Egy angol
falucskában él szüleivel és Misi bátyjával a csöpp kis Matilda. Fekete haja
van, barna szeme – és világraszóló nagy esze.
Kedvenc
karakter: Matilda, Édess kisasszony
Borító:
én személy szerint nagyon szeretem ezt a borítót, bár az újfajta kiadás is
nagyon szép, nekem ez nőtt a szívemhez
Történetvezetés:
lineáris, könnyed szövegezéssel, vicces, szórakoztató, olvasmányos
Végkifejlet:
én kissé úgy érzem, hogy hirtelen lett lezárva, és ha belegondolunk, így tuti
nem lehetne, vannak törvények és rokonok stb… De hát én felnőtt vagyok, a
gyerekeknek ez valószínű nem fontos.
Elhatároztuk
Dórival, hogy közös olvasás keretében kezünkbe
vesszük ezt a könyvet. Nekem újraolvasás volt, neki új élmény. Kisgyerekként
olvastam először ezt a könyvet, ebben a kiadásban, és nagyon megragadt bennem,
hogy pirosak a betűi. Akkoriban imádtam a történetet, de már nem emlékeztem,
hogy hogy is volt pontosan.
Hát azt
kell mondjam, hogy most is nagyon szerettem Matilda, az okos kislány
történetét. Mindamellett így felnőtt fejjel már észrevettem a hibáit is. A
történet Matildáról szól, akit a családja nem igazán szeret, és nem segíti őt a
fejlődésben, sőt, inkább hátráltatja. Nagyon eszes, magától megtanul olvasni,
és keni-vágja a matematikát már öt évesen. Bekerül az iskolába, ahol már első
nap felfigyel a képességeire tanára, Édess kisasszony, aki mindent megtesz,
hogy Matilda megkapja a képességeinek megfelelő oktatást, ám akadályokba
ütközik. Közben fény derül a tanító néni sanyarú sorsára is, ami miatt pedig
Matilda siet a segítségére. Hogy happy end lesz-e a vége? Ahhoz, hogy meg tudd,
el kell olvasnod a történetet.
Úgy
gondolom, hogy ez egy nagyon értékes gyermekkönyv, biztos, hogy a gyerekem
kezébe adnám, fontos dolgokat közvetít. Nekem azt az üzenetet adta át, hogy ha
valamit nagyon akar az ember, és azért mindent megtesz, képes az akadályokon
túllendülni. Valamint, hogy a karma mindenkit utolér. Nekem szerencsére ilyen
szintű iskolai bántalmazásban sem részem nem volt, se nem hallottam senkitől.
Valószínű ilyen már nem is fordul elő a mai modern világban, remélem. Viszont
hiányoltam a végéről a büntetést. A rossz embereket nem ért el a vég, vagy
legalábbis nem úgy, ahogy megérdemelték volna. Bár gondolom, ha Roald Dahl ezt
akarta volna közvetíteni, akkor úgy írja meg, biztos megvolt vele a célja.
Felnőttként a végével még az volt a problémám, hogy nem egészen hihető, mert
vannak még rokonok meg törvényes eljárás, tuti nem így zajlana a való életben,
de persze, tudom, hogy nem én vagyok a célközönség, ezt nem is rovom fel
hibának, csak megjegyzem.
A könyv
tele van olyan mondatokkal, amik gyerekként nem tudom, hogy feltűntek-e, de
Ordass kisasszony és Matilda apja is olyan beszűkültek és gonoszak, hogy az
valami hihetetlen. Elképesztő, hogy Matilda ilyen kislányként is túl tudott
lendülni azon, hogy az apja egyfolytában lenézi azért, mert lány. Ha lány vagy
nem lehetsz okos. Azt végképp nem értem, hogy egy ilyen nő, mint Ordass
kisasszony, hogy került az igazgatói székbe. A gyerekek viszont tényleg
olyanok, mint amilyennek a gyerekeket elképzelem. Matilda bátyja, Misi,
egyáltalán nem gonosz, ő csak nagyon szeretne az apja kegyeiben járni, szeretne
jó fia lenni, és hát ki ne szeretné, ha az apja büszke rá? Matilda barátnője
pedig hős szeretett volna lenni, kitűnni a többiek közül és jót cselekedni! Nem
az hajtotta, hogy rossz gyerek legyen, hanem hős! Szerintem mindenki elképzelte
már, milyen érzés hősnek lenni! Matilda pedig olyan okosan babrált ki az apjával több alkalommal is! Mindemellett nem örülnék neki, ha az én lányom ilyeneket találna ki, és ha bosszút találná a megfelelő megoldásnak bármire.
Amivel
leginkább problémám volt, az az illusztrációban rejlik. Volt két kép is, ami
nem követte a könyvben leírtakat. Apróságok, de nekem feltűntek és zavartak. Az
egyik: le van írva, hogy az igazgatónő jobb karjával felemelte a gyereket, a
képen pedig a bal karjával van ábrázolva a jelent. A másik, rá négy oldalra:
úgy zajlik a jelenet, hogy egy másik gyereket két fülénél fogva megemeli Ordass
kisasszony, a képen pedig csak egy kézzel van lerajzolva.
Még mindig
fontos helyet foglal el a szívemben ez a történet, nagyon drukkoltam
Matildának, Édess kisasszonynak és az osztály többi tagjának, hogy jól jöjjenek
ki a történet végére! Egy könnyed délutáni olvasmánynak tudnám mondani, a maga 176 oldalával hamar ki lehet olvasni. Egyszer szeretném az új kiadásban is elolvasni. Ami számomra negatívumként lejött, az illusztráció, és
az, hogy felnőtt fejjel én már túlgondolom a könyvet, nem számítom fel hibának.
Ami miatt levonok egy fél csillagot, az csak az, hogy megérdemelték volna a megfelelő büntetést a végén.
Nálam ez a könyv 4,5/5.
források:
Gif
Ordass kisasszony
Matilda és Édess kisasszony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése