Egy baráti beszélgetés Mielőtt a kávé kihűl (Kavagucsi Tosikadzu)

Ma igazán egyedi bejegyzést olvashattok! November végén lehetőséget kaptam, hogy válasszak a Kossuth Kiadó frissen megjelent újdonságai közül. Pont munka közben érkezett az email, ezért elújságoltam Adrienn barátnőmnek, aki velem együtt szenvedi végig a munkanapokat immáron több, mint öt éve. Az egyik, annak ellenére, hogy milyen különbözőek vagyunk, mindkettőnk érdeklődését azonnal felkeltette! Gyorsan el is határoztuk, hogy elolvassuk, és egy finom kávé mellett kibeszéljük, mielőtt kihűl. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kossuth Kiadónak, hogy eljuttatták hozzánk!

Úgy gondoltuk, hogy ez azért is lehetne érdekes számotokra, mert Adriennel mind személyiségünkben, mind érdeklődési körünkben, mind életfelfogásunkban, mind megjelenésünkben (a magasságunkat leszámítva), mind stílusunkban teljesen különbözőek vagyunk. Természetesen, a kávét is más módon szeretjük, ahogy az olvasás terén is eltérő az ízlésünk. Én a kávét rengeteg tejjel, a könyveket pedig mágiával telítve szeretem. Adrienn a presszót preferálja, kedvence pedig az Anna Karenina. De ennyi elég lesz rólunk.

A képeket készítette P. Klaudia

A történet egy különleges kis japán kávézóban játszódik, ahol az oda betérőnek, bizonyos szabályokat betartva, lehetősége adódik az időutazás élményét átélni. A könyv négy egymásba fonódó fejezetből áll, amik a végén kerek egészet alkotnak. Találkozunk egy fiatal nővel, aki a szakításán próbálja túltenni magát. Olvashatunk egy házaspárról, akik megterhelő időszakon mennek keresztül. Megismerhetjük két testvér elgondolkodtató nehézségeit. Majd egy anya és lánya szívszorító sorsába nyerünk betekintést. Minden rész erősen hat az olvasó érzéseire. A cselekményt előrehaladásában fontos szerepet játszanak az időutazás során megélt élmények. Még akkor is, ha a múlton senki nem változtathat.

Innentől egy kis csevegés következik, tartsatok velünk!

Réta: Szia, Adrienn! Üdvözöllek a HaBárban. Vendégem vagy egy kávéra! Hogy vagy?

Adrienn: Szia! Mondjuk, ez minden reggelre igaz, mert a kávét mindig te főzöd. ^^ Be kell vallanom, kicsit izgulok!

Réta: Ne izgulj, úgysem olvas senki!

Adrienn: Persze, mert ide inni járnak az emberek! (Tádáptsss dobeffekt)

Réta: Mi van abban a kávéban? Beszélgessünk egy kicsit a Funiculi Funicula kávézóról! Hogy tetszett a mű?

Adrienn: Összességében tetszett, jó érzéssel tölt el, ha rá gondolok. Érdekes volt japán írótól könyvet olvasni. Egyértelműen érezhető, hogy az olvasó nem egy európai, főleg nem egy amerikai szerző alkotását tartja a kezében. Ahogy haladtam előre a történetben, egyre gyakrabban fogott el az a gondolat, hogy az író elsődleges célja kendőzetlenül megmutatni az élet kemény, kevésbé szerepeltetett oldalát. Ebből kifolyólag sokszor lehangolt az a tudat, hogy a bemutatott események bárki életéből származhatnak, de ez adja a zsenialitását. Te hogy látod?

Az író, Forrás

Réta: Nagyon tetszett, hogy eltérő kultúrával találkoztam. Ritkán olvasok olyan típusú könyvet, aminek nem meghatározó része a mágia és egyéb fantasztikus elemek. Bár molyon ez az írás is megkapta a fantasy címkét, én nem sorolnám ebbe a műfajba. Volt pár dolog, ami kizökkentett, de hozzád hasonlóan pozitív élményként él bennem. Az utóbbi időszakban meghatározó volt számomra, hogy érzésekről, társas kapcsolatokról, társadalmi problémákról olvasok, amiben itt sem volt hiány. A bevezetőben már említettük, hogy négy fejezetből áll a regény. Melyik ragadott magával leginkább?

Adrienn: Nekem egyértelműen a második, a házaspárról szóló történet volt a kedvencem. Megérintett az egymás iránt érzett tiszta szerelmük. A nagyszüleim együtt leélt élete jutott egyből eszembe róluk, hiszen ők is gyorsan elhatározták, hogy együtt szeretnének megöregedni, és ezen döntésük mellett a legnehezebb időkben is kitartottak. Ahogy téged ismerlek, te a harmadik vagy a negyedik mellett teszed le a voksod! Eltaláltam?

