Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday
keretében.
Sziasztok!
Amikor
kitaláltam a témákat, a maitól tartottam a leginkább, hogy nem találok elég
könyvet, pedig ez a nagyon poén! Alaptalan volt a félelmem, még szanálnom is
kellett! Mai feladat: Könyvek, melyek olvasása közben azt érezted, hogy az író
tudatmódosító szerek hatása alatt állt alkotás közben. Szeretném előre
leszögezni, hogy ezzel nem azt állítom, hogy az írók drogosok, vagy életükben
fogyasztottak szert, hanem nekem az olvasás közben olyan érzésem volt, hogy
akár ez is történhetett. A téma azért aktuális, mert tegnap volt a Kábítószer-ellenes
világnap. Az eseményt 1988. június 26-a óta minden évben megtartják, hazánkban
pedig 1997-ben volt először. 1987-ben az ENSZ azt a célt tűzte ki maga elé,
hogy az illegális szerfogyasztást világszerte 50 %-kal csökkentse. Azt sajnos
nem tudom, hogy sikerült-e elérniük a céljukat, valószínűnek tartom, hogy nem.
De ezen a napon világszerte rendeznek meg prevenciós előadásokat a
szenvedélybetegségek ellen küzdő szervezetek, hátha elérnek olyanokhoz, akiken
tudnak segíteni, vagy megelőzhetik, hogy valaki szerhasználóvá váljon. A
többiek, akik az eredeti téma szerint haladnak, ők olyan könyveket szedtek
össze, amit idén még mindenképp el szeretnének olvasni. A T5W Goodreads csoport
linkjét ITT eléritek. A molyos zóna linkjét ITT találjátok, nézzetek körbe a
többieknél is!
Azt hiszem,
elsőre sikerült egy olyat választanom, amivel sokan egyet fognak velem érteni.
A többiek pedig leszólnak, hogy nem értem a klasszikusokat. Hát jó, legyen.
Hangoskönyvben hallgattam meg tavaly, és komolyan úgy éreztem, hogy egy drogos
ámokfutás kellős közepébe csöppentem. Ha belegondolok, a Tim Burton féle film
is eléggé jól szemlélteti ezt. Nagyon színes, nagyon harsány, nagyon furcsa.
Kisfejű-nagyfejű emberek, összemennek-megnőnek, beszélő állatok ruhában,
kártyalap katonák, és még sorolhatnám. Nem hiszem, hogy valaha olvasni fogok az
írótól.
Annyira szeretni
akartam ezt a könyvet! A filmet gyerekként rongyosra néztem VHS-en, a zenéjét a
mai napig imádom, és sokszor hallgatom. Az ikonikus jelenet Atreju és a lova
között a mocsárban, mai napig elszomorít. A könyv kb. a feléig az, ami a film.
Olvasás közben nem is értettem, hogy haladunk ilyen gyorsan. Aztán a második
felében kezdődött igazán a szivárvány ködös látomás. Jött egy rész, ahol
Barnabás, aka Bastian, bármit megteremthetett, aztán találkozott valami
oroszlánnal, aki színes kövekből volt, vagy mi, és totál furcsa volt. Sajnos
nem is tudtam tovább olvasni, nem értem a végére. Tök nem értem, hogy miért
kellett Barnabásra meg Atráskóra fordítani a neveket, teljesen jó volt az
eredeti verzió is.
Itt már
valami keményebb cuccot tudok elképzelni, amit kedves Joe fogyaszthatott,
szerintem tuti nem tea vagy kávé tartotta ébren írás közben. Ennél is a filmet
láttam előbb, és utána olvastam a könyvet, miután megtudtam, hogy barátnőmnek
megvan. Hát elég furcsa egy könyv. A film szerintem jobb volt, de már abban is
eléggé zavaros és furcsa volt néhol. Meg morbid. Főleg a végén a kígyókkal.
Brr, a hideg is kiráz. Az elképzelés tök jó, hogy elkezd ördögi lenni a pasi,
és a körülötte lévőkből kihozza a bennük élő gonoszt. Emiatt piros pont.
Hosszú idő
óta az első könyv volt, amit angolul olvastam. Azért ezt a könyvet választottam,
mert ifjúsági fantasy, és úgy gondoltam, ennek a nyelvezete megfelelő lesz,
hogy megértsem. És mert épp bent volt a könyvtárban, mikor az idegen nyelvű
részleget böngésztem. Hát meg is értettem, de konkrétan Alice Csodaországban
érzésem volt. A molyos értékelésembe is beleírtam, hogy szerintem tudatmódosító
szerek hatása alatt lehetett az írónő. Volt egy rész, ahol Alice lapos lett, és
egy kutya kitépte a karját. Mondom, mivan? Alicenek hívják a főszereplő
kislányt, már ez is sok mindent előrevetít, úgy gondolom. Gyerekeknek eléggé
durva, felnőtteknek pedig túl gyerekes, szóval nem tudnám belőni a célközönséget.
Találtam benne tök jó kis szavakat, de a könyv sajnos nem tetszett.
Már a
címében is benne van, hogy füves
könyv! Mi másra utalhat a „költő”, mint a cannabisra? Bár elképzelhető, hogy
alkohol befolyásoltság is közre játszott, elvégre Tibi atyának saját kocsmája
is van, és rendszeresen ivásra buzdítja közönségét. Bírom a régi Tibi atya
humort, a mostani megnyilvánulásait kissé erőltetettnek érzem azért. A könyvre
visszatérve, ezt sem olvastam végig. Kemény 20 oldalt bírtam belőle elolvasni,
pedig nincs benne túl sok szöveg, nagyok a margók, és a könyv is kisebb, mint
egy átlag regény. Borzalmas ez a könyv. Egyáltalán nem láttam benne a viccet.
Ez is erőltetett lett.
Nektek volt ilyen könyv? Éreztétek már azt, hogy az
író esetleg nem önmaga, mikor megírta a könyvet, amit épp olvastok? Kíváncsi
lennék, ti mit tennétek a listára! Jövő héten új hónap lesz, új témákkal, amikről
egyelőre nem tudok nyilatkozni. Tartsatok velem akkor is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése