Élménybeszámoló az első Kildara találkozómról és az egész napról

Sziasztok!

A mai napra egy élménybeszámolóval érkeztem! Úgy alakult, hogy párom tanfolyamra ment a hétvégén Budapestre, ezért kaptam az alkalmon és megkérdeztem Dórit, nincs-e kedve ellátogatni velem a Kildara által szervezett eseményre. És hát kitalálhatjátok, volt kedve, így hármasban kora reggel felautókáztunk Székesfehérvárról Budapestre, mert Kálmánnak 8 körül fel kellett érnie.

Az egész nap úgy kezdődött, hogy reggel 6 órakor elindultunk Dóriért, és az első lámpás kereszteződésnél eszembe jutott, hogy otthon hagytam a könyvet, amit dedikáltatni szerettem volna a helyszínen. Még szerencse, hogy arra fele mentünk vissza, úgyhogy gyorsan felfutottam érte, aztán irány Darány!

Fel is értünk rendben 8 óra fele, igen ám, de a rendezvény csak 15 órakor kezdődött. El kellett ütni az időt. Először beültünk a Mekibe egy kávéra, hogy megbeszéljük, mit is nézünk meg. Előzetesen összeszedtünk pár programot, amit esetleg érdemes megnézni, itt is jön egy „Igen ám”, de a legtöbb program 10 óra vagy azután nyitott! Így úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Hősök terét, és a környékét. Elindultunk a Deák térről, a kis telefonos GPS segítségével, szegényt kissé megzavarta, hogy gyalog vagyok, elvégre autóra tervezték, de egy kisebb fel-alá sétálás után megtaláltuk az Andrássy utat!

A Hősök tere és környékén jó sok időt elidőztünk, annak ellenére, hogy esett az eső. Minden szobrot megnéztünk, fényképezgettünk, átmentünk az Időkereket és az Ötvenhatosok terét, igazi turistát játszottunk! Azután elmentünk a Vajdahunyad várába, ahol nemrég nyílt a Bűvös Óceán nevű interaktív kiállítás, amit meg szerettünk volna nézni. Az eső után jól esett kicsit fedett helyen lenni. Nagyon jól éreztük magunkat, bár valóban nem a mi korosztályunknak találták ki feltétlen, rajtunk kívül nem igen volt gyerek nélkül érkező, de ez nem szegte kedvünk! Egy tizenhat állomásos kiállítás, minden állomáson van egy kérdés, amit megfejtve tudsz eljutni a következő állomásra. Én baromira élveztem! A végén kaptunk egy kis füzetkét is.

Ezzel elment kb. másfél óránk szintén, fél egyre járt az idő, és úgy voltunk, hogy elrepült kb. az egész nap, és még tudtunk volna mit megnézni! De valamire mindenképp időt szerettünk volna szakítani, ami nem más, mint a Könyvmoly Pop Up Store! (Mi más :D) Szakadó esőben átsétáltunk a WestEndbe, mert kemények vagyunk! Miután megérkeztünk és meglepődve konstatáltam, hogy a WestEndben nincs ülőalkalmatosság! Vagy legalábbis én nem találtam, max virágládákon meg a saját csomagjaikon ültek az emberek. Az egész napos mászkálástól, megmondom őszintén kezdtem kissé elfáradni, úgyhogy beültünk egy újabb kávéra, mielőtt bementünk volna a könyvesboltba. Körülbelül egy órát nézegettünk, és nagyon ügyes voltam, mert nem vettem könyvet! Nagyon szerettem volna eleinte Zsákbamacskát venni, de egyik szöveg se fogott meg annyira, hogy én azt meg akarjam venni. Dóri viszont beújított egyet, egy Aranypöttyös kötettel lett gazdagabb. 

Mivel már eleget áztunk, az utolsó szakaszt metróval tettük meg vissza a Deák térre. Egy kisebb keresgélés után meg is találtuk a Keksz nevű bárt. Fél órával előbb odaértünk, rendeltünk egy mentateát (ami nagyon finom volt), és leültünk. A. M. Aranth és Gabriella Eld már ott voltak. Vacilláltam, hogy odamenjek-e most dedikáltatni a könyvem vagy a végén, de vettem a bátorságot, és odamentem! Hatalmas lépés ez nekem, már Könyvhéten is szerettem volna odamenni Péterhez, de nyuszi voltam. Nagyon izgultam! Szerintem látszott is rajtam, valószínű az arcom is piros árnyalatúba fordult, de megtettem, nagyon büszke voltam magamra! Beszélgettünk kicsit a könyvéről, a következő részek helyzetéről, aztán visszaültem a helyemre, vásároltam négy tombolát, és kezdődött a beszélgetés.

