Izolde Johannsen: A furfangos fivérek (A Birodalom tengeri bástyái 4.)

Scharnhorst – Gneisenau / A testvérhajók története

A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…

Kedvenc idézetek: 

„Brest útvonalán éjszaka lázas munka folyt. Ők pedig tudtak a két brit aknatelepítő hajó, a Manxman és a Welshman szapora tevékenységéről. Amit azok előzőleg leraktak, a németek ügyesen felszedték. Így folyt a halálos társasjáték és eközben egyszer sem futottak egymásba. Különös véletlen.” 

„– Soha ne mondd el a problémáidat! Az emberek húsz százalékát nem érdekli, a maradék hetvenkilenc százalék pedig örül neki.” 

„– Már az első másodpercben eldöntjük valakiről, hogy kedveljük-e, vagy sem. Észrevétlen történik a dolog, s ehhez elegendő egy kézfogás is. Ezáltal képet alkothatunk magunknak az ismeretlen személyről. Ugyanez természetesen fordítva is igaz, hiszen rólunk is leszűrnek fontos részleteket.” 

„– Hja, mi lehet most odahaza?Max Schafer reszkető kérdése elhalt, szétmállott a levegőben, akár a füst. Várta nagyon a hazai híreket családjáról.” 

Kedvenc karakterek: Rudi Birke, Helmuth Giessler, Ernst Dominik, Fritz Hintze 

Borító: Beleillik a sorozatba, a bálnák szerintem jól szimbolizálják a testvérhajókat. 

Végkifejlet: Mindenre kiterjedő ismerettel leszünk gazdagabbak a végére.

Mikor a nyár elején Izolde Johannsen ismét megkeresett, hogy olvassam el egy újabb könyvét, nagyon megörültem. Az első részt, ami A Birodalom tengeri bástyái keretein belül megjelent, eléggé megkedveltette velem ezt a fajta történetmesélést. Kissé meglepődtem, mert a második részre számítottam, ellenben egy olyan történetet kaptam, amiről nem is tudtam, hogy most érkezik! Igazán nagy megtiszteltetés, köszönöm. Mindenesetre kíváncsi vagyok a Bismarck és az Admiral Scheer kalandjaira is.

Izolde Johannsen történelmiregény-író és biográfus. 1977-ben született Budapesten. Fő témájának a második világháborús német haditengerészet és a birodalmi Németország történelmének bemutatását tekinti. Biográfusként pedig regényeibe emeli a hadihajók parancsnokainak teljes magán és szakmai életrajzát. Haditengerészeti regénysorozata (A Birodalom tengeri bástyái) az Underground Kiadó gondozásában jelenik meg 2015 óta. A sorozat első része „A birodalmi kalóz” 2017. decemberében Németországban is megjelent „Der Reichspirat” címmel a Goldene Rakete Kiadónak köszönhetően. 2017 decemberétől a Helikon Kiadó/Szenzár könyvek írójaként új történelmi regényen dolgozik, mely XVI. Lajos francia király éveibe repíti az olvasót, La Fayette márki oldalán. A történetből természetesen a védjegyévé vált hajók sem hiányoznak majd…

Izolde Johannsen

A történet az alcímből jól látható, a Scharnhorst és a Gneisenau testvérhajókról szól a könyv. Az események a Scharnhorston kezdődik, adatok átnézésével és a kantinban a múlt felidézésével. Végigkísérjük őket Franciaországból Németországba, majd Norvégia partjai felé vesszük az irányt. Közben más hajókat is megismerünk, valamint emberi sorsokba tekinthetünk be, mely közelebb hozza hozzánk a német közkatonákat.

A fülszövegben található Cerberus hadműveletbe úgy kapunk betekintést, hogy a résztvevő tisztek mesélik el a kantinban a legénység ott tartózkodó tagjainak. Nagyon tetszik ez az ötlet, egyáltalán nem volt erőltetett megoldás, a párbeszéd közvetlen. Szinte olyan érzésem volt, mintha én is ott lettem volna a kantinban, egy lettem volna az izgatott tengerészek közül.

Nagyon tetszett, hogy az, amit a németekről általában gondolt az ember, meg amit szoktak is hangoztatni, az itt is tetten érhető. A német precizitás áthatja az egész regényt. A legkisebb legénységi tagtól a legnagyobb rangú tisztig mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Magát nem kímélve javítja a gépeket, mindent megtesznek, hogy a szeretett hajó csak egy fél csomóval gyorsabban haladjon.

