„A királyok
kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”
Kedvenc idézetek:
„A romok füstölgő állattetemként hevertek, a
széthasadt gerendák törött gerincekként meredtek ki a törmelékek közül.”
„Ha
harcba keveredtek, szóródjatok szét a dombon, amennyire csak tudtok. Ha sor
kerül a legrosszabbra, küldj vissza valakit, hogy tudjuk, a pokol ráokádott
Adróra.”
Kedvenc
karakterek: Olam, Nila, Adamat, Ka-Poel és Bo
Borító:
nagyon hozza a regény sötét, mocskos és véres hangulatát, aki ránéz a borítóra,
tudja, mire számíthat a könyvtől, Tamás egyértelműen visszaköszön, mind a
tartása, mind az arckifejezése tükrözi a regény alatt átélt dolgokat.
Telitalálat.
Végkifejlet:
érződik, hogy lesz folytatás, hogy ez egy sorozat része, de nincs függővég érzésed
Moly.hu
, Kiadó: Fumax, 2014, 550 oldal
Azt hiszem
ez az első könyv a Fumax kiadótól, amit olvastam, de biztos nem az utolsó. Első
könyvtárazásom alkalmával véletlen akadt meg rajta a szemem és nagyon
megörültem neki! Nagyon tetszett a borítója, baromi jó értékeléseket kapott a
molyon, olyan emberek szeretik, akiknek bízom az ízlésében, úgyhogy mindenképp
a „TBR” listám élén volt már egy ideje.
A történet
úgy kezdődik, hogy Adamatot, a nyomozót, behívják az éjszaka közepén a királyi
palotába. Mikor odaér, már érzi, hogy valami nincs rendben. Kiderül, hogy nem Manhouch,
a király, hanem Tamás tábornagy kérette maga elé, aki puccsot hajtott végre.
Megbízza egy rejtély felgöngyölítésével, ami Kresimir ígérete néven ismert, és
senki nem tud róla semmit. Adamat kénytelen belemenni, nincs sok választása,
mert megfenyegették. Igazán jól indul az új rend, nem igaz? Erőszakkal kell
rávenni a másikat arra, hogy segítsen. Tamás felállít egy új kormányt,
királypártiak ellen véres harcokat folytatnak, és közben kiderül, mi is
Kresimir ígérete, ám babonának tartják az egészet, ugyanis rég letűnt korok
istenének visszatértét jósolja meg. Tamás ellen merényletet kísérlenek meg, így
Adamat újra képbe kerül, hogy kiderítse, ki akarja eltávolítani a tábornagyot
az útból. Közben a szomszédos ország is háborút indít, biztos azt gondolják,
hogy most meggyengült az ország, így most vagy soha. Több fronton háborúznak,
közben mágikus hatalmak ellen is megy a harc. Lőpormágusok (Különbek),
Kiváltságosok, Predeii-k és Fortélyosok, csupa furcsa népség különböző
képességekkel. Saját érdekek kerülnek a köz érdekei elé, amik újabb
bonyodalmakhoz vezet. A végén nem csak a Kez ellen vívott háború kimenetele
válik kérdésessé, de egész Adró sorsát sötét fátyol fedi. De az, hogy mi is
lesz hőseinkkel, majd csak a következő kötetekből derül ki.
In medias
res kezdődik, belecsöppenünk az események sűrűjébe, amitől nekem az elején
olyan érzésem volt, mintha egy tévésorozat 24. részét látnám, és nem láttam az
előző részek ismétléseit. Elég sokáig tartott, mire megértettem, hogy ki
kicsoda, ki kivel van, ki kinek az ellensége, kik is a lőpormágusok, kik a
kiváltságosok, és különben is, mi ez az egész. Ez számomra csöppet zavaró volt.
