Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa (Isteni városok 1.)

Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik.

Kedvenc idézetek:

„– A halál a gyengék mentsvára.”

„– Bölcs gondolat. A sebhelyek a keserű múlt mementói – jobb nem bolygatni őket.”

„A fák koronája megroggyan a feketén csillogó, üveges mázként rájuk fagyott jégtől; a gyöngyházfényű fehérség befurakszik a követség homlokzatának megannyi rozsdafoltjába és repedésébe, mintha az éjjel friss vakolatot kentek volna a falakra.”

„A pirkadat teljes pompájában bomlik ki a város háztetői felett, aranyszínű sávokat festve a kéményekből bodorodó füstoszlopokra.”

„Az ember tapintás útján érintkezik az őt körülvevő világgal. Lehet, hogy a szem a lélek tükre, viszont a tudatalatti, minden viselkedés gyökere, a kezünkön keresztül nyilvánul meg. Hogy mi rejlik a szívünk mélyén, az a tenyerünkből ismerszik meg.”

„Lehet, hogy az istenek megteremtették a pokol bugyrait – fejezi be –, ám ez semmi ahhoz képest, ahogy az emberek képesek pokollá tenni az életüket.”

Kedvenc karakterek: Sigrud, Mulaghesh, Shara, Vohannes

Borító: Imádom. Instant szerelem volt.

Végkifejlet: Történetszál lezárult, elindult egy új, de nincs függővég.

Moly.hu, Kiadó: Agave Könyvek, 2016, 446 oldal, Eredeti cím: City of Stairs (2014)

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Szerintem azóta, hogy megjelent. De a tavalyi keretből nem futotta rá. Eljött a január, részt vettem a fantasy ajándékozás eseményen, amihez ugyebár könyvet kellett beszerezni. De egy könyv, nem könyv, és, hogy elérjem az ingyenes szállítási összeget, megvettem ezt és Az ötödik évszakot. Január óta figyeli árgus szemekkel, hogy mikor fogom végre elolvasni! Nem értem, mire vártam eddig!

Robert Jackson Bennett

A történet egy olyan világban játszódik, ahol nemrégiben felborult az addig megszokott rend. A Kontinensen istenek irányították az életet, míg Szajpúrt rabszolgasorsra kényszerítették. Ám Szajpúr fellázadt, megölte az isteneket és most ők vannak jobb helyzetben a kontinenslakókhoz képest. Megtiltották nekik, hogy isteneiket imádják, azáltal, hogy az istenek meghaltak, az általuk teremtett csodák is eltűntek, eltűnt a védőburok, így a járványok megtizedelték a lakosságot. A Kontinens még nem állt lábra gazdaságilag ebből a pofonból, így Szajpúr, mint rendfenntartó erő van jelen, és felügyeli, hogy a Világi Rendeletekben meghozott törvényeket betartsák. Viszont gyilkosság történik, Shara elutazik Bulikovba, hogy felgöngyölítse a bűntényt. Ám a szálak mélyebbre vezetnek, mint gondolta, és olyan titkokra derül fény, amik alapjaiban változtathatják meg az eddig ismert világot. Vajon mihez kezd velük?

Ez a könyv eszméletlenül jó! Az, hogy több, mint két hétbe telt elolvasnom, az ne tévesszen meg senkit! Épp időválságba kerültem, és levegőt venni is csak félve tudtam, mert kicsúszok a határidőkből. Éppen ezért, a mai napra ki is vettem egy szabadnapot. Az tény, hogy az elején kicsit nehezebben rázódtam bele, de az első kb. 30 oldal után már nagyon olvastatta magát a történet.

sorozat eredeti borítói

Imádtam a világfelépítést, a háttérben húzódó politikai intrikákat, a gazdasági megközelítését a problémáknak, a belső konfliktusokat, mindent! Olyan kérdéseket boncolgatott, amit én is felvetettem olvasás közben. Volt értelme a cselekménynek, voltak következményei a tetteknek. Nem nézett hülyének azzal az író azzal, hogy 10 oldalanként elismétli ugyanazt! Pedig lassan úgy érzem, hogy ez a trend. Rengeteg háttér információt kaptunk, úgy, hogy nem untam meg, sőőőt, olvastam volna még! Karácsonyra Szajpúr történelme, vagy a Kontinens virágkora az istenek alatt könyvet kérek szépen. Mindenre kíváncsi vagyok, ami ebben a világban történik!

Az egész cselekmény központjában a nyomozás, a titkok kiderítése áll. Kik mozgatják a szálakat? Ki tudja az igazságot? Mit fog okozni az igazság a nagy egészre nézve? A könyvben vannak listák, régi időkből vett levelek, értekezések, amik mind hozzájárulnak a nyomozós, kutatós érzéshez. Nekem ez nagyon bejött, imádok infókat elemezni, a dolgok mögé látni. Bár sok mindenre választ kaptunk, éppen annyira hagyta nyitva a kérdéseket az író, hogy azonnal olvasni akarjam a folytatást. Bár nem függővéges, azt azért hozzáteszem. Vannak benne izgalmas jelenetek is, de nincsenek benne epikus csatajelenetek. Ennek a könyvnek nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a világfelépítés és a karakterek.

