Bleeding Bride: Fekete fivérek

Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás.

Kedvenc idézetek:

„Élesen hasított bele a fájdalom, hogy míg ő csak panaszkodott, kihasználta a feltétlen szeretetét és pátyolgatását, egyszer nem kérdezte meg a legbanálisabbat sem, hogy „hogy vagy”?.”

„Csak azt szeretném, ha a szíved is elhinné azt, amit a szád kiejt.”

„A szavak égetnek, sebeket ejtenek. Hiába szállnak el a hangok, a lélek oly soká vérzik tőlük. Minden ott marad az elmében örökre, és csak visszhangzik és visszhangzik.”

Borító: Nekem nagyon tetszik a borító, kellően sötét és borongós, mint maga a könyv is.

Végkifejlet: melankolikus, kicsit az én szívem is ott maradt a regény végén

Moly.hu, Kiadó: Underground, 2016, 200 oldal

Nagyon vártam már, hogy elolvassam a könyvet, amit mondjuk nem támaszt alá az a majdnem 8 hónap, amit a polcomon töltött. Bleeding Bride másik könyvét, A téboly kertjét, volt szerencsém utazókönyvben elolvasni még 2015 januárjában és nagyon tetszett! Emiatt is szerettem volna elolvasni ezt a könyvet is, de sajnos nem kaptam akkora élményt, mint szerettem volna.

A történtet egy ikerpárról szól, akiknek elég nehéz életük volt. A molyos címkék elég jó tájékoztatást adnak a regényről, gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak, emberi sorsok, gyász, pszichodráma, lélektani… stb. Az egész történet túl rövid ahhoz, hogy részletezzem, mert akkor az egészet lelőném, amit nem akarok. A lényeg az, hogy egy fájdalmasan borús mű, ami kicsit kifacsarja a szívedet a végén.

Mindkét fiú annyival többet érdemelt volna az élettől. Baromira sajnáltam őket. Kicsit át tudom érezni, hogy mi történt velük. Nagyon tetszett, hogy a két fiú mennyire különbözőképpen dolgozza fel az eseményeket, hogy mennyire különböző karakterek lesznek. Ugyanúgy néznek ki, mégis teljesen mások. Az egyik a pincében találja meg az örömöt, ahova apjuk sokszor bezárta őket, a másik utálja. Az egyik a könyvekben talál vigaszt, a másik a zenében. Nem elég, hogy szörnyű gyerekkoruk volt, de még a felnőtt lét is szívatta őket rendesen. Ez olyan igazságtalan!

A mű szövegezése nagyon szép, bár rendesen oda kell figyelni. Többször volt, hogy elolvastam már egy oldalt, mire rájöttem, hogy nem figyeltem eléggé! Egy random könyvnél simán el tudom úgy olvasni, hogy olvasom olvasom olvasom. De itt nagyon kellett figyelni, mert ha nem figyeltél, elvesztél. Ezt teljesen pozitívumként említem!

Viszont volt egy-két dolog, amit egyáltalán nem értettem. Legfőképp az idősebbik srác és a lány kapcsolatának alakulását. Nem értettem, hogy miért bomlott fel úgy hirtelen? Történt egy nagyon szomorú esemény, ami a lányra és a srácra is kihatott, mégsem tudjuk, hogy a lány ezt hogyan élte meg. Nem értettem, hogy ha ilyen közel álltak egymáshoz, hogy lehetett így vége? A lány ezt miért hagyta? A srác utána is sokáig felemlegeti a lányt, még abban is reménykedik, hogy elolvas egy levelet, amit egy sírnál hagyott ott, pedig a lánynak nem volt indoka oda menni. Valamint nem értettem az ikrek apjának másik családját, hogy kerülnek a képbe, hogy lehetett másik nőtől gyerekei, azok mért nem élnek velük, de lehet, hogy itt valamit félreértelmeztem.

Ami miatt nekem annyira nem jött be a történet, az maga a történetvezetés. Kis versecskékkel vannak elválasztva egymástól a különböző részek, de sose tudni, hogy most a következő rész mikor fog játszódni. Ugrálunk a gyerekkorból a tini korba, utána a felnőttkorba, vissza a gyerekkorba, vissza a gyerekkorba… stb. És emiatt többször elvesztettem az érdeklődésem a történések iránt. Nekem valahogy túl kacifántos volt ez így. Számomra kicsit sokszor volt megemlítve, hogy a két srác úgy néz ki, mintha lány lenne, hogy hosszú fekete hajuk van, hogy milyen a szemük. Kicsit töltelék érzésem volt közben. Valamint sok helyen hiányzott a szóköz, ami miatt szavak lettek összeírva, és néhol ez eléggé zavaró volt, de ez nem rovom fel a mű hibájának, csak szerettem volna említést tenni róla.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy mindemellett nem volt rossz könyv, nagyon sok szép idézetet tudtam kijegyzetelni magamnak, átéreztem a történéseket, és még sajnáltam is őket, sokszor volt velük igazságtalan az élet. De nekem ez most nem igazán jött be. Mindemellett nagyon várom az írónő következő könyvét, az SL 2.-t! Remélem hamarosan megjelenik!

Nálam ez a könyv 3,5/5.

Forrás: Ikrek, pados srác , temető, sír levéllel