A könyvajánlás mibenlétéről (Kocsmatúra #3)

Rendhagyó kocsmatúra állomás következik, ezúttal felhívlak hozzám egy kávéra, hogy beszélgessük a könyvajánlások mibenlétéről.

Sziasztok!

A mai napon egy beszélgetésre invitállak titeket. A minap belefutottam Lilapulcsis írásába, ahol azt taglalja, mire számíthat valaki, ha egy könyvmollyal randizik. A bejegyzést IDE kattintva éritek el.

Előre szeretném bocsájtani, hogy ennek a bejegyzésnek semmi negatív célja nincs, nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy le akarom szólni Őt, vagy bármi, erről szó sincs, csak elgondolkodtatott. Miután elolvastam a bejegyzést, pár hozzászólásban beszélgettünk is erről a szerzővel, és arra jutottunk, hogy az emberek különbözőek, máshogy látjuk a dolgokat, és ebben nincs semmi rossz. Valamint a bejegyzésben szándékos túlzások is találhatók. Amin én felkaptam a fejem, az a 8. pont, pontosabban ez a mondat:

 „Elárulok egy titkot: ez csak az első lépés, abba az irányba, hogy formáljunk picit, kedvünk szerint!”

Ez arra vonatkozik, hogy ne lepődjön meg az illető, ha könyvet kap egy randin. Olvassátok el a bejegyzést, hogy teljes képet kapjatok az említett mondat kapcsán.

Valóban így lenne? Ha ajánlunk valakinek vagy ajándékba adunk egy könyvet, az azért lenne, mert formálni szeretnénk? Személy szerint úgy szoktam könyvet vásárolni másoknak, hogy vagy megnézem a kívánságlistáját molyon (ha van neki), vagy az alapján választok könyvet, ami amúgy is az érdeklődési köre, persze, ha már ismerem egy ideje. Még sosem állt szándékomban egy könyvvel másokat befolyásolni. Mondtam már én is másoknak, hogy ez vagy az milyen jó könyv, olvasd el, viszont nem gondoltam, hogy ettől megváltozna. Persze, egy jó könyv (de akár még a rossz is), hatással van az életünkre, szemléletünkre, de tényleg erre való a könyv?

Én úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban, legyen az szerelmi, családi vagy akár baráti, nem az lenne a cél, hogy a másikat olyanná alakítsuk, amilyennek szeretnénk, hanem, hogy találjunk egy közös utat, amit együtt járhatunk anélkül, hogy bárkinek is változtatni kéne a személyiségén. Elvégre, ha szeretek valakit, elfogadom olyannak, amilyen. Ha változtatni akar, az legyen a saját döntése. Lehet, hogy én látom túl meseszerűen az életet, lehet, naiv vagyok, ha így van, akkor vállalom.

Nagyon érdekesnek tartom, hogy milyen hatással lehetünk másokra, akár tudatosan, akár tudat alatt. Amíg nem olvastam a fenti blog bejegyzést, el se gondolkodtam ezen, pedig baromi izgalmas téma. Ha túltekintünk az ajánlás témán, és egy beszélgetésre gondolunk, az is akkora hatással tud lenni a másikra, hogy kezdek kételkedni a saját álláspontomban. Egy igazán kiadós, mély, tartalmas beszélgetés úgy tud kapukat nyitni benned, hogy észre sem veszed. Ezért szeretek sokat beszélgetni Párommal. Neki különösen jó érzéke van az ilyenhez. Bár az is igaz, hogy én szeretnék is változni ennek hatására, nem úgy megy végbe a dolog, hogy nem tudok róla, hogy manipulál. Mert valamilyen szinten ez mégiscsak manipuláció.

Abban egyetértek Lilapulcsissal, hogy ha valaki nem ismer egy kultúrát, és úgy ítéli el őket, hogy nem is tud róluk semmit, neki érdemes olyan könyveket ajánlani, amik megváltoztathatják a nézőpontját. Viszont, az ilyen emberek szerintem már elvből sem fogják elolvasni ezeket a regényeket.

Amúgy be kell valljam, nem igazán olvasok olyan könyveket még, amik ilyen befolyással lehetnek embertársaimra. Lehet, ezért is lepődtem meg ezen a mondaton. Még nem jutottam lelkileg arra a szintre, hogy mély és elgondolkodtató műveket olvassak. Inkább szórakoztató irodalom mellett teszem le a voksom, bár már kóstolgatom a másik oldalt is. Mindemellett egy szórakoztató irodalomba tartozó regényben is rengeteg értékes és értelmes gondolatot lehet olvasni.

Nektek mi erről a véleményetek?

kép forrása