Meg az is, hogy Tamásnak hívják a tábornagyot. Fura volt egy magyar névvel
találkozni, és emiatt nehezemre esett elfogadni Adopest nevét is, amiről
folyton Budapestre asszociáltam. Utánanéztem, és eredetileg is Tamas, szóval
nem a magyar kiadás kedvéért lett így, de nekem időbe telt megszokni.
Ebben a
világban különböző képességgel bíró emberekkel találkozunk. A lőpormágusok
képesek a lőpor segítségével irányítani a golyókat, felrobbantani azt, olyan
transzba esni, melytől még koncentráltabbak és erősebbek lesznek, nagyon erős
harcosok, akik eldönthetik egy-egy csata sorsát. Az ő legnagyobb ellenfeleik a
Kiváltságosok, akik képesek irányítani a Mást, ami segítségével tudnak
varázsolni. Elég nehéz megfogalmazni, mi is az a Más, egyfajta dimenziónak
tudnám elképzelni, ami a mi világunkban fellelhető, de nem mindenki képes érzékelni.
Vannak Fortélyosok, akiknek egyféle tulajdonsága nagyon erős, vannak hasznosak
és haszontalanok, például Tamás testőre, Olem, sosem alszik. A Predeii-k pedig
olyan lények, akik már a világ megalapításánál is jelen voltak, hihetetlenül
erős varázslók.
A puccs
azért robban ki, mert a király annyi adósságot halmozott fel Kezzel szemben, ami
miatt egy Egyezmény akartak aláíratni vele, ami rabszolgasorba kényszerítené
népét. Ez Tamásnak ürügyet szolgáltat régi bosszújának bevégzésére, ugyanis Kez
tehet róla, hogy feleségét kivégezték. Tamás igen keménykezű, és könyörtelen,
legalábbis kívülre ezt mutatja. Ha nem látszana erősnek, biztos, hogy nem
állnának mellé. Ő az egyik legerősebb lőpormágus. Nem csak a bosszú állt a
dolgok mögött, de sokat lendített a dolgokon. Tamás és az új kormány tagjai nem
tudták volna tétlenül nézni, hogy azok a dolgok, amikre feltették az életüket,
csak úgy megszűnnének. A Kez megfosztotta volna Adrót (ez az ország, ahol az
események játszódnak) mindentől, feloszlatta volna a munkás közösséget,
kiirtotta volna a lőpormágusokat, szétszórta volna a zsoldos hadseregét, olyan
adókat vetett volna ki, amiket az ország nem tudott volna kinyögni. Valakinek
tenni kellett valamit. És hát ez a tett elég véresre sikeredett. Az egész regényből
dől az erőszak. Minden véres jelenet olyan élethűen van ábrázolva, hogy sokszor
a hideg rázott ki. Nem vagyok ehhez hozzászokva, de pont ilyenre vágytam már
régóta! Árulás, intrika, még több árulás, gyilkosság, kémkedés, és még több
árulás.
Az egész
nyomozós részt imádtam! Tetszett, hogy nem csak a csata kerül a középpontba.
Nagyon fontos szerepet játszott még az is, ahogy Tamás a néppel bánt! Azt
akarta, hogy jól éljenek, hogy ne éhezzenek, hogy ők is azt lássák, szükség
volt a változásra. Szerintem kifejezetten jól csinálta. Hiába csinált úgy, hogy
ő nem akart az új kormánynak részese lenni, mégiscsak ő volt az, aki a dolgokat
irányította. Odáig még nem jutottunk el, hogy az új kormány bármiféle
intézkedést tudott volna tenni. A vallás és az egyház ábrázolása ebben a
világban, különösen bátor! Úgy írja le, hogy a papok háremmel veszik körül
magukat, körülbelül kuplerájt működtetnek a birtokukon. A mai világban ez
enyhén szólva istenkáromlás lenne, nem tudom, mit szóltak hozzá. Az egyház
támogatása fontos Tamásnak, bár megmondom őszintén, nem értem, hogy miért. Az
egyház nagy, meg minden, de nem tudom, hogy milyen eszközökkel tudnák Tamás
vesztét okozni. A háború tekintetében az Egyház semleges, ha a Kez mellé állna,
akkor az már vészes lenne, de annak semmi köze a hatalomátvételhez.
