Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1.)

Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt.

Kedvenc idézetek:

„Az emberek sokféleképpen képzelik el a büntetést. A legtöbben persze magas kőfallal és erős rácsokkal ellátott börtönbe zárnák a bűnösöket. De egy börtönnek nincsenek feltétlen rácsai. Bezárni éppúgy lehet valakit a földi paradicsom kellős közepén is egy kis szigeten.”

„– Uram, szörnyű ezt mondanom, de fegyvertelenek vagyunk!

– Tisztában vagyok vele. Az egyedüli, amit felmutathatunk, az a darts tábla és a hozzá tartozó hat nyíl – felelte keserűen a kapitány.”

„Csönd ült meg a Jössing-fjordban. Csönd és ebben a csöndben benne volt a legyőzöttek szomorúsága és a bukás szégyene. A furfangos kalózpáros másik tagját is utolérte hát végzete. Mert minden dicsőségnek pusztulnia kell egyszer.”

„– Kérem, mondjon egy árat! Bármennyit mond, kifizetjük.

A cégvezető azonban nyelt egyet és megrázta fejét.

– Nem erről van szó sorhajókapitány úr! Ez nem pénz kérdése, ez a becsület és a méltóság esete.”

Kedvenc karakterek: Hans Langsdorff, Paul Ascher, Matthias Pütz

Borító: Nem igazán tetszik, lehetett volna kissé kreatívabb, a német borító jobb.

Végkifejlet: Ha behatóan ismered a II. Világháborút, és elolvasod az alcímet, akkor eléggé kitalálható. Nekem újdonság volt.

Sorozat részei: A birodalmi kalóz, Gránátok a becsületért, Kalandor a tengeren

Moly.hu, Kiadó: Underground, 2016, 490 oldal

Történetem a könyvvel úgy kezdődött, hogy az írónő megkeresett, hogy nem olvasnám-e el a könyvét. Utánanéztem, úgy láttam, hogy általánosan jó fogadtatása van a regénynek, molyon most épp 97 %-on áll, és olyanoknak is tetszett, akiknek bízom a véleményében, így úgy gondoltam, hogy miért is ne. Nem szoktam történelmi regényt olvasni, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mi okozza ezt a nagy százalékot.

A könyv igaz történetet mesél el. A német zsebcsatahajó, az Admiral Graf Spee és kiszolgálóhajója, az Altmark legénységének mindennapjait, portyázását kísérjük végig 1939. június 20-tól kezdődően. Mint látjátok, még a II. Világháború kitörése előtt járunk. Megismerjük a hajó parancsnokát, néhány tisztjét, végignézhetjük, ahogy elbúcsúzik a családjától, és először lép a hajójára, mint kapitány. A hajónak az volt a küldetése, hogy kalózkodjon. Az Atlanti-óceánon tevékenykedtek, Afrika és Dél-Amerika között, több kereskedelmi hajót elsüllyesztettek, a rakományt elkobozták, a legénységet pedig saját hajójukon, elsősorban az Altmarkon szállásolták el. Ezzel akartak ellenségeiket elvágni az utánpótlástól.

Izolde Johannsen, Forrás

Nem ismerem annyira a II. Világháború történéseit, így számomra ez a szelete a történelemnek újdonság volt. Nem tudtam, hogy már jóval a lengyelországi balhé előtt a németek hajókat küldtek a nyílt vízre, lopakodva kihajóztak, hogy ne vegyék őket észre, és előre letervezett hadjáratot indítottak. Igaz, addig, amíg Hitler nem támadta meg a lengyeleket, addig ők sem tevékenykedtek. A legénység több ízben átfestette a hajót, ezzel is megtévesztve a gyanútlan gőzösöket.

A történet nagyon jó stílusban van írva, olvasmányos és érdekes, rengeteg információt megtudunk, mind a háborúról, mind emberi oldalról. Nem szoktam történelmi regényeket olvasni, főleg nem úgy, hogy valós történéseket dolgoz fel, így nagyon tartottam tőle, hogy nagyon száraz lesz és unni fogom. Hát azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem ez történt. Végig fenntartotta az érdeklődésem, és vitt előre a lendület. Igaz, jól elspoilereztem magamnak a dolgot, ha egy történelmi eseményeket feldolgozó könyvnél lehet ilyet mondani. Folyton rákerestem az eseményekre a neten, hogy tényleg így volt-e, tényleg ilyen emberséges volt-e Langsdorff kapitány, és így akaratomon kívül is megtudtam, mi lesz még benne, de még ez sem szegte kedvem az olvasásban.

Hans Langsdorff kapitány, Forrás

A két hajó parancsnoka közötti különbség jól érzékelhetően ki volt emelve. Hans Langsdorff előzékeny, udvarias, a régi iskola híve, jól bánt a foglyokkal. Míg Heinrich Dau, hithű párttag volt, folyamatosan Hitlert és a döntéseit éltette. Foglyait borzalmas körülmények között tartotta, többször vezetett be büntetéseket. Viszont számomra az egész könyv alatt nagyon furcsa volt a németek viselkedése. Dau volt még a leginkább náci, de még ő sem volt olyan, mint amilyeneknek a nácikat megismerjük. Próbáltam utánakeresni ennek, de nem találok sehol infót. Langsdorffról igen, ő nem is volt párttag. Teljes mértékig elhiszem, hogy ő emberséges volt. De azt már nehezen tudom elhinni, hogy nem akadt a két hajón egy olyan legénységi tag, aki ne hirdette volna a felsőbbrendűséget, amit Hitler sulykolt. Az egyik hajón indiai személyzet volt, és a német legénység, a matrózoktól a tisztekig ámulattal nézték őket, vallási szokásaikat. Ezt valahogy nagyon nehezen hiszem el. Bár tisztában vagyok vele, hogy még a háború legelején járunk, de ezt még meg kell emésztenem, és olvasnom még más forrásból is erről.

Admiral Graf Spee zsebcsatahajó, 1936, Forrás

Nekem kissé nehéz volt megszokni ezt a sok katonai rangot. Nem teljesen voltam vele tisztában, hogy most ez, hogy is van. Sorhajókapitány volt a kapitány és az első tiszt is, volt egy valag korvettkapitány, különböző tisztségeket betöltve, és nem tudtam, hogy most ki merre, hány méter, de ezen hamar túltettem magam. A könyv végén egy csomó hasznos adat fel van sorolva, köztük a hajó tiszti kara és a két hajó műszaki adatai is. Látszik, hogy rengeteg utána járás van a könyv mögött. Éreztem benne a munkát, amitől én is jobban kedveltem a könