Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias
katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom
könyörtelen rendjének rabjai.
„A
hold sápadt körvonala múlt ködébe vesző árnyként ül fölöttem.”
„Az
építmény, amely felé tartunk, úgy ül a déli sziklák peremén, mint egy fekete
varangy. … A szirtek alatt a homokdűnék élettelen és könyörtelen tengere
terjeszkedik vég nélkül. A dűnéken messze túl a Serrai-hegyvidék kéklő fogai
marnak a horizontba.”
„Miután
a szüleim Maminál és Papánál hagytak minket, hetekig nem tudtam legyűrni az
idegességemet. Meg kellett szoknom, hogy olyan emberekkel élek, akik tényleg
szeretik egymást.”
„–
Kétféle bűntudat van – mondom csendesen. – Az, amely teher, és az, amely célt
ad az életednek. Hagyd, hogy a bűntudatod hajtson. Hagyd, hogy mindig
emlékeztessen, ki akarsz lenni. Húzz egy határt, és soha többet ne lépd át. Van
lelked. Talán megsérült, de ott van. Ne hagyd, hogy elvegyék tőled, Elias.”
Kedvenc
karakterek: Izzi, Elias és Helene „udvartartása”, nagyon bírtam a
bandázásaikat. Most a főszereplők valahogy nem lettek kedvencek.
Borító:
Szerintem gyönyörű! Olvasás után értelmet is nyert, mert a történet helyszíne
van rajta, közelebbről vizsgálva két főhősünk is feltűnik rajta.
Végkifejlet:
Én úgy érzem, hogy ez így kerek egész, mindenesetre előre vetíti a folytatást,
az egyik szál tovább megy, de nem fontos esemény kellős közepén, vagy épp
előtte lett vége.
Moly.hu, Kiadó: Carthapilus, 2016, 446
oldal
Elég régóta
ácsingóztam a kötet után, kb. azóta, hogy külföldön megjelent. Egyből
beleszerettem a borítóba, és bár hallottam pozitív és negatív visszhangot is
könyvről, ez nem szegte kedvem. Mikor megtudtam, hogy megjelenik, nagyon
megörültem, már kifogytam az éves keretemből, amiket könyvre szántam, így csak
idén tudtam megvásárolni. A kötet szerintem egyáltalán nem kapott akkora
felhajtást és marketinget, mint egy friss megjelenéstől várná az ember, így
szerintem sokan nem is ismerik ezt a történetet vagy nem tudják, hogy kiadták
magyarul.
A történet
arról szól, hogy Laia ki akarja szabadítani a bátyját, akit azután hurcoltak
el, hogy éjszaka rajtaütést hajtottak náluk végbe. Bátyját árulással vádolták
meg. Segítségért fordul az Ellenálláshoz, és semmitől sem riad vissza, hogy
segíthessen Darinon. Rabszolgának álcázva magát becsempészik a birodalom elit
harcosait képző iskolába, hogy a Parancsnok személyes rabszolgája legyen. Itt
sok mindenen megy keresztül, mind testileg mind lelkileg. A másik szereplőnk
Elias, ő egy harcos ebben az iskolában, aki meg akar szökni, miután Maszkká
avatják, abban reménykedve, hogy akkor elég ideje lesz elmenekülni, mert senki
nem gondolná, hogy meglépett. Ám az egyik augur, egyike a hallhatatlan lényeknek,
akik látják az eljövendőt, választás elé állítja. Vagy marad, és szembenéz a
sorsával, és testileg és lelkileg is szabad lehet, vagy elmenekül, de akkor
azzá válik, amit mindig is gyűlölt, erőszakos, gyilkos, lelketlen emberré.
Ezután kezdődik az ő kálváriája. Két szereplő sorsa később egybefonódik. Túlélik-e
a rájuk váró nehézségeket vagy elbuknak? A regény végére kiderül!
Bár a
fülszöveg azt írja, hogy Laia és Elias hamar rájön, hogy sorsuk szálai
összefonódtak, azért ezzel ellent kell, hogy mondjak. Le akartam írni, hogy én
hol láttam ezt bekövetkezni, de inkább rátok hagyom a felfedezését. A lényeg, hogy
nem az elején. A könyv három részből épül fel, ezen belül pedig fejezetekre van
bontva. Két szemszög váltakozik a regényben, hol Laia, hol Elias a főszereplő,
de a történések alakulásából, a helyszínekből és az utalásokból nekem mindig
egyértelmű volt, hogy kivel tartunk éppen, egyáltalán nem volt zavaró.
Kifejezetten tetszett, hogy a római korban játszódó történetnek, római
számokkal vannak jelölve a fejezetei.
A
történeten érződik, hogy ez egy bevezető kötet, viszont én nem éreztem sem
unalmasnak, sem vontatottnak az elején. Elég könnyen lehetett vele haladni,
mert az események sodortak magukkal. A könyv háromnegyedénél viszont kissé
elvesztettem az érdeklődésemet. Annyi felesleges csavar és galiba volt
beleépítve, hogy már nem voltam rá kíváncsi, nem vitték előbbre a történetet,
és nem is adtak hozzá. A vége viszont már újra érdekes és izgalmas volt.