Mindegyik főbb szereplő jól elkülöníthető egyéniség, imádtam mindegyiket. Az egyik komor hústorony, a másik vicceskedő, de lelkileg sérült, aki mindent megtenne, hogy gazdasági stabilitást hozzon a népének, a harmadik mogorva katona, aki már nyugodt életre vágyik, de mégsem nyugszik, amíg hazáját szolgálhatja. És van a főhősünk, Shara. Teljes nevén Ashara Komajd, aki egy titkos ügynök, ráadásul annak az embernek a dédunokája, aki felszabadította Szajpúrt a rabiga alól. Emiatt könnyűnek kéne lenni az életének, nem? Hát nem. Megküzdött azért, hogy ott legyen, ahol jelenleg tart. Okos, intelligens, bátor, jó stratégiai érzékkel megáldott, becsületes, hűséges, és kíváncsi! Mindamellett, hogy titkos ügynök, odáig van a kontinens történelméért, az istenekért, a csodákért. Tudásvágya kiolthatatlan.

Bulikov

A könyv néhol nagyon véres, és brutális, ráadásul szókimondó. Meglepően sokszor használja a „torzó” kifejezést, akár emberre, akár épületre. Nem biztos, hogy 16 év alatt ajánlani tudnám. Nem fél bepiszkítani a kezét senki, ha azzal eléri a célját. Van benne LMBT vonulat is, van egy rész, ahol a főszereplő cenzúra nélkül elemzi, hogy milyen szexuális élményekben volt eddig életében része, de az a rész is olyan jó! Épp szembe száll egy istenséggel. Úgy belinkelném ide azt a jelenetet, de annyira spoileres, hogy inkább nem teszem. Ha elolvassátok a könyvet, szerintem tudni fogjátok, mire gondolok.

Sigrud, akit az előbb komor hústoronyként ábrázoltam, még rejtélyes figuraként él a szemem előtt. Kaptunk róla infókat, a végére elég sokat, viszont úgy érzem, hogy az ő szála tartogat még számunkra meglepetést. Ő az egyik kedvencem a regényben! A múltja nagyon érdekes, és erőszakos is egyben. Az írónak sikerült olyan személyiséget kreálnia köré, hogy azt kívánjam, hogy legyen békés és boldog jövője. Megérdemelné! Annak ellenére, hogy, hogy kemény élete volt, és hozott önző döntéseket a túlélése érdekében, nem érzett miatta bűntudatot, vállalta a tetteiért a következményeket, ez mindenképp becsülendő.

Fantasy elemekben sincs hiány a műben, bár ne várjatok minden oldalon felbukkanó varázslatot. A mágikus tulajdonságokkal bíró tárgyakat csodáknak hívják a regényben, az istenek hozták létre őket. Találkozunk természetfeletti lényekkel, mondákkal és mítoszokkal. A nevek, amiket az író használ elsőre elég furcsák, meg kellett őket szokni, némelyiknek indiai, némelyiknek oroszos hatása van, ez is hozzátesz a mű egyediségéhez. Nincs egy David, Peter vagy Jennifer sem.

Kiadások: angol nyelvű, cseh, lengyel, lett, német, orosz

Személy szerint nagyon szeretem, ha egy könyv hihető, annak ellenére, hogy kitalált világban, természetfeletti erőkkel rendelkező lények társaságában követjük végig az eseményeket. Ez a könyv nagyon jó példa arra, hogy viselkedne a jelenlegi társadalmunk is hasonló szituációban. Több helyen is megfigyelhető benne az a jelenség, hogy aki hangosabban mondja, hogy a másik hazudik, annak fognak hinni. Nem a bizonyítékoknak. Az emberek félnek a változástól, inkább ringatják magukat abba a hitbe, hogy jó ez így, mert a másik módszer sem lenne jobb. Ha nagyon akarnám, itt elvihetném politizálásba a kérdést, de nem teszem.

A kiadás maga nagyon minőségi, kényelmes fogni, nem esik szét a kezem között, nem pöndörödik fel a borító, a helyesírásba nem tudok belekötni. Igényes, mint az Agave kiadások, amiket mostanában olvastam. Nem mellesleg a borító csodálatos. Az eredetit vették át, de ez nem változtat a tényen, hogy imádom. Egyetlen egy dolog van az elején, ami kicsit kizökkentett. Az elején megtudjuk, hogy kinézetre eltérnek a szajpúriak és a kontinenslakók az alábbiak szerint:

„Nekünk úgyis barna a bőrünk, a Kontinens lakói meg hófehérek.” 7. oldal

Rá pár oldalra a következőt olvashatjuk:

„Ha valaki mégis szembejön velük, azok kivétel nélkül a Kontinensen élők tipikus külső személyiségjegyeit viselik magukon: stramm, mokány figurák, lábuk, mint a fatörzs, sötét az ábrázatuk, sötét a kezük, csak a karjuk és a nyakuk világosabb.” 24. oldal

Szóval itt ezt nem annyira értettem, de túlléptem rajta. Csak egy időbe telt, míg visszalapoztam, és megtaláltam az első idézetet, mert azt hittem, hogy félreolvastam valamit. A másik dolog, ami nekem kicsit nem tetszett, az a sejtetve előre utalás, főleg úgy, ha nem tudom meg, hogy mire utal:

„Harag, szánalom, gyász és bánat kavarog Shara fejében, szétterülnek, hurkokat vetnek, akár a tűzijáték rakétái, és az örvénylő káoszban, az eszeveszett, céltalan kergetőzésben és pörgés-forgásban a felszínre óvakodik egy gondolat…” 430. oldal

Nekem azóta se tiszta, hogy mi volt az a gondolat, sejtéseim vannak, de nem vagyok bennük biztos.

Összességében egy újabb kedvencet avattam, alig várom, hogy belevessem magam a történet folytatásába. Idén már nem fér bele a keretbe, de úgy érzem, hogy jövőre az Agavénál kezdem a fizetésem elszórását! Rengeteg olyan könyvet adtak ki mostanában, amit szerettem, érdekel a folytatás, vagy felkeltette az első rész az érdeklődésemet.

Nálam ez a könyv 5/5.

Forrás: borítók, író, Bulikov