Egy hercegnő keresi a helyét az újjászületett világban... Semmi sem fekete vagy fehér többé...
Kedvenc idézet:
„A falon ültem, és a foszló, szürke felhőcsíkokat néztem: éppen olyan
idegenek voltak a számomra, mint minden más ebben a sötét városban. Óriási
karomnyomokként csíkozták az égboltot, közöttük rózsaszínt vérzett az
alkonyat.”
Kedvenc karakter: Aszter, Rafe
Borító: gyönyörű!
Történet: érdekes és lebilincselő, de nem nyűgözött le teljesen
forrás: moly.hu
Nagyon
tetszett a kötet, annak ellenére, hogy nem volt teletűzdelve izgalmas és epikus
csatajelenetekkel, ez a történet más miatt volt számomra jó élmény. A leírások, a
karakterfejlődés volt nekem ebben a kötetben a mérvadó, ami miatt azt mondom,
hogy érdemes elolvasni, bár vannak vele fenntartásaim is. Ami viszont
kifejezetten üdítő volt, hogy nem olyan szerelmi háromszög volt benne,
hogy a női főszereplő őrlődik két férfi között, mert mindkettőbe szerelmes,
hanem a két férfi táplál gyengéd érzelmeket Lia iránt, de Lia végig kitart a
szerelme mellett, nem a szerelmi civódás állt a középpontban.
forrás: http://www.marypearson.com/coat-of-arms.html
A kötet eleje igazán nagyon sötét hangulatú, bár érthető is, hiszen Lia és
Rafe fogságba estek az ellenség országában. Nagyon tetszett, hogy a két királyi
vérből származó rab mennyire másképp látja a körülöttük lévő világot. Például
mikor első reggel felébrednek a városban, Lia "szörnynek" nevezi,
Rafe pedig "esetlen óriásnak". Én ebbe már a menekülésükhöz való
hozzáállásukat is belemagyaráztam, hiszen Liát elhurcolták ide, Rafe pedig
azért érkezett, hogy megmentse Liát, önként vállalva a veszélyt. Elvileg az
egész könyv arról szól, hogy hogyan fognak megszökni. Viszont egyik szereplőnk
sem tett túl sokat a szökés érdekében, csak várták a felmentő sereget, akik
majd mindent megoldanak. Ez kissé levont nekem a könyvélményből. Egy erős női
és férfi karakterre számítottam, amit meg is kaptam valamilyen szinten, de
mindketten csak vártak. Küzdésre és veszélyre számítottam, ez nem igazán volt
benne. Rafe legalább elrejtette a fegyvereket, kijátszotta az őröket (bár erről
nem kaptunk izgi leírásokat), ő a szerepe miatt volt olyan, amilyen, közbe meg
láttuk a belső vívódást, hogy ő pedig tenni akar, de az nem tenne jót az ügynek,
mert lebukna. Viszont Lia olyan amilyen. Fenyegetőzik, de én nem láttam a
fenyegetései mögött a megvalósítást. Inkább szerettem volna, ha próbálkozik, de
ő csak élte a mindennapjait, és közbe figyelt és asszimilálódott. Az mindenképp
pozitív, hogy a vendai nép megismerésével mennyire megváltozott róluk a
véleménye, gondolom ez hatással lesz a következő kötetre, de nem azt a főhőst kaptam tőle, akit vártam.
forrás: http://anikhomolyol.blogspot.hu/2016/04/mary-e-pearson-az-arulas-szive.html
Teljes mértékben megértem Venda és a komizár
álláspontját a hatalmi viszonyokról. Morrighan és Darbreck a homokba dugja a
fejét és elvárja a Vendai néptől, hogy haljon éhen, míg ők otthon dőzsölnek.
Nem igazán tudom megérteni, hogy miért nem lehet felosztani legalább egy kis
területet mindkét országból, elkerülve ezzel a csatározást. Bár tudom, a hataloméhség
és a kapzsiság nagyúr. Valószínű a komizár, amilyen makacs, bele se menne, vagy
éppen vérszemet kapna. Bár ez csak találgatás. És ha megosztották volna a
területeket, ezek a regények sem jöttek volna létre.
A háttér történet szerintem igencsak hiányos. Nem
látom át az egészet. Halljuk a Venda énekeket és olvassuk Gaudrel emlékiratait,
de nekem nem áll össze. Nem látom, hogy Venda életében miért van szükség Lia
áldozatára, pedig végig ezt sulykolják. Venda éhezik, ami ellen a komizár tenni
akar, a népe érdekében, ez teljesen érthető. De ezekből a jövendölésekből
viszont azt értelmezem, hogy nekik rossz ez így, hogy a „Sárkány” elnyomja
őket. Pedig nem ez olvasható a könyvben. Ez nekem kissé ellentmondásos és ezért
nem is értem. Remélem ez is olyan, hogy majd a harmadik kötet fényt derít a
titokra.
forrás: http://www.larrynewtonknives.com/knife_gallery/displayimage.php?album=4&pid=868
Amit viszont nagyon szerettem az a szóhasználat és a
szövegezés. Olyan szépen tudja leírni a képeket, hogy az valami eszméletlen,
mint például az idézet, amit az elején írtam, szerintem gyönyörű. Pauline
részei igen csak feleslegesek, ezeket máshogy is bele lehetett volna szőni vagy
éppen kihagyni, sokszor csak azt éreztem rajta, hogy azért kell bele, hogy
meglegyen az oldalszám. Gwyneth háttértörténete viszont nagyon tetszik,
kíváncsi leszek, hogy mit tudunk még meg róla a jövőben, mindenképp várni
fogom, hátha kiderül miért is történtek vele úgy a dolgok, ahogy, és hogy a
kancellárral való kapcsolatáról megtudunk-e többet.
Minden esetre a kötetet nagyon élveztem, a legvégére
lesznek inkább izgalmas és pörgős jelenetek, a könyv 3/4-e inkább leírás és
ismerkedés a világgal és a múlttal. Még mindig nem értem Lia képességeit, nem
igazán látom benne azt a nagy harcost, akit a következő kötet ígér. Majd
meglátjuk! Jó hír, hogy idén érkezik a harmadik kötet!
Nálam ez a könyv 4,5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése