Brian McClellan: Karmazsin hadjárat (Lőpormágus-trilógia 2.)

„A ​sarkunkban loholó kutyák rádöbbennek majd, hogy oroszlánokkal kerültek szembe!”

Kedvenc idézetek:

„– Én azért látom, mert isten vagyok, Ka-poel pedig megérzi majd a jelenlétét. Egyébként a varázslat nem leplezi el a hangját.

– És ha tüsszentek?

– Hát… – Mihali a kötényen dobolt a fogójával, zsíros foltokat hagyva rajta. – Ne tüsszentsen. A varázslatnak megvannak a maga hátrányai.”

„– Kész vagyok, uram. Nem lett túl szép, viszont szoros. A közeljövőben hanyagolja a megerőltető gondolkodást, ha lehet.”

„Tániel azt hitte, Tamás kipusztította ezt a fajta vagyont a nemesség lemészárlásával, de most felmerült benne, hogy talán csak lecserélte a nagyon gazdagok és befolyásosak rendszerét egy másik ugyanolyanra.”

„Család. Jegyezze meg ezt a szót. Nincs semmi, ami kétségbeesettebbé és erőszakosabbá tenne egy embert, mint az, ha a családját veszélyeztetik.”

Kedvenc karakterek: Olem, Adamat, Mihali, Tamás, Ka-poel

Borító: csak ismételni tudom magam az első rész borítóját illetően. Imádom, nem is csinálhattak volna hozzá jobban, nagyon eltalálták.

Végkifejlet: szintén. Nincs függővég, lezárja a történéseket, de tudod, hogy honnan fog folytatódni a következő rész

Sorozat részei: Vérrel írt ígéretek, Karmazsin hadjárat, Őszi köztársaság

Moly.hu, Kiadó: Fumax, 2015, 584 oldal, Eredeti cím: The ​Crimson Campaign (2014)

Köszönöm, kedves Tome Topple, hogy miattad előbb sorra kerítettem ezt a kötetet. Ha nem jössz, valószínű még halogatom pár hónapig! Mekkora hiba lett volna! Hiányzott Tamás és az egész Lőpormágus világ, a maga intrikáival, árulásával és hatalmi harcaival együtt. Mivel ez egy második rész, elkerülhetetlen, hogy a történet leírás ne tartalmazzon SPOILEREKET, úgyhogy szerintem csak azután olvasd ez el, hogy a Vérrel írt ígéretekkel már végeztél. Arra pedig csak biztatni tudlak, hogy minél hamarabb kezd el! Az első részről ITT írtam értékelés.

A történet ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. Egy nagyon kicsi idő telhetett el a két történet között. Adamat családját próbálja kiszabadítani Vetas karmaiból, Tamás épp a Kez csapatokat próbálja megállítani a határnál. Tániel próbál felépülni a harcok után, amikben részt vett. Az a fülszövegből is kiderül, hogy Tamás terve, hogy oldalba támadja a Kez katonákat, kudarcba fullad, és ellenséges vonalak mögött ragad, nincs más választása, mint, hogy gyalog induljanak kerülő úton vissza adrói területre, miközben üldözi őket a túlerő. Ezen a szálon rengeteg izgalom és veszély vár, taktikai harc és izgalom, és sok-sok nem várt bonyodalom. Adamat szála Adopestre koncentrálódik, nagyrészt a családját próbálja kiszabadítani. Ehhez segítséget kell kérnie barátjától, és az alvilág különböző embereitől. Vajon sikerrel jár és megmenti a gyerekeit és a feleségét? A harmadik szál Tániel és Ka-poel útját követi. Mivel mindenki azt hiszi, hogy Tamás és a lőpormágusok halottak, ő marad az utolsó Különb a hadseregben. Viszont a katonai vezetés nem úgy viszonyul hozzá, mint gondolnánk. Ellehetetlenítik a harci törekvéseit, és minden lépésükkel el akarják távolítani valamilyen módon. Ő viszont csak harcolni akar, megállítani a kezt. Árulást sejt a vezérkar tagjai közt, nyomozást kezdeményez. Nagyon szívén viseli a hadsereg és Adro sorsát, mégis úgy tűnik, mintha ő lenne a rosszfiú a történetben. Megpróbálják a hitelét aláásni. Ő pedig mindent megtesz, hogy a csatatéren maradhasson.

Az író, Brian McClellan

Ismét in medias res ugrunk bele az eseményekbe. Adamat épp egy házat néz, ahol a gyerekeit tartják fogva. Nem pazarolja azzal az időt az író, hogy felvezesse az alaptörténetet. Csalódtam volna, ha így tesz, az első résznél sem kaptunk semmi segítséget a megértéshez, út közben ismertük meg az aktuális helyeztet. Itt ismertek a történések, nem volt szükség felvezetőre. Rengeteg új helyszínt és új karaktert ismerünk meg. Néhol olyan érzésem volt, hogy felesleges dolgokat tudtunk meg, de mindemellett minden egyes esemény izgalmas és pörgős volt.

Az első oldaltól az utolsóig folyamatosan fenntartotta a feszültséget. A történet, mint már írtam, több szálon fut. 44 fejezetből és egy epilógusból épül fel a könyv. Minden fejezet külön függővéges volt, és a következő fejezet sosem azt a szálat folytatta, így konkrétan lehetetlen volt letenni! Az utolsó majdnem 300 oldalt egy nap alatt elolvastam! Előtte is csak úgy tudtam letenni, hogy kényszerítettem magam, mert reggel korán keltem. Konkrétan a buszról nem akartam leszállni, mert még olvasni akartam. De hát muszáj volt.