Réta: Ennyi év után már igazán jól ismersz! Hozzám valóban a harmadik epizód áll a legközelebb, ami egy testvérpárról szól. Az egyik szereplő húga 13 év után sem adta fel az elhatározását, hogy haza csábítsa nővérét a családi panzióba. Nővére ezt inkább zavarónak találta, ám a körülmények alakulása miatt teljesen megváltozott. A testvérek között tapasztalható feszültség és érzelem annyira közel hozta őket hozzám, hogy ejtettem pár könnycseppet. Nekem több dolog is különlegessé tette a könyvet, de mielőtt elmondanám, kíváncsi vagyok a te meglátásaidra!

Adrienn: Kimondottan tetszett, hogy nem élt a tipikus időutazásos klisével, miszerint a múltban nem tehetsz olyat, ami megváltoztatja a jelent. A könyv erősségének tartom, hogy a visszautazáskor történtek csak jellembeli fejlődést eredményezhetnek. Bármit tehetsz a múltban, az sosem lesz kihatással a már megtörténtekre.

Réta: Fú, ez nekem is nagyon bejött!

Külföldi borítók: japán, kínai, vietnámi, thai, német

Adrienn: Jót mosolyogtam bizonyos kulturális különbségekből adódó jeleneteken, például, hogy a tücsök „kana, kana” hangot ad!

Réta: E tekintetben nekem a számla fizetése és a vezető öltözködésének megkülönböztetése volt a legérdekesebb! Mennyivel másabb, mint nálunk!

Adrienn: Ügyesen megoldotta a szerző a történetek kapcsolódását, hogy minden szál a kávézó mikroközösségébe fut össze.

Réta: Ez azért van, mert eredetileg egy színdarabként adták elő a művet. Nekem ez olvasás közben teljesen átjött, még a jegyzeteimbe is leírtam! Olyan, mint egy ókori dráma, kevés helyszín, kevés szereplő, kevés idő alatt.

Adrienn: És mi nem tetszett?

Réta: Őszintén megmondva, nem szeretem az ismétléseket. A nyomatékosítást úgy oldotta meg, hogy a legtöbb drámai pillanatnál felsorolta a főbb tényeket és szabályokat. Ráadásul úgy állította be, hogy ezek a szabályok kényelmetlenek, pedig szerintem érthetőek és betarthatóak.

Adrienn: Teljesen egyetértek ezzel. Sokszor rontotta az olvasási élményt az ismétlés, továbbá én személy szerint nehezményezem, hogy a konklúzió levonását nem hagyta meg az olvasónak. A jellemfejlődés bemutatása működött volna a Coelho-s szájbarágás nélkül is.

Réta: Visszautaznál az időben, hogy találkozz valamelyik szereplővel?

Adrienn: Abszolút! De nem egy szereplővel találkoznék, hanem szívesen megnézném a részletesen leírt kávézót és innék egy csepegtetett kávét. Gondolom, te sem hagynád ki ezt az élményt!?

Réta: Én nagyon szívesen találkoznék Kadzuval, kicsit hasonlít rám. Bohókás, de amikor feladat van, akkor átvedlik őrmesterré. Olyan, mint én munka közben. Khm, khm.

Adrienn: Teljesen olyan! Szerintem egy dolog maradt hátra, mielőtt a mi kávénk is kihűl: kinek ajánljuk?

Réta: Úgy gondolom, hogy a harmincas korosztályt fogja igazán magával ragadni. De szinte mindenki találhat benne olyan értéket, ami miatt kedvére való olvasmány lehet.

Adrienn: Képzeld, Réta, ebben most kivételesen egyetértünk!

Nekem ez a könyv:

Adrienn szerint:

Kedvenc idézetek:

„– Ritkán ugyan, de megesik, hogy valaki annyira elmerül egy könyvben, hogy megfeledkezik a környezetéről.”

„– Mindez nem változtatja meg a jelent, ugye?

– Ahogy mondja.

– Mi van azonban a későbbiekkel?

– Nem értem, mire akar kilyukadni.

– Úgy értem… úgy értem… mi a helyzet a jövővel? – tette föl a kérdést Fumiko.

Kadzu egyenesen a szeme közé nézett.

– Nos, az még előttünk van. Szerintem csak magán múlik… – Ezt mondván most először mosolyodott el.”

„– A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket.”

„Hiába volt az elmúlt évek alatt egyedüli oltalmazója a magány, Yuko máris attól rettegett, mi lesz, ha visszatér.”

Kedvenc karakter(ek): Kadzu, Fumiko.

Borító: Csodaszép, harmonikus, idilli.

Végkifejlet: Lezárt történet.

Könyvadatok: Műfaj: kortárs fikció Kiadó: Kossuth Kiadó (Rendeld meg ITT!) Terjedelem: 250 oldal Megjelenés: 2018 ISBN: 9789630993791 Kötés: Puhafedeles Eredeti cím: コーヒーが 冷めないうちに Eredeti megjelenés: 2017 Moly Goodreads

Fülszöveg:

Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.

3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.

4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.

5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.

Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.