Én kifejezetten élveztem ezt a beszélgetést! A könyvkiadásról volt szó, a magán kiadásról és könyvkiadós kiadásról egyaránt, elegyítve a bloggerek szerepével egy-egy könyv ismertetésének és megítélésének kapcsán. Jelen volt Gabriella Eld, A. O. Esther, A. M. Aranth, Gregus Gábor és a Kildarát Cetti képviselte, Ada pedig irányította a beszélgetést, igazán jó kérdéseket tett fel! Nagyon érdekes ez a magán kiadás téma egyébként. Eddig még nem igazán néztem utána a dolgoknak, és most nagyon sok érdekes információval lettem gazdagabb és apróbb kis trükköket is megismerhettem. Mindannyian nagyon közvetlenek és kedvesek voltak, néhol vicces irányt vett a beszélgetés, a hangulat nagyon kellemes volt. A. O. Esther olyan vicces volt, még nem találkoztam vele eddig, de nagyon szimpatikus lett nekem. Meg inspiráló, hogy egyedül kiadta a könyveit saját maga! Nem hagyta, hogy a kereskedelem és a könyvkiadás bedarálja, megmondja neki, hogy mit csináljon, hanem időt és pénzt nem sajnálva bízott önmagában és a történeteiben, és kiadta ő maga! Megtudtam, hogy magánkiadásban egyébként, ha van elég pénzed, bárkinek kiadják a könyvét, sőt, ha nem tudod megfizetni, akkor nem ellenőrzi le senki, kiadják úgy, ahogy odaadod nekik! Azért ez elég érdekes, nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy van egy határ, de úgy tűnik, hogy nincs. Biztosan megyek még ilyen rendezvényre a jövőben, ha alkalmam nyílik rá. Tombolán két nyereménynél is nekem kedvezett a szerencse! Egy Kildarás könyvjelzővel lettem gazdagabb, valamint kettesben beszélgethettem Gregus Gáborral. Ez egy merőben új élmény volt számomra, mert nem vagyok az a társaság központja személy, nehezen nyílok meg emberek előtt, és nem könnyű nekem vadidegen emberekkel beszélgetni, ráadásul nem ismertem Gábor munkásságát. Viszont meglepően pozitív élmény volt, nem gondoltam, hogy ennyit fogok beszélni! Bár biztos vagyok, hogy más hasznosabban is tudta volna tölteni ezt az időt, jobb kérdéseket tett volna fel, de én jól éreztem magam, nem voltam feszélyezett. Beszélgettünk könyvekről, olvasási szokásokról, megtudtam milyen könyveket is írt eddig. Köszönöm szépen innen is! Gábor előtt még letámadtam A. M. Aranthot, mert kíváncsi voltam, hogy ő, aki egy kiadónál dolgozik, hogy látja azt, hogy miért van szükség könyvterjesztő hálózatokra? Miért nem tud a kiadó olyan árakkal és feltételekkel dolgozni, hogy ne érje meg az embernek a könyvterjesztőkhöz fordulni? És teljesen meglepődtem, mert azt mondta, hogy az impulzív vásárlók többen vannak, mint a tudatos vásárlók. Mami bemegy, vesz egy könyvet, akkor már vesz egyet az unokának is. Én abban a hiszemben voltam, hogy tudatos vásárlókból van több, akik mérlegelik a lehetőségeiket és ott vásárolnak, ahol jobban megéri nekik. Aztán beszélgettünk még Írországról meg mindenféléről, ez is nagyon jó élmény volt számomra!

Gregus Gáborral beszélgetek, forrás: Kildara Facebook

A rendezvény után megnéztük még az Írók boltját, hátha akad valami kedvünkre való, de ott sem találtam olyat, amit szívesen megvennék, úgy látszik nem is vagyok igazi könyvmoly! Utána találkozunk Kálmánnal és hazajöttünk. Kilenc óra fele érhettünk haza, így ez egy nagyon hosszú nap volt, elfáradtam rendesen, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb! Köszönöm Dórinak, hogy eljött velem, remélem ugyanolyan jól érezte magát, mint én!