Tamás tábornagy karakterét egy furcsa kettősséggel néztem az egész történet alatt, de már az első részben is. Mint vezető, stratéga, katona, nagyszerű karakter. Okos, cseles, gyorsan reagál az új helyzetekre, nem fél bemocskolni a kezét, helyén kezeli az embereit, képes lemondani a luxusról, hogy a katonáinak jobb legyen. Viszont mint ember, elég negatív. Az első részben megismert viszonya a fiával most felborult. Nem sokat tud Tániel állapotáról, ami miatt nagyon aggódik. Ezt nagyon nem vártam volna az előző rész után. Talán az, hogy öregszik, van rá ilyen hatással. Ki tudja, talán a következő részből kiderül. Ami még elég mocsok dolog tőle, hogy elvárná a lőpormágusaitól, hogy engedelmeskedjenek a parancsainak a szerelmi életükkel kapcsolatban is. És aztán csodálkozik, hogy parancsmegtagadás lesz belőle. És még komolyan el is gondolkodik rajta, hogyan büntesse meg. Eszméletlen. Gavril jól ki is nevette, megérdemelte!

Az, hogy Tamást szinte egész Adro halottnak hiszi, számomra nagyon megdöbbentő. Ismerik őt, tudják, hogy nem hagyja magát, és bizonyíték nélkül mégis leírják őt. Az előző részben égig magasztalták, most pedig alábecsülik. Küldhettek volna valakit, hogy megbizonyosodjon róla. Bár, a katonai vezetés nem áll épp a helyzet magaslatán. Az egész Budwiel melletti helyzet olyan fura, látszik, hogy valami nincs rendben, az emberek mégsem lázonganak. Tániel próbál valamit tenni, őt meg ellehetetlenítik, mégsem tűnik fel senki másnak.

Tamással kapcsolatban annyi gondolatom van. Több esetben is előfordul, hogy olyan alapvető dolgokat nem lát meg, ami nekem az első mondattól leesett. Olem előáll egy javaslattal, ő pedig kb. rácsodálkozik, hogy milyen jó ötlet. El kell árulnom, hogy nem egy Nobel-díjas ötlet volt. Tamásnak elsőre jobbal kellett volna kiállnia. Abstractelffel is beszélgettünk erről utána, egyetértek a meglátásával, miszerint olyan, mintha Tamás csak akkor lenne okos, ha a történet megkívánja.

Egy zavaró dolog van a történetben, hogy két karakternek közel azonos neve van. Az előző részben megismert Charlemund, aki ugye az áruló volt, és ebben a részben többször szereplő Claremont, aki a kereskedőtársaság vezetője. Fontos szerepe lesz a történetben. Én pedig jó sokáig az árulóval azonosítottam. Utána kellett külön néznem, hogy mi a szitu, mert nem értettem, hogy lehet, hogy az áruló most a miniszterelnökségért akar indulni.

Azt szeretem a Lőpormágus-trilógiában, hogy nem csak egy dologra koncentrál. Megdöntöttük a király hatalmát, viszont az élet nem áll meg, Adronak szüksége van politikai vezetésre. Dolgozzunk ki egy rendszert és építsük fel a választást! Innen is sok bonyodalom és keverés alakul ki, de a jó értelemben. Látszik, hogy fontos az írónak, hogy valóságosnak tűnjön az egész, ehhez pedig szükségszerű a politika. Valóságos kampány indul, hogy meggyőzzék a köznépet, hogy ki a jobb jelölt. Ami a manipuláció, a megvesztegetés és a hatalmi harcok melegágya lesz. Azt is nagyon szeretem, hogy figyel az apróságokra. Egy csata véres, poros. Az embereknek szennyese lesz és fürdeniük kell. Ezekre nem mindenki figyel kellőképp oda ilyen regényeknél.

Külön köszönet az írónak azért, hogy annak ellenére, hogy a fejezeteket függővégesre írta meg, a végén lezárja az eseményeket. Előre vetíti az új szálakat, de nem fontos események kellős közepén hagyja félbe a Karmazsin hadjáratot. Mindamellett, hogy nagyon jól játszik a feszültséggel, az író néhol humorral képes ezt enyhíteni, amiért szintén hálás vagyok. Valamint le a kalappal a kiadó előtt. A könyv nagyon igényes kiadásban készült el ismét, keménykötéses, mégsem nehéz. Kényelmes olvasni, akár fogva, akár letéve is, nem akar összecsukódni. Szerkesztés tekintetében nem találtam említésre méltó hibát. A papír jó minőségű, nincsenek kilométeres hézagok, nagy margók és lóbetűk.

Összességében nagyon tetszett! Azt tudom javasolni, hogy ne hagyjatok hónapokat a kötetek között, mert nem tér ki rá, hogy ki kicsoda, ki miért fontos, és alapjáraton, hogy mi történt az előző részben. Így is majdnem 600 oldal, nem is lett volna rá helye. Egy fél csillagot levonok azért, mert Tamást néhol nem a karakterének megfelelően ábrázolták, és volt pár rész, aminél úgy érzem, hogy ebben a kötetben még nem kellene felbukkannia. Ma megyek könyvtárba (péntek van, mikor írom), és kihozom a folytatást, bár valószínű januárban fogok sort keríteni rá, csak legyen nálam megnyugtatásként.

Nálam ez a könyv 4,5/5.

Forrás: író, Vérrel írt ígéretek book trailer, térkép fegyverrel