Hat ötéves
gyerek nyomtalanul eltűnik. Tizenegy év múlva öten közülük visszatérnek, de
egyikük sem emlékszik arra, hogy hol voltak ennyi ideig, ki vitte el őket és
miért.
„– Miért
akarod, hogy ufók legyenek? – Scarlett ledobta magát az ágy lábához.
…
– Mert nem akarom elhinni, hogy egy másik emberi lény képes volt
ezt tenni veled.”
„–
Vissza akarom kapni az életemet.
– Akkor kezdd el élni.
– Könnyű ezt mondanod.
– Mert könnyű – vágta rá a lány. – Az embernek annyit kell csinálnia, hogy otthagyja a
szar helyzetét vagy a terhet, amit hurcol.”
„A felejtés tudatlanságot
jelent, sötétséget jelent, talán azt is jelenti, hogy újra és újra elkövetjük
ugyanazt a hibát.”
Kedvenc karakterek: Lucas, Ryan
Borító: Nagyon passzol a
sztorihoz, csillagos ötös.
Végkifejlet: Hagyott
kérdőjeleket, de inkább elgondolkodtatóakat, nem hiányérzetet adóakat.
Moly.hu,
Kiadó: Ciceró, 2017, 446 oldal, Eredeti cím: The Leaving (2016)
Amikor idén
megjelent a könyv, nagyon kíváncsivá tett! Viszont egyáltalán nem az én
zsánerem, gondoltam megvárom, míg a könyvtárunkban elérhető lesz, és kiveszem.
Ám Niitaa, a Niitaabell világa bloggere volt olyan kedves és kölcsönadta nekem!
Ami egy jó alkalmat biztosított számomra, hogy végre személyesen is találkozzam
vele! Nagyon örültem ennek a találkozásnak, Niitaa az életben is olyan kedves,
mint az online világban, jó, hogy most már arcot is tudok hozzá társítani! Az
ismételt találkozás biztos, hogy nem marad el, valamikor vissza kell, adjam ezt
a könyvet!
A történet egy
floridai kisvárosban játszódik, ahonnan 11 évvel ezelőtt eltűnt 6 kisgyerek,
három fiú és három lány. Ennyi év után hirtelen felbukkannak közülük öten,
viszont nem emlékeznek arra, hogy hol és mivel töltötték ezt az időt. Még
hatodik társukra sem emlékeznek.
Lesz több
bonyodalom, baleset és találgatás, de az alaptörténet ennyi. Az egész
eseménysorozat két hét leforgása alatt véget is ér. Napokra bontva kapjuk meg
az eseményeket, három szereplő szemszögéből váltakoztatva. Viszont ennek a
könyvnek nem a története az erőssége, hanem a lelki aspektusa. Mihez kezdenél
magaddal, ha kiderülne, hogy tizenegy év kiesett az emlékeidből? A korábbi
emlékeid túl régiek, már abból se sokra emlékszel. Akkor mégis ki vagy te? Milyen
ember lehettél? Nagyon tetszett az a felvetés, hogy ha nincsenek emlékeink,
attól még az érzéseink megmaradnak-e? Érezhetünk-e szerelmet olyan iránt,
akiről nincsenek konkrét emlékeink?
Tara Altebrando |
Aztán
persze mikor valami baleset következik be, egyből gyanúsított lesz az egyikük,
mivel nem ismerik, lehet, hogy rossz ember. Elindulnak a találgatások. Miért
jöttek vissza? Miért most? Mi történt velük? Mi van, ha manipulálják őket? Mi
van, ha hazudnak? Mind-mind nagyon érdekes felvetés.
Az elejéről
kissé hiányoltam a nyomozós szálat. Valahogy a rendőrség, mintha nem is akart
volna elindulni a forró nyomon. Vagy legalábbis nem volt szó róla. Úgy
gondoltam ismerve az alapsztorit, hogy itt aztán nagy nyomozás és kutatás és
katarzis lesz. A könyv feléig hiányoltam, aztán valahogy elvitte a dolgot az
ár, és már más volt fontos, és ez tetszett. A végére megint beindult a
nyomozás, de inkább a srácok, mint a rendőrség.
A vége
pedig, ahova az egész kifutott, az valami zseniális. Én nem gondoltam ilyen
végkifejletre, de nagyon valóságosnak tartom, hogy ezt akár meg is történhetne!
Nem fogom lelőni senkinek a poént, de tényleg, szerintem zseniális lett.
A könyv
felépítését tekintve kissé fura. A három szemszögből kettő A távozás áldozata.
Nekik ilyen fura stilisztikai eszközökkel voltak tűzdelve a részeik. Ferde,
esetenként kacsaringós szövegrészek, nagy részletek, random felsorolás két
oldalon keresztül összevisszaságban, sötét nagy négyzetekben fehér szövegek,
vonalkák, és hasonlók. Gondolom, hogy ezeknek feszültségkeltés volt a célja,
vagy nyomatékosítani akarta vele az írónő, hogy nekik baj van az emlékeikkel.
Van pár
dolog, ami nem tetszett a könyvvel kapcsolatban. Volt benne egy haláleset, és
úgy érzem, hogy nagyon felületesen lett kezelve. Nem lett meggyászolva akkor.
Megtörtént, volt róla nyomozás, aztán egy megemlékezés. De a család nem
gyászolt. A másik dolog, ami nem tetszett, az az utalgatás. Nem szeretem ezt a
fajta feszültség keltést, de ez a személyes véleményem, aki ezt szereti, annak
úgysem lesz vele gondja. Ami viszont a legesleginkább nem tetszett, és a
csillag levonás is majdhogynem teljesen ennek köszönhető, az az értelmetlen,
felesleges és nagyon random instalove. Első látásra már megvolt a szikraeső,
gyomorrángás, kirázott a hideg, de mitől? Mi ez az érzés? Úristen, ez szerelem!
Jajj nem, jajj de! Ettől kissé forgattam a szemem. E nélkül is teljesen
megállta volna a történet a helyét. Kissé olyan érzésem volt, mintha utólag tették volna bele a történetbe.
Összességében
tudom ajánlani a könyvet mindenkinek, aki szereti a kicsit misztikusabb
történeteket és nem zavarja egy kis instalove. Nem a cselekményen van a
hangsúly, inkább karakterorientált a történet, de érdekes kérdéseket vet fel. A
borító nagyon illik a sztorihoz, ezt nagyon eltalálták. Vonzza is a tekintetet
és visszaadja a könyv hangulatát is. Nekem tetszett ez a könyv, szerintem
érdemes elolvasni.
Nálam ez a könyv 4/5.
Ouhw, most elbizonytalanítottál... :"D
VálaszTörlésSzerintem érdemes elolvasni! Mivel bizonytalanítottalak el? A szerelmi szállal??
Törlés