Olvasmányaim összegzése #5

Szeptemberben olvasott könyveimről olvashattok!

Sziasztok!

Lássuk csak, hogy sikerült teljesíteni a magam elé állított terveket! A hónap közepén történt #ISATRAT kihívás némiképp megbolygatta a dolgot, de nem panaszkodom, jól teljesítettem!

Voltaire: Candide (2017. szeptember 01. – 2017. szeptember 03.)

Pipa! A könyv második fele kevésbé volt szórakoztató, az elejét még kifejezetten élveztem. A végére kicsit sok volt már az a fene nagy optimizmus. Ha egy harmad résszel rövidebb, azt mondanám, hogy tetszett. Így azért annyira nem jött be.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz (2017. szeptember 05. – 2017. szeptember 11.)

Könyvtárból hoztam ki a regényt, sokan ajánlották, eleve rajta volt az olvasni kéne listámon, úgyhogy mikor már a Prológus tesztjén is ez jött ki, hát megnéztem, bent van-e. Kivettem, elolvastam. Tetszett a világfelépítés, de nem lett kedvenc. Sokszor túl volt írva, egy csomó rész szerintem felesleges volt benne. A cirkusz és maga a párviadal viszont csodálatos és kreatív volt. Értékelés ITT!

Rolf Lappert: Pampa Blues (2017. szeptember 11. – 2017. szeptember 14.)

Ifjúságis kihívás miatt olvastam, és milyen jól tettem. Összességében tetszett a könyv, egészen a legvégéig. A végső következetés, és végkimenetel szerintem nagyon rossz választás volt, én biztos nem így írtam volna meg, de Ben és Karl kapcsolata, valamint az, hogy egy teenager fiú viszonya egy kihalófélben lévő faluhoz, az nagyon jól be volt mutatva. Keserűen ironikus, mélyen őszinte és humoros is egyben. Értékelés ITT!

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (2017. szeptember 15. – 2017. szeptember 21.)

Mini-könyvklub előző fordulójának könyve volt. Hatalmas hype vette körül ezt a könyvet, főleg azóta, hogy idén kijött belőle az HBO tévésorozata. Szerintem, aki a sorozat alapján olvassa el a könyvet, csalódni fog. Megnéztem az első részt, és teljesen más hangulata van a kettőnek. A sorozatban Fredé inkább lázadó, a könyvben beletörődő. A könyvvel leginkább az volt a problémám, hogy hiányzott belőle nekem a külvilág reakciója, és a rendszerről magáról sem tudunk meg elég információt, hogy kellően át tudjam látni. Nőként néhol lelkileg elég nehéz olvasmány. Mesélősen van megírva, a vége meg nagyon kellett bele. Értékelés ITT!

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (2017. szeptember 15. – 2017. szeptember 21.)

Hangoskönyvben hallgattam meg. Az eleje nagyon tetszett, sokszor megmosolyogtam, vagy felnevettem alatta. Aztán a felétől valahogy elvesztettem az érdeklődésemet. Gyanítom, hogy azért, mert nem ismerem kellőképp azoknak a munkásságát, akiket Karinthy parodizált, így nem is tudtam átlátni, hogy mi benne a poén. Sokszor erőltetettnek éreztem, és konkrétan nem viccesnek. Ami meglepett néhol, az a szóhasználat. Valahogy nem gondoltam, hogy már abban az időben is használták a „fiúkák” és a „kuss” kifejezéseket.

Gaura Ágnes: Mindenki egyért (2017. szeptember 18. – 2017. szeptember 18.)

Az #ISATRAT olvasás kihívás miatt vettem előrébb a várólistámon, ez volt a birtokomban lévő legrövidebb olvasatlan könyv. Bár kicsit csalás, mert ez nem könyvkönyv, hanem ebook, és inkább novellának mondanám. Nekem tetszett ez a rövid kis történet, bár hosszából kifolyólag, nekem kissé hiányérzetem volt. Nem tudtuk meg, kik is azok az arctalanok, hogy hogyan alakult át ilyenné a világ, olvastam volna magáról a párbajról is, mert érdekel volna, hogyan harcolnak egymással. A posztapokaliptikus világ, amit az írónő felvázolt nagyon érdekes, szerintem hosszabb könyvet is elbírna. A vége nagyon tetszett, nem ezt vártam, de örültem neki!

Jókai Mór – Korcsmáros Pál: A kőszívű ember fiai (2017. szeptember 18. – 2017. szeptember 18.)

Stendhal – Korcsmáros Pál: Vörös és fekete (2017. szeptember 21. – 2017. szeptember 21.)

Victor Hugo – Korcsmáros Pál: A nyomorultak (2017. szeptember 21. – 2017. szeptember 21.)

Ezt a három képregényt is az #ISATRAT kihívás miatt olvastam, viszont ezek annyira nem nyerték el a tetszésemet. Random volt nagyon, néhol túl hosszúra nyúlt részekkel, néhol pedig túl sok maradt ki két esemény között. Mondjuk, nem tudom, mit vártam, mert egy 1000 oldalas A nyomorultakat lehetetlen 70 oldal képregényben visszaadni. A Vörös és feketét olvastam gimnáziumban, tetszett, de már nem emlékeztem rá, hogy mi is volt. Kedvet kaptam a teljes regény újraolvasásához. Nem tudom, hogy a képregénnyel, mint stílussal, vagy csak ezzel volt bajom, mert még nem olvastam képregényt, de majd próbálkozom, hogy kiderítsem.

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégykarátos autó (2017. szeptember 22. – 2017. szeptember 23.)

Szintén hangoskönyv. Facebookon láttam, hogy valaki kiírta, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárban fent van, és megnéztem. Molyon kiírtam, hogy melyikkel kéne kezdenem, mert nem ismerem az író munkásságát, és többen ezt a regényt javasolták. Rejtő történetei közül már ismertem a Három testőr Afrikában-t, láttam már többször filmben, azt nagyon szeretem, mert vicces, és jól alakítanak benne a színészek. Ennek a történetnek a hallgatása közben is többször eszembe jutott, elvégre mindkettőben a francia idegenlégió van, egy nő, és bonyodalmak, amik majdhogynem ismétlik önmagukat. Tetszett, de el is kell majd olvasnom, hogy kellően tudjam értékelni, mert néha azért a munka elvonta a figyelmem a lényegről.

Még augusztusban elkezdtem A legyek urát, semeddig nem haladtam vele a hónapban, lehet, bukom is majd azt a kihívást, amihez az kellett, de valahogy nincs hangulatom Nobel-díjas regényt olvasni. Ezen felül Mary E. Pearsontól Az árulás szépsége csúszik még át jövő hónapra, azt az első pár napban biztos befejezem. Más könyveket is olvastam, mint terveztem, de úgy összességében a terveim nagy részét teljesítettem. Bizakodva nézek az október elé is, szuper olvasmányélményekre számítok! Nektek hogy sikerült a szeptember?