A hazai
tévénézők által is jól ismert Mac Taylor és fáradhatatlan munkatársai elszántan
erednek a gyilkosok nyomába, és ebben semmi sem akadályozhatja meg őket.
Lépésről lépésre haladnak, mindig figyelve a lényegtelennek tűnő részletekre,
míg végül a legagyafúrtabb gyilkost is sikerül leleplezniük.
„– Maga nős? – vetette oda a zsarunak.
– Én? – vigyorgott a járőr.
– Igen, maga.
– Igen.
– Egy halott férfi fekszik itt. Valószínűleg
megölték. Őt nézze, ne a seggemet. Menni fog?
– Igen – fagyott le a mosoly a rendőr
arcáról.”
Kedvenc
karakterek: sorozat miatt imádom az összes szereplőt
Borító:
hát szerintem elég olcsó, lehetne jobb is, bár a könyv maga sem valami jó, így
akár úgy is vehetjük, hogy illenek egymáshoz.
Egy könyvtárazás alkalmával találkoztam a könyvvel, mert kicsit ki szerettem volna lépni a komfortzónámból. Hát nem feltétlen ezzel kellett volna kezdenem! Nagyon szeretem a sorozatot, ezért is mertem kezembe venni ezt a regényt.
Nem a
történettel volt problémám. A történet pontosan olyan ütemben folyt, mint a
sorozat a tv-ben. Van két ügy, amit meg kell oldani. Van benne egy kis
személyes vonulat is, hogy kicsit közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket. Mac
mindkét ügyben aktívan részt vesz, a többiek pedig megoszlanak, ki ebben, ki
abban vesz részt. Don itt is hozza a jó rendőrt, Danny a vicces fiút, Stella a „csakazértismegmutatom”
karaktert, Sheldon a lelkeset, Mac a főnököt, Aiden pedig a dögöset. Kedves
ismerősként üdvözöltem őket, és most kivételesen élveztem, hogy nem kellett kitalálnom, hogy néznek ki, mert volt róluk képünk. Viszont pont emiatt nem is volt leírás a szereplőkről. Nagyon tetszett az elején, hogy minden szereplő
kicsit be lett mutatva, éjszaka kezdődik, és hát nem igazán tudtak aludni,
valaki felébredt, valaki megébredt, valaki csak szimplán nem aludt.
Az egyik
gyilkosság úgy kezdődik, hogy egy társasház liftjében hullát találnak, egy
olyan liftben, amit csak a felső három szint lakói használnak. Sok-sok apró
jelet találtak, itt is előjött, ami a sorozatban mindig, hogy elsőre nem
találnak meg minden bizonyítékot, visszamennek, és akkor persze meglesz.
Nyomoznak, kihallgatnak, keresnek, logikus következtetéseket vonnak le, már az
elején lehet igazából tudni, hogy ki és miért gyilkol, ez a szál nem volt
egyáltalán meglepetésekkel teli.
A másik
történetben egy koronatanút gyilkolnak meg a védett házban, gondolom ezért is
lett ez a címe, a másik történethez nem nagyon illik. Egy sokemeletes házban
van ez is, nyitva van a fürdőszoba ablaka, erre is koncentrálnak. Átnézik az
egész szobát, még azt is, amit nem feltételen lenne fontos. Találnak
ujjlenyomatokat, lesznek gyanúsítottak, de mégsem az a gyilkos, akire te
gondolnál. Ebben van csavar, ez különösen tetszett is, nem gondoltam, hogy ennek
a sztorinak ez lesz a vége.
Közben
Stella megbetegszik, Mac révén pedig egy kis magánéleti vonulatot is kapunk. A
történetről többet nem igazán érdemes beszélni. Ami miatt nekem nem tetszett a
könyv, az maga a kiadás. Tele volt helyesírási, nyelvtani hibákkal, elírásokkal,
amik élvezhetetlenné tették számomra a könyvet. Az egyik áldozat neve Alberta,
egyik alkalommal Albert néven utaltak rá. Don-t szemüvegesnek állították be,
aztán egy mondat után kiderült, hogy Dannyről volt szó. Sok ilyen volt benne
sajnos.
Az írásmódban is voltak következetlenségek és olyan dolgok, amiket én nem tudtam megérteni. Nem tudom, hogy ez Amerikában megszokott dolog-e, de szerintem nálunk az Aspirin nem megfázásra való, lázra és fájdalomra igen, de nem orrfújásra és megfázásos tünetekre, de javítsatok ki, ha tévednék. A másik, amit egyáltalán nem tudok hova rakni az az, hogy meghal benne egy rendőr és utána egyből az merül fel bennük, hogy ki éhes és hova menjenek kajálni? Inkább arra számítottam volna, hogy még inkább belevetik magukat a nyomozásba.
Összességében azt tudnám mondani, hogy a szerkesztési és helyesírási hibák miatt nekem nem volt jó élmény. A filmsorozat ezután is a szívem csücske lesz, inkább azt fogom megnézni, mint ezt a sorozatot folytatni.
Nálam ez a könyv 2/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése