Markus Zusak: A könyvtolvaj

1939, a náci Németország

A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.

Kedvenc idézetek:

„– Nem megyek el. Ha nem mehetünk mind, én sem megyek.

Hazudott.

Amikor a család többi tagja kilökdöste, a megkönnyebbülés úgy küzdött benne, mint valami trágárság. Nem akarta érezni, de mégis érezte, és olyan örömmel, hogy hányni szeretett volna tőle. Hogy érezhet ilyet? Hogyan?”

„Hans szótlanul ott maradt az asztalnál még egy darabig, miután befejezték az evést. Valóban gyáva lenne, ahogy a fia oly kegyetlenül mondta? Az első világháborúban bizony gyávának tartotta magát. És úgy gondolta, ennek köszönheti, hogy túlélte. De vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?”

„Aki elszegényedett, az igyekszik egyfolytában mozogni, mintha a helyváltoztatás segíthetne rajta. Mit sem érdekli a pőre valóság, hogy úgyis csak ugyanannak a régi problémának az új változata várja az út végén – s a rokon, akit alázatosan megcsókol.”

Kedvenc karakterek: Minden főbb szereplőt kedveltem. Kedvencem: Rudy, Hans

Borító: Nem tetszik, sem az eredeti magyar, sem a filmes. Lehetett volna ötletesebb is, majd berakok pár külföldit.

Végkifejlet: Lezárt történet, nem várnék folytatást. Sima egykötetes regény a II. Világháború korából.

Moly.hu, Kiadó: Ulpius-ház, 2014, 598 oldal, Eredeti cím: The ​Book Thief (2005)

Ezt a történetet már régóta el akartam olvasni. Rengeteg booktuber kedvence ez a könyv, és úgy látom, hogy itthon is nagyon sok itthoni könyves blogger is nagyon szereti. Nagyon megörültem, mikor a Mini-könyvklub révén ebben a hónapban ő lett a közös olvasmányunk! Ebben a körben a másik két kötet nem igazán vonzott, úgyhogy erre adtam le a szavazatomat én is. A Mini-Könyvklub további könyveiről és a klubtagok értékeléseiről ITT találtok bővebb információt! Nézzetek be, olvasgassátok őket is!

A történet a II. Világháborúban, azon belül is Németországban játszódik. A Halál szemén keresztül látjuk az eseményeket. Liesel kerül a történet központjába, egy kislány, akit édesanyja nevelőszülőkhöz ad, mert neki nincs pénze etetni. Liesel nem tud olvasni, az új Papája megtanítja, bár ő sem igazán tud gördülékenyen bánni a szavakkal. Barátságot köt a szomszéd fiúval, eljár iskolába, segít a Mamájának, Rosának, aki mos és vasal családoknak. De vajon milyen hatással van rájuk a háború? Egy kis közösségre München közelében? Hogy hat ez az életükre? Ők is veszélyben vannak?

Az író, Markus Zusak

Nagyon érdekes volt olvasni ezt a történetet. Nem szoktam történelmi regényeket kezembe venni. Nekem kényelmesebb elmenekülni a valóság elől fantázia világokba, ahol sárkányok hátán lovagolva meggátolhatjuk az árulókat, hogy romba döntsék világunkat. A valóságos világ rémisztő, fájdalmas, főleg, ha olyan történetről van szó, ami valóságon alapul. Ilyen a II. Világháború is. Mindannyian tanultunk róla az iskolában, ki mélyebben, ki felszínesen. Bevallom őszintén, hogy én iskola után nem ástam bele magam mélyebben. Láttam filmeket, voltam múzeumokban, de tényszerű dolgokról nincsenek mélyebb ismereteim. Viszont a legtöbb esetben az áldozatok oldaláról látjuk a helyzetet, a zsidók szenvedéseit kísérhetjük nyomon.

Ez a történet viszont a német lakosság oldalát mutatja be. Azt, hogy hogyan élték meg a háborút azok, akik közvetlenül nem érintettek az eseményekben. Ez így mondjuk teljesen nem igaz, mert, ahogy haladunk előre az eseményekben, többször is közvetlen közelünkbe kerül a háború. Pontosan ezért is volt nagyon új nekem ez a bemutatás. Akik jobban járatosak a témában, biztos most ezer meg ezer példát tudnának nekem mondani erre a szituációra, de nekem emlékeim szerint ez volt az első.

A könyv 10 részből áll össze, minden részben további fejezetek találhatók, amik nem sorszámozottak. Nekem nehéz volt átállítani az agyamat, hogy ez egy német neveket felsorakoztató szöveg, Max nevét folyton angolosan ejtettem, mint a többiek nevét is, aztán folyton kijavítottam magam. Nem mintha ezt az írásmódnak fel lehetne róni, ezt csak érdekességképp meséltem el.

angol borítóválogatás

Nekem kicsit furcsának hatott ez a történetmesélési módszer. A Halál kissé kicsapongó módon mutatta be nekünk az eseményeket. Kaotikusnak láttam a dolgokat, míg meg nem szoktam, de hát abban az időben mi nem volt az? Illett a könyvhöz ez a hangulat. A Halál nagyon kegyetlenül tudott mesélni. Előre vetítette a dolgokat, volt, hogy konkrétan megmondta, hogy mi fog történni, de most még nem meséli el a hogyanokat és miérteket, de majd oda is eljutunk. Az író képes volt engem az érzelmek teljes skáláján végigvinni ezzel a módszerrel, voltam rá dühös, mosolyogtam együtt a gyermeki naivitáson, és estem át szomorú letargiába. Az előrevetítések miatt voltam nagyon dühös többször is. Nem azért, hogy voltak, ennek a könyvnek kifejezetten jól álltak, hanem azért, amik történni fognak. Néha nagyon fájó volt. Mutatok egy ilyen idézetet:

„Hát igen, komisz vagyok. Elrontom a végét, nemcsak az egész könyvnek, hanem ennek a résznek is. Előre elmondtam nektek két eseményt, mert nem nagyon érdekel, hogy izgalmasan meséljek. Unom a rejtélyeket. Fárasztanak. Tudom, hogy mi fog történni, így hát ti is tudjátok. Az odáig vezető machinációk azok, amik kétségbe tudnak ejteni, amik zavarba ejtenek és megdöbbentenek. Azok érdekelnek.” 269. oldal

Az idézet nagyon jól érzékelteti a Halál személyiségét az egész könyvön át. Ettől a ponttól vett meg magának igazán a könyv. De innentől nagyon.

norvég, litván, spanyol, kínai, vietnámi borítók

A történetnek nem a cselekmény a lényege, hanem az emberi viselkedés. Ki maradt ember, kire hogy hatott a manipuláció. Több oldalról is láthatjuk ezt a dolgot. Látjuk azt, akinél nagyon betalált, látjuk azt, akinél nem, és látjuk az áldozatokat is. Ez a könyv nagyon sokrétű és eléggé szét tudja marcangolni a lelkedet. Nagyon érzelmes és nagyon emberi. Tele van hétköznapi dolgokkal, amik a háború árnyékában más értelmet kapnak. Akár egy csók, egy ölelés, egy ki nem mondott szó. Csak egy idézet, ami nagyon tetszik, és igazán jól tükrözi, hogy milyen kérdések is fogalmazódhattak meg az akkori emberekben:

„Hans szótlanul ott maradt az asztalnál még egy darabig, miután befejezték az evést. Valóban gyáva lenne, ahogy a fia oly kegyetlenül mondta? Az első világháborúban bizony gyávának tartotta magát. És úgy gondolta, ennek köszönheti, hogy túlélte. De vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?” 119. oldal

Ez a gondolat pont egy ilyen beszélgetés után fogalmazódott meg Liesel Papájának fejében, mikor a szavak erejének lehettünk tanúi.

portugál, olasz, japán, orosz, francia borítók

Több különböző karaktert is megismerünk a közel 600 oldal alatt, minden karakter külön egyéniség. Mindenkinek megvolt a maga különlegessége, amitől szerethetővé vált. Mama, vagyis Rosa, úgy volt kissé beállítva, hogy szigorú és vaskalapos, viszont a sorok közötti utalásokról lejött, hogy Liesellel jó kapcsolatban vannak. Papa, rendes nevén Hans, olyan ember, akit úgy megölelgetnél, hogy vigasztaljon meg, mikor bánatos vagy.  A poén az, hogy nem Liesel volt szerintem a legjobban megformált karakter. Az én szívemhez Rudy sokkal közelebb állt. Rudy, a mindig vidám, pajkos kis csíntalan srác, aki mindig rosszban sántikál. Liesel pedig azzal tűnik ki, hogy nagyon erős akaratú és kitartó, amit eltervez, azt kemény munkával el is éri! És sosem ártana a barátainak vagy a családjának.

Összességében egy nagyon jó könyv volt, nagyon örülök, hogy végre elolvastam, és valószínűnek tartom, hogy még többször szeretném újraolvasni. Néhol kegyetlen volt, néhol felemelő, néhol pedig teljesen a padlón voltam tőle. Mint már tudhatjátok rólam, könnyen sírok. Ennél a könyvnél is elsírtam magam. Markus igazán ért hozzá, hogyan hasson az érzelmekre. Most, hogy írom az értékelést, újra felrémlenek bennem bizonyos események, és újra átélem, hogy mit éreztem akkor. Ahogy meséltem írás közben Abstractelfnek újra dühös lettem és újra sírni akartam. Ettől olyan különleges ez a könyv.

Nálam ez a könyv 5/5.

Forrás: író, külföldi borítók