Amik miatt
kifejezetten tetszettek, azok az apróságok voltak. Az írástudóknak egyszerű
neveik voltak, nem is használtak vezetéknevet, a harcosoknak pedig ilyen
fellengős, cirkalmas neveik voltak, ezzel is mutatva felsőbbrendűségüket. Az
elején, mielőtt elhurcolják Laia bátyját, a katonák összetörik a lekvárt, amit
a mamájával főztek aznap, ami így sem lett túl sok, és Laianak ilyen gondolat
támadt: „A kereskedő végül semmit sem
kap.” Kést szegeznek a mamájára, és még akkor is azon aggódik, hogy nem
kapnak pénzt a lekvárért! Mintha fel sem fogná, hogy az életük egy hajszálon
múlik. Szerintem nem is fogta fel. Elias megkérdezi az egyik hallhatatlan
lényt, hogy hogyan bízhatna benne, ha nem magyaráz el semmit. Azt várja el
tőle, hogy ismeretlenül is bízzon benne. Ez sok történetben le van írva, hogy „Bízz
bennem”, és a másik megteszi, nem kérdőjel meg semmit, itt viszont igen. Amit
még ide ki szeretnék emelni az az Elias, mikor elmegy a Holdfesztiválra, nomádnak
álcázza magát, de mégsem tudja levedleni harcos énjét, menekülési utakat
számol, lehetséges fegyvereket, és a zenét játszó dobokat fordítja le magának
hiába, mivel nincs értelme, ez csak zene! Az iskolában minden dobszó
jelentéssel bír. Nagyon tetszett, hogy ilyen apróságok ki vannak emelve, mert
életszagúbbá teszi az egész történetet.
Amiről
mindenképpen szót kell ejteni az a szerelmi része a történetnek. Azt tudni kell
rólam, hogy eléggé ellene vagyok a szerelmi háromszögeknek, ez az egyik olyan
klisé, amivel leginkább ki lehet kergetni a világból, mert sokszor teljesen
feleslegesnek érzem. Ebben a történetben viszont nem tudott zavarni! Én vagyok
rajta leginkább meglepődve! Nem is tudom, hogy háromszögnek nevezzem-e. Nem
volt benne az, hogy „jajj, nem tudom, kit válasszak, ő szőke, ő meg barna, az
egyik kék szemű, a másik meg barna, jajj, olyan nehéz döntés!”, hanem értelem
volt mögötte. Nem is igazán volt vívódás. Nah ezt igazából el kell olvasni,
hogy megértsd vagy kifejthetném, de akkor elveszik a varázsa és durván
spoileres lenne. A szerelmi rész tekintetében csak az zavart, hogy az egyik
kivételével az összes ilyen instant volt. Nem hagytak időt kialakulni, hanem
ahogy ránézett, már libabőrös lett, vagy épp az illatától indult be, ezt kissé
jobban kidolgoztam volna, mondjuk annak az egy negyed résznek a rovására, amit
korábban már említettem, az ki ez meg kibővítve, aztán már rendben is lennénk.
Az is
zavaró volt számomra, hogy írástudóknak nevezik Laiaékat, és azt feltételezik
róluk, hogy nem tudnak olvasni. A számokat tudják leírni, és értelmezni,
elvileg a betűket nem, mert aki tud olvasni, az bűnt követ el és arra halál
vár, és arra is, aki olvasni tanítja őket. Nekem az, hogy írás, magával hozza
az olvasást is. Akkor miért nem hívják őket inkább számolástudónak, vagy valami
hasonlónak? Ez az elején engem nagyon megzavart, főleg, hogy ő tudott olvasni.
Valahogy
egyik főszereplő sem lopta be magát a szívembe, egyikükről sem tudnám azt
mondani, hogy nah igen, ő aztán nagy kedvenc lett. Sokkal szimpatikusabbak
voltak a mellékszereplők. Viszont mindkét karakter hatalmasat fejlődik a
végére, szerintem a következő kötetben már sokkal inkább pozitívumként tudok
rájuk gondolni, mint most. Laia az elején annyira kevés önbizalommal
rendelkezik, rengeteg benne az önvád és a reménytelenség, (de még így sem az
idegesítő fajtából való,) ám túllendül ezen, és nagyon bátran viselkedik. Elias
pedig végig csak önmagára tud gondolni, hogy ő hogy lehet szabad, és hogy tud
kitörni a kegyetlenségből, ám a végére sikerül ezen valamelyest változtatni.
Összességében
tetszett a regény, kíváncsi leszek a folytatásra, főleg, hogy annak is baromi
szép a borítója! Amennyiben főszereplőink megmaradnak a fejlődés útján és a
szerelmi részeket nem bonyolítják tovább, biztosan élvezni fogom. Bár sajnos
lehetséges, hogy a kiadóval van valami a háttérben, a Facebook oldaluk már nem
elérhető, remélem, hogy ez csak valami technikai bibi lesz, mert mindenképpen
szeretném a következő részt is emellett tudni. Ha esetleg tudtok valamit erről,
szóljatok, mert nagyon érdekel!
Nálam ez a könyv 4/5.
forrás:
Teluman pengék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése