Fülszöveg:
Holly
előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a
családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két
szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A
tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan
kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy
paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél
használni…
Amikor
később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok
állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerű ReadySet
dobosa.
Az
internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók,
amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a
hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak
megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…
Kedvenc idézet:
„– … ámulatba esni, amikor meglátod a meglepetést.
– Hát bekötött szemmel, magassarkúban… valamilyen
esésre biztos számíthatsz.”
Hát srácok, engem ez a könyv megvett kilóra. A fülszöveg elég sok információt elmond a történetből, őszintén szólva, én nem is olvastam el olvasás előtt. A sztori, amit Marni Bates elénk tár, akár egy délutáni matiné is lehetne Hilary Duff főszereplésével valamelyik kereskedelmi csatornán. Attól függetlenül, hogy eléggé kiszámítható és sok helyen sablonos, nem vette el számomra az élvezetét egyáltalán. A szöveg fiatalos és vicces, több helyen hangosan felnevettem olvasás alatt. Tele van jobbnál jobb szövegekkel, szívem szerint a könyv 70 százalékát mondatonként feltenném a molyra idézetnek. Na de térjünk ki kicsit a történetre.
forrás: http://dlsz.hu/ |
Az eseményeket váltott nézőpontban meséli el az írónő, és
kifejezetten tetszett, hogy meg tudtam különböztetni, mikor ki beszél, nem
kellett visszanézni minden mondat végén. Minden fejezet eleje kicsit
visszanyúlt az előző fejezet végére, amiből megtudhattuk, hogy mennyire
különbözőképp látja a történéseket Nick és Holly. Ez kifejezetten jót tett a cselekménynek.
Nagyon jó volt olyan főszereplőről olvasni, aki nem azzal volt elfoglalva, hogy
„milyen ronda vagyok, de csak azért mondom ezt, hogy mások megdicsérjenek”.
Mostanában sajnos túl sok ilyennel lehet találkozni. Holly tipikus teenager,
aki szeretne kicsit népszerűbb lenni az iskolájában, és odavágni a gonosz
ikreknek. Nick pedig tipikus pasi, aki kifele mutatja a nagymenő laza srácot, a
háttérben viszont egy feszült, munkamániás ember lakozik, aki nem igazán érti a
nőket. Valamint nem erőltettek bele szerelmi háromszöget, ami rendkívül pozitív.
Igaz, hogy mindenki odavan Nickért, mert rocksztár, de nincs vetélkedés iránta.
Imádtam, ahogy évelődnek egymással. Az én tapasztalatom az, hogy mindent meg
lehet és meg is kell beszélni, viszont két főhősünk egyáltalán nem beszélte meg
egymással az érzéseit, amit ha megtesznek, valószínű, hogy ez a történet is
teljesen másképp alakul. Nagyon
szimpatikus volt Nick kapcsolata a bandájával, és hihető volt az élet, amit
leírt önmagáról, valamint az ezzel járó problémák és aggályok is hitelesek
voltak számomra.
forrás: http://debmedia.hu/ |
Van egy-két negatívum is, amit meg kell említenem a
történettel kapcsolatban. Az nem tetszett, hogy az elején Holly nagyon
számítónak hatott nekem, még akkor is, ha megértettem, hogy miért döntött így.
Kicsit máshogy is el lehetett volna érni, hogy a történet arra haladjon,
amerre, mert így nem volt épp pozitív véleményem róla ekkor még. A másik dolog,
az a borító. Egyáltalán nem illik a könyvhöz szerintem, főleg, hogy főhősünk
szőke! Azt sem igazán értettem, hogy a nagypapának volt ugye a szülinapi
bulija, viszont Hollynak is akkor volt a szülinapja, mikor a hajón voltak, és a
családja nem igen vette a fáradtságot, hogy összehozzon neki valami
különlegeset, még a nagyapja sem, aki imádja, pedig most itt lett volna rá az
alkalom, ezt kicsit furcsálltam. És végül, amit inkább csak sajnálok, mint
negatívumként hozok fel, hogy nagyon rövid, és kissé hirtelen lett vége. El tudtam
volna még képzelni tovább is a történetet.
Összességében egy nagyon könnyed, vicces, laza, fiatalos
szerelmi történetet kaptunk. Ne várjatok a könyvtől shakespeare-i mélységeket,
viszont egy nehéz olvasmány utáni hétvégi olvasmánynak, hogy ellazulj, tökéletesen
megfelel. Nem volt csöpögős tinirománc, nem kell attól tartani, hogy rózsaszín
cukorfelhővel van körbefonva a történet. Én kedvencet avattam ezzel a
regénnyel. Igazából minden korosztálynak tudom ajánlani. Eléggé limonádé, van
benne klisé, viszont mindezt ellensúlyozza a nyelvezet. Nagyon szívesen lettem
volna Holly helyében. Nálam ez a könyv 5/5.
Jöhet
VálaszTörlésMegdumáljuk :)
VálaszTörlés