Bessenyei Gábor: A feledés folyója (Az Olimposz legyőzése 2.)

Indul az újabb istenvadászat! Hőseink újabb sodró kalandra indulnak. Tarts velük az izgalmas úton!

Kedvenc idézetek:

„– Azt akarom mondani, hogy alig értjük, hogyan történt meg az időutazás, akkor honnan tudnánk, milyen következményei vannak? Nyáron elég sokat kutattam a témát…

– Azt, hogy fél tucatszor megnézted a Vissza a jövőbe-trilógiát, nem nevezném kutatásnak – szurkálódott Adria.”

Kedvenc karakter: meglepő módon Erik

Borító: Folytatja az első stílusát, nagyon szép, bár hiányolom Adria pólójáról Ollókezű Edward-ot J

Történetvezetés: nagyon izgalmas, olvasmányos, úgy van vége a fejezeteknek, hogy nem tudod letenni

Végkifejlet: hatalmas cliffhanger, nem tudom, hogy fogom kibírni decemberig…

Szerelmi háromszög: nincs romantika benne, csak enyhe utalások, valami alakul J

Azt hiszem, az előző rész értékelését majdnem, hogy be is másolhatnám ide. Ez a rész még sokkal jobban tetszett, mint az előző! Egyszerűen imádtam!

A történet pár héttel az első kötet befejezése után folytatódik, nyár vége van, elkezdődik az iskola. A városban váratlanul megjelennek a hárpiák. Amit az előző kötet vége felvetett, az teljesen bekövetkezett. Nem akarok nagyon spoilerezni, de tök érdekes dolgokat helyezett előtérbe az előző kötet. Nem is gondolnád, hogy a világmegmentésnek lehetnek következményei, és de! Szerintem ez hatalmas volt, még nem olvastam úgy sorozatot, hogy a pozitív végkifejlet után negatív hatások gyűrűzzenek be a folytatásba. Valamint Marcell kálváriája is nagyon pozitívan hatott. Úgy sajnáltam, de annyira reális volt! Kapott az előző részben egy tetoválást, valamint az egyik jelenetben a telefonja segítségével sikerült az ellenfelet megfékezni, ami miatt az elveszett. A szülei pedig azt hiszik, hogy eladta, hogy tetoválást csináltasson magának, és emiatt megrendült a bizalom iránta. Nekem nagyon üdítő volt ilyen kis szösszeneteket olvasni.

Az egész annyira izgalmas volt! Miután már átértek újra a múltba, onnan majdnem, hogy nem volt olyan oldal, ahol ne lett volna valami akció, vagy csak simán izgalom és érdekesség. Minden fejezetnek úgy lett vége, hogy egyszerűen muszáj volt tovább olvasni. Ráadásul sokszor nem is azzal a szereplővel folytatódott a történet, ezért legalább két fejezetet kellett még elolvasni, de annak is úgy lett vége, hogy nem lehetett ott letenni! Mindamellett, hogy a cselekmény izgalmas volt, a szöveg vicces volt. Nagyon humoros szóváltások, viták és párbeszédek vannak benne. Viszont a Kéer Héraklész iránti érzelmei kissé furák. Én is azt éreztem, mint Adria, hogy a Kéer ilyenkor kissé creepy lesz.

Erik, amennyire nem volt szimpatikus az előzőben, most annyira a szívemhez nőtt. Az előző kötet végén már látszott rajta, hogy megváltozott, és most is egy bátor, okos és erős karaktert hozott, szerintem simán lehetne ő a vezető. Érzek egy enyhe irigységet benne Marcell iránt, ennek lehet még a jövőben következményei lesznek, ki tudja?

A nyomozós rész ebben a kötetben sokkal jobban ki volt fejtve, logikus lépésenként haladtak, megbeszélték az aktuális eseményeket és következtetéseket vontak le, sokkal ésszerűbb volt, mint az előzőben. Ebben nem derült ki számomra menet közben, hogy ki is lesz a gyanúsított. Rengeteg új szereplőt ismerhettünk meg, és most sem éreztem azt, hogy a tudással meg akarna erőszakolni a történet, hanem olyan természetesen jöttek a leírások, hogy ki kicsoda és hogyan kapcsolódik az eseményekhez. A gyerekeknek olyan érett a gondolkodása, olyan dolgokat tudnak meg az istenekről, amik megrendítik bennük, hogy mi is lenne a helyes döntés. De képesek túllendülni ezen, hogy a világ sorsát helyezzék előtérbe.

Ez a végkifejlet viszont kegyetlen! Főleg úgy, hogy most év végéig várhatok a folytatásra. Nem is a cselekménynek volt függővége, hanem mindegyik főszereplő ételében történt olyan dolog, ami biztos kihatással lesz a következő kötetre, és én szeretném tudni, hogy oldják meg, és hogy derül ki az igazság. Az előzőnek nem lett ekkora függővége, mi fog ezután történni? Ugye minden rendben lesz??? Engem váratlanul értek ezek a dolgok.

Összességében nem tudok mást mondani, minthogy új kedvencet avattam a sorozattal, nagyon örülök, hogy végre elolvastam. Nagyon várom a folytatást! Kíváncsi vagyok, hogy milyen új kalandok várnak még hőseinkre. Akinek az előző kötet tetszett, annak biztosan ez a rész is tetszeni fog.

Nálam ez a könyv 5/5.