A szereplők
közül az egyik kedvencem Olem volt! Nagyon bírtam, hogy olyan szókimondó és
egyenes! A másik kedvencem Nila! Bármi is történt, ő bátor maradt és csak Jákob
(egy ifjú nemes, azt hiszem öt éves lehetett) sorsa lebegett a szeme előtt! Bár
nem mindig hozott jó döntést, de mindig ez lebegett a szeme előtt.
Tániel és
Ka-poel biztos, hogy tartogat számunkra még meglepetéseket! Tániel nem igazán
nőtt a szívemhez, teljesen közömbös vagyok iránta. Viszont a barátja iránti
lojalitása rendkívül szimpatikus volt (ennél a pontnál kissé nehezteltem
Tamásra, hogy ilyen parancsot adott a saját fiának), remélem, a következő
részben túljut a függőségén, és jobban meg tudom szeretni. Ka-poel karaktere a
legizgalmasabb! Ha már a legerősebb varázslók is félnek tőle, akkor biztos
hatalmas erővel bír, pedig nem néz ki többnek egy 14-15 éves lánynál. Bár
tudjuk, hogy a látszat nem minden! Végig úgy hivatkoznak rá, hogy ő csak egy
barbár, közben pedig sok esetben ő menti meg mindenkinek az életét. Ő a
legsokoldalúbb karakter az egész könyvben, annak ellenére, hogy néma! Biztos
vagyok benne, hogy a továbbiakban is fontos szerepe lesz! Vagy legalábbis
remélem!
A
szövegalkotás nagyon tetszett, érződik rajta, hogy felnőtteknek írták. Nem köntörfalazott,
ha azt kellett leírni, hogy folyt a vér, akkor azt el is képzelted, ha azt
kellett leírni, hogy valaki barom, azt is kimondta. Olyan változatos a szóhasználat,
olyan érzékletesen tudja leírni az eseményeket, teljesen úgy éreztem, mintha
ott állnák a történetek sűrűjében, kék egyenruhában harcolva, hogy jobb világot
teremtsünk. Voltak benne elírások, az egyiknél kicsit meg is zavarodtam, mert
Tániel helyett Tamást írtak, de nem volt zavaró mennyiségű. Mindemellett arról
is említést kell tennem, hogy volt pár rész, amit egyáltalán nem értettem, és a
mai napig nem teljesen értem. Nem fejtem ki, mert az spoiler, de ha valaki
érti, hogy a Séf mit csinált az étellel, akkor az megírhatná nekem! A másik,
amire inkább csak kíváncsi lennék, hogy hogy hozták le a végén Bo-ékat a
hegyről és mi lett a többiekkel?
Nem szoktam
ennyit beszélni a történetről, de valamiért ez most nagyon megfogott, remélem,
nem érzitek úgy, hogy spoilereznék! Nagyon élveztem ez egész könyvet. A
szereplők érdekesek voltak, a cselekmény fordulatos, de nem volt túltolva.
Mikor azt hinnéd, már mindent tudsz, akkor aztán kiderül, hogy még mindig tud
meglepetéseket okozni a történet! Nagyon tetszett, bár néhol kissé
ellaposodott, de összességében nagyon eseménydús volt a történet. Szeretem az
olyan sorozatokat, ahol nem kapok idegbajt attól, hogy akkora függővége van,
mint egy ház. Itt sem az van szerencsére. Nem a függővég, hanem a történet
késztet arra, hogy folytatni akarjam. És ez nagyon jó, biztos, hogy olvasni
fogom a trilógia többi részét is!
Nálam ez a könyv 4,5/5.
forrás megjelölés:
térkép
szippantás
katonák
párbaj pisztoly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése