaköszön.
A könyv
hátulja szerint 9+ korosztálynak ajánlják a könyvet. Én hozzádobnék azért még
pár évet, mert elég brutális és sötét jelenetek vannak benne. Ráadásul elég
részlet gazdagon is vannak ábrázolva. Én 12 éves kor alatt nem igazán adnám
gyerek kezébe. Viszont fiúk, lányok bátran vegyék kezükbe, mert szerintem
kedvelni fogják.
A történet számomra
izgalmas és érdekes volt. Logikusan követik egymást az események, a gyerekek
bátran és összeszedetten viselkednek. Kra képes mások érdekeit a sajátja elé
helyezni. Ahol kell, bűntudatot érez, ahol kell, odateszi magát, ahol kell,
menekül. Gondolkodik, tervez, talpraesett egy figura, nagyon szimpatikus
karakter. Felismeri a hibáit és próbál tenni ellene. 5 évet élt emberektől
elzárkózva, alig beszélt valakivel, kicsit talán túl könnyen elboldogult a
társaival, de mivel ez egy ifjúsági regény, lehet az lett volna a furcsa, ha
nem így történik.
Lydia
kettejük közül a nyitottabb személyiség, könnyebben teremt kapcsolatot az
emberekkel, mint Kra. Egész jól kiegészítik egymást. Bár megígérte a fiúnak,
hogy megtanítja olvasni, odáig még nem jutottunk el, talán majd a következő
kötetben. Az a könyvben a legjobb, hogy nem idegesítettek a karakterek! A
gonoszok kellően gonoszok voltak, (néhol talán túlságosan is, egyes jelenetek
elég YA szagúak), a felnőttek is felnőttként viselkedtek, és a gyerekek is
hozták azt, ami egy ilyen könyvtől várható és nem tettek olyan ostoba
lépéseket, amiről tudni lehet, hogy katasztrófához vezet. Talán egy lépéstől
eltekintve. Amúgy a katasztrófa elkerülhetetlen, különben nem szólna semmiről a
könyv. A főgonoszok között volt egyébként egy figura, Mosolygó volt a neve,
mert az arcára volt tetoválva egy mosoly. Ismerős? Szerintem egy az egyben
Joker. Csak Mosolygó kopasz, Joker meg nem.
A
világfelépítés nekem nagyon tetszett, mind az emberi, mind a halottak világa.
Tetszett, hogy Kra miken agyal, és hogy rágja meg az információkat. Viszont ami
nem tetszett, hogy megint az az egyik fő konfliktus forrás, hogy valaki
valakinek nem mondd el valamit. Ráadásul nem is lett kifejtve, hogy ez rossz és
nem így kéne, csak sértődés lett belőle, aztán random megbocsátás. Egy ifjúsági
regényben szerintem elkelt volna egy kis megbeszélés.
Engem azért
ismét megzavartak a félrefordítások, vagy minek nevezzem. Egyik helyen úgy volt
leírva, hogy „kövezett konyhájú padló”. Az nem inkább kövezett padlójú konyha?
Ezen azért kicsit megakadtam, de szerintem az én verzióm a jó. A másik, hogy
szerintem a pókoknak nincs úszóhártyájuk, még ha óriásiak is és egy ember válik
azzá. Viszont, ezen kívül helyesírási hibák nekem nem tűntek fel.
 |
| Eredeti, spanyol, bolgár, román, perzsa, japán |
Összességében
egy izgalmas kis történet volt, nekem felnőtt fejjel elég kiszámítható, de
gyerekként valószínű szétizgultam volna magam rajta. Fel is tettem a folytatást
az ifjúságis kihívásom polcára, hátha kiválasztják nekem olvasásra. A sorozat
harmadik része magyarul még várat magára, remélem, nem kaszálják el, kár lenne
érte.
Nálam ez a könyv 4/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése