Top 5 Szerda #66

Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.

Sziasztok!

Eltelt fél év az évből, komolyan mondom, el sem hiszem. Mától visszatérek a hivatalos témákhoz, szerencsére időben megkaptuk, így volt időm kigondolni a válaszokat. Igaz, jövő héten kénytelen leszek mást csinálni, mert ismétlődő téma lesz, amit én már tavaly megírtam. Mai téma: kedvenc olvasmányok ebben az évben. Eddig ugyan nem olvastam el olyan eget rengetően sok könyvet, és a kedvencelési indexem is ingadozó volt, de azért ötöt össze tudok szedni. Lássuk, mik voltak a legjobb könyvek, amit idén olvastam! A T5W Goodreads csoport linkjét ITT eléritek. A molyos zóna linkjét ITT találjátok, nézzetek körbe a többieknél is!

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Múlt héten tettem ki egy Tag-et, a Féléves könyves kiakadás nevezetűt, aminek az volt az első kérdése, hogy az idei kedvenc könyvem. Akkor hosszas gondolkodás után ezt a könyvet említettem. IDE kattintva meg tudjátok nézni. Tök jó, hogy most lehetőséget kaptam, hogy néggyel megtoldjam a listám! Tiszta furcsa, hogy klasszikus regényt mondtam kedvencnek. Valahogy nem gondoltam volna magamról korábban. Ráadásul ez volt a legeslegelső regény, amit idén olvastam. Menő.

S. J. Kincaid: A kárhozott

Haladjunk időrendben, még szintén januári olvasmány, immár a hónap végéről. Nagyon bírtam ezt a könyvet. Nagyon összetett regénynek találom. Nem csak arról szól, hogy a politikai vezetés hogy nyomja el a társadalmat, vagy, hogy az uralkodó a megfélemlítés eszközével hogyan tartja kordában a másképp gondolkodókat. Ilyet már sokszor láttunk, sőt, sokan a saját bőrükön is tapasztalhatták. Ez a téma mindig örök érvényű marad, mert sajnos mindig akad valaki, aki mások kárán akar hatalomra kerülni, a félelem és erőszak segítségével pedig kikövezi magának a hatalmon maradást. A könyv másik része viszont arról szól, hogy Nemezis hogyan fedezi fel önmagát, hogyan fogadja el azt, hogy ki is ő, hogyan képes túllépni a korlátain. Nekem ez a vetülete tetszett meg annyira. Beléneveltek egy bizonyos viselkedésformát, ám a tapasztalatai alapján kénytelen átértékelni és újraértelmezni létének értelmét. Nemezis és Sidonia barátsága olyan természetellenesnek, mégis egyértelműnek hat végig a történet során. Emellett a szerelmi szál is nagyon jól fel volt építve. Semmi instant érzelem, semmi szerelmi háromszög. Felüdülés volt olvasni ezt a young adult regényt.

Brian McClellan: Őszi köztársaság

Februárban tettem ennek a csodálatos sorozatnak pontot a végére. Tamás, Tániel, Olem és a többiek nagy benyomást tettek rám, azóta is imádom ezt a világot. Amin a legjobban szórakoztam, az Olem és Tamás kapcsolata és párbeszédei. Nagyon szimpatikus, hogy Olem nem fél szarkasztikus és őszinte lenni Tamással, amire ő is vevő. Kettejük közt kialakult viszony több, mint főnök beosztott kapcsolat. Amit egyszerre szeretek és utálok Brian stílusában, az a frusztráló függővég fejezetek. Egyszerűen képtelen vagy abbahagyni, mert tudni akarod, hogy mi lesz a szereplőkkel, amit persze nem a következőben tudsz meg, hanem jobb esetben, az azutániban, rosszabban még később. Az elején még nagyjából együtt van az összes fontosabb szereplő vagy legalább is egy esemény köré orientálódik, így annyira nem idegtépő, de később természetesen szerteágazóvá válik, mint az előző két kötet és ezzel egyidejűleg megkezdődik az idegeid szétcincálása. Mesteri szinten űzi ezt Brian, azt meg kell hagyni!

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Ez a kisregény egy nem teljesen tervezett beszerzés volt a Könyvfesztiválon, aztán rövidsége miatt nem is várattam sokáig az elolvasását és milyen jól tettem! Nagyon tetszett ez a könyv! Rövid, egy óra híján belefértem a 24 órás intervallumba. Ez a könyv egy portál fantasy, melyben mindenkinek saját ajtója nyílik egy másik világba, ha elég nyitott, hogy észrevegye. Miután kilök magából a világ, visszakerülsz a valóságba, de már nem érzed magad otthon. Vissza akarsz menni. Erről szól ez a könyv, hogy milyen úgy itt ragadni, hogy nem érzed a kötődést, hogy máshova vágysz. Persze történnek még dolgok, elég sötét és misztikus a könyv második fele, kitalálható, hogy mi a cselekmény, vannak rá utalások a történések folyamán, de ez cseppet sem ront a könyv tartalmán és élvezhetőségén. Sokan említik az aszexuális szereplőt, meg az egyéb LMBT vonalat, mint erősség, engem nem ezzel fogott meg a könyv, hanem azzal, ahogy a fiatalok próbálnak megbirkózni azzal, hogy integrálódjanak a régi otthonukba, világukba, ebből a szempontból pedig teljesen lényegtelen, hogy kihez vonzódsz.

Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Egy viszonylag már frissebb olvasás, a könyv szintén a Könyvfesztiválra, derült égből villámcsapásként jelent meg, május végén pedig el is olvastam! Ez a könyv a humorával és az írói stílusával megint levett a lábamról. Jodi Taylor a kedvenc szerzőimhez lépett elő. Alig várom, hogy a következő részt is olvashassam, amit a történet vége előirányoz. Nem függővéges, csak megmondja, hova megyünk legközelebb. Ismét nagyon pörgős és letehetetlen volt. Este álltam neki a könyvnek, hogy csak belekezdek. Aha… Ahogy azt Móricka elképzelte! Nem engedte letenni magát a könyv, mert úgy lett vége az egyik fejezetnek, hogy muszáj volt folytatni! Nem, mintha bántam volna, de másnap azért elég fáradt voltam. Nem mondom, hogy tökéletes, de nem is a tökéletes könyvre vágyom, hanem arra, hogy magával ragadjon. És ez a sorozat a szereplőivel és a történetével is elvarázsol!

Ezek voltak az én idei kedvenc olvasmányaim az első félévből! Ti milyen jó könyveket olvastatok? Avattatok új kedvenc írót? Vagy műfajt? Szívesen olvasnám a ti élménybeszámolóitokat is!