A teljes borító

Az ifjú német tengerészek izgalma éppúgy átjött, mint az őket rettegésben tartó félelem. Többször azon kaptam magam, hogy izgultam, mintha egy fikciót olvasnék. Pedig ez a már lezajlott történelem. Ez a valóság volt azok számára, akik részt vettek benne. Ettől még fájdalmasabb volt átélni az ő fájdalmukat. Annak ellenére, hogy a náci Németország katonáiról olvastam, nem tudtam őket utálni. Ugyanúgy véreztek, ha megsérültek, ugyanúgy hiányzott nekik a családjuk, ugyanolyan következetesen hittek a vezetőikben, mint mások. Igaz, nem volt szó benne arról, hogy állnak mondjuk a zsidó kérdéshez, vagy a németek felsőbbrendűségéhez. Arra még kíváncsi lettem volna, hogy az mennyiben befolyásolná a megítélésemet.

Nagyon érdekes, hogy a történelem tényleg hányszor ismétli önmagát. Felmerült, hogy az üzemanyaghiány mennyi gondot okoz. Talán ezért támadták meg Oroszországot. Már Vilmos császár hajóit is a szénhiány korlátozta. Azóta is hányszor megtörtént már, hogy a háttérben az olaj volt a kiváltó oka az eseményeknek? Akár rejtve, akár nyíltan. De nem kell a háborúkig elmenni, a normál hétköznapok harcainak is befolyásolója az olaj. Ha az ára emelkedik, mindennek emelkedik. Mind hallottunk már történeteket, aminek ez volt a központjában.

A könyv központjában a Scharnhorst áll. Az alcím szerint ez a testvérhajók története, de a Geisenau nagyjából annyit szerepelt, mint a Prinz Eugen. Ők hárman voltak a Cerberus hadművelet alanyai. Hiányoltam a Geisenau történet. Már akkor kapcsolódunk be, mikor már a nagy eredményeket elérték. Gyanítom, hogy baromi hosszú lett volna, ha a dicső időszakot is belevette volna az írónő a történetbe, de így meg hiányérzetem volt.

Scharnhorst (balra) és a Gneisenau, Forrás

Az elején nagyon tetszett ez a közvetlen stílus, hogy a legénység tagjának éreztem magam, a vicceik annyira pasisak voltak, jókat röhögtem rajta olvasás közben, páromnak is felolvastam. Azonban, a végére már kezdtem azt érezni, hogy a történelmi mivoltából veszít a könyv emiatt a közvetlen stílus miatt. Néhol soknak éreztem a jelzőket, amit egy-egy leíráskor használt az írónő. Volt benne egy mellékszál, amit én feleslegesnek tartok, nem tett hozzá a történethez. Próbáltam rákeresni a neten, de nem találtam hozzá információt. Igaz, németül nem beszélek, gyanítom, hogy a végén fellelhető forrásként megjelölt írásokban lesz nyoma. Utána fogok nézni.

Ettől függetlenül gördülékenyen lehet vele haladni, egyáltalán nem száraz, mégis történelmi és hiteles. A könyv végén összegyűjtött adatok tükrözik a belefektetetett rengeteg energiát. Életrajzok, listák, a hajók adatai, katonai rangok megnevezése, mind – mind megtalálható a történet után. És ez még nem minden! Egy kis extraként olvashatunk egy expedícióról és annak viszontagságairól, ami később a roncs megtalálására irányult.

Összességében ismét egy olyan történetet kaptam, ami arra késztetett, hogy tovább kutakodjak a témában! Ebből a könyvből is az látszik, hogy attól még, hogy valaki német hadsereg tagja a II. Világháborúban, még nem feltétlen gonosz. Tették a dolgukat, amiről azt hitték, hogy helyes. Annak ellenére, amit hiányoltam, vagy kevésbé tetszett, élveztem a történetet. Inkább volt kalandregény érzésem, mint dokumentumregény.

Nálam ez a könyv 4/5.

Könyvadatok: Műfaj: történelmi, kalandregény Kiadó: Underground (Rendeléshez kattints a kiadóra!) Terjedelem: 458 oldal Megjelenés: 2018 Sorozat neve: A Birodalom tengeri bástyái Sorozat részei: A birodalmi kalóz, Gránátok a becsületért, Kalandorok a tengeren, A furfangos fivérek Moly Goodreads

Egyéb elérhetőségek:

A könyv Facebook oldala

Az írónő blog oldala
További képek a hajókról

Korábbi bejegyzések:

A birodalmi kalóz ajánló

Izolde Johannsen interjú

Fülszöveg:

1942. február.

A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.

A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…