Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

„Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan.”

Kedvenc idézetek:

„– … Milyen fura figurák vagytok ti, festők! A világon bármit megtennétek a hírnévért. Aztán ha megvan, úgy tesztek, mint aki meg akar szabadulni tőle. Ami butaság, mert annál, ha beszélnek az emberről, csak egy rosszabb dolog van, mégpedig az, ha nem beszélnek.”

„– Mert befolyással lenni valakire azt jelenti, hogy valaki a saját lelkét adja a másiknak. Aki onnantól nem a saját, természetes szenvedélyeiért lelkesedik. Az erényeit nem érzi magáénak. A bűneit, már ha létezik bűn, csak kölcsönbe kapja. Valaki más zenéjének a visszhangja lesz, egy színész, aki nem a neki írt szerepet játssza.”

„– (…) Az élet célja az önfejlesztés. Hogy az ember minél tökéletesebben megvalósítsa a saját természetét – ezért vagyunk itt mindannyian. De manapság az emberek félnek önmaguktól. Megfeledkeztek a legfőbb felelősségről, arról, amivel mindenki saját magáért tartozik.”

„Közben pedig jótékonykodnak. Megetetik a szegényeket, felruházzák a koldusokat. Ám a saját lelkük éhes és ruhátlan. A bátorság eltűnt az emberi fajból. Talán sose volt meg benne. A rettegés a társadalomtól, ami az erkölcs alapját képzi, és a rettegés Istentől, ami pedig a vallás titkos alapja – ez a két dolog irányít minket.”

Kedvenc karakterek: nincs

Borító: Ízléses, minimalista, de szép.

Végkifejlet: Hát, várható volt. Lezárja a történetet, nincs kilátás folytatásra.

Moly.hu, Kiadó: Helikon, 2014, 336 oldal, Eredeti cím: The Picture of Dorian Gray (1890)

A könyvet a Mini-könyvklub októberi fordulója miatt olvastam el, ebben a hónapban klasszikus irodalom témakörében választottuk ezt a regényt! A Mini-könyvklubról bővebben ITT tájékozódhattok! Sokszor szembejött már velem ez a könyv, már régóta a tágabb várólistámon rajta volt, mert sok érdekes információt hallottam már a regényről, úgyhogy nagyon örültem, hogy ez lett a választott olvasmány. A másik kettő, ami még esélyes volt: Mikszáth Kálmán: Különös házasság, Aldous Huxley: Szép új világ. A másodikat valószínű így is el fogom olvasni.

A történet központjában három férfi áll, akik barátok. Az egyikük festő, a másik a modell, a harmadik pedig egy Lord, aki különös világnézetet vall. A festő, Basil Hallward, készített egy képet Dorian Grayről, és ez a kép, valamint a világnézet, amit Lord Henry kinyilatkoztatott, megváltoztatta Dorian Gray életét.

Ennek a történetnek nem is a cselekmény a lényege, hanem a személyiség változások, és a karakterek. Dorian Gray egy piperkőc szépfiúból egy lélektelen galád alakká válik, mert Lord Henry hatása alá került. Egy kétoldalas monológ elég volt arra, hogy a gyenge jellemét, a külsejét központba állítva meggyőzze arról, hogy mivel szép, bármit megtehet. Hogy amíg jól néz ki, addig használja is ki, mivel, ha majd ronda, csúf öregember lesz, akkor majd úgysem fogja szeretni senki. Mindemellett elkészült róla az a hihetetlenül jól sikerült festmény. Valami ördögi, misztikus események hatására Dorian és a festmény összekötődött, és így felhatalmazva érezte magát, hogy eltékozolja az életét.

Eddigi magyar megjelenések. A középsőből több kiadás is létezik.

Az első dolog, amit felírtam magamnak olvasás közben, hogy Dorian piperkőc, Lord Henry egy s*ggfej, Basil pedig akaratgyenge. Basil állandóan hízeleg Doriannak, Lord Henry folyton tolja a cinikus és vérlázító életszemléleteit. Három teljesen különböző karakter, három teljesen eltérő életstílus, mégis jól működtek egységként az elején. A könyvben alkalmazott karakterábrázolás nagyon tetszett.

Az írásmód kétes érzéseket keltett bennem. Vannak benne rettenetesen jó meglátások, baromi jó idézetek, még akkor is, ha nem értettem velük egyet. Nagyon furcsa volt azt látni, hogy egy 1890-ben megjelent könyvben ugyanarról a problémákról és társadalmi hibákról van szó, ami a mai napig is probléma. Bár azért elég sok meglátás engem felháborított. Főleg Lord Henry meglátásai a házasságról, az öngyilkosságról, a kinézetről és az emberi befolyásolhatóságról. Még soha életemben nem láttam olyan történetet, ahol ilyen pozitívan nyilatkoztak volna az öngyilkosságról.

Viszont a könyvben nem ritkák a másfél – két oldalas beszédek, párbeszédnek álcázott monológok. Beszélgetnek, háromszor változik a beszélő személye, és ott tartunk, hogy hat oldal elment a történetből. Ráadásul, volt olyan mondat, ami több, mint tíz soros volt. Ettől nekem vontatott lett, és többször el akartam aludni miatta. Elaltatta az érdeklődésem. Volt benne több olyan rész, ahol random témaváltás és kirohanás történt, amit nem értettem. Ami még nagyon vontatottá tette a történetet, az a 9. fejezet. Semmi köze nem volt a történethez. Nagyon érdekes információkat tudtunk meg, de nem volt rá semmi szükség. Olvashattunk ékszerekről, hangszerekről, ruhákról, történelmi személyekről 30 oldalon keresztül.

Részlet a Dorian Gray című filmből (IMDB)

Végig az volt az érzésem, hogy az író azt szeretné, ha én megutálnám Doriant. Írta, hogy az emberek hogyan néznek rá, hogy valaki kimegy, mikor ő bejön, hogy az egykori barátai elfordulnak tőle. Viszont konkrétan nem szól arról, hogy ezt mivel éri el, mit tesz, amitől az emberek negatívan állnak hozzá. Nekem szükségem lett volna példákra, eseményleírásokra, interakciókra. Így kevés volt, nem tudtam megutálni, de nem is szerettem. Úgy voltam vele, mint Basil a végén, hogy nem is ismerem igazán. Érdektelen voltam vele kapcsolatban. A leghevesebb érzelmeim Lord Henryvel kapcsolatban voltak, már az elejétől kezdve bicskanyitogató kinyilatkoztatásai voltak.

A 21. századi fejemmel nem értem, hogy mi volt ebben annyira felháborítóan homoszexuális tartalom, amit cenzúrázni kellett. Van benne szó vonzalomról, de ennyi. Senki nem ér úgy a másikhoz, nem történik szexuális kapcsolat. A festmény, ami a történet központjában áll, valóban úgy jött létre, hogy a festő vonzalmat érez modellje iránt, de ennyi. Ha ezt kihagyják a műből, alapjaiban mást kapunk, mint az alapkoncepció.

Oscar Wilde

A könyv 336 oldalból áll, a történet maga a 111. oldalon kezdődik és 13 fejezetből áll. Az elején található egy Előszó a cenzúrázatlan változathoz, valamint egy szösszenet a Jelen kiadás szövegéről rész. Őszinte leszek, mivel a történet nekem nem nyerte el a tetszésemet, így én ezeket a részeket nem olvastam el, így arról mesélni nem tudok, hogy abban mi van.

Összességében azt tudom mondani, hogy a történet nekem nem tetszett, a végkifejlet kissé random volt. A szövegezés egyszerre tetszett és nem tetszett. Nagyon vegyesek az érzéseim. Meg nem bántam, hogy elolvastam, mert sikerült egy olyan klasszikus regényt elolvasnom, amit hiányosságnak éreztem magammal kapcsolatban, de nem igazán értem, hogy miért keltett akkora felháborodást. A világnézete sokkal felháborítóbb volt, mint az LMBT vonulata.

Nálam ez a könyv 2,5/5.

Forrás: festményes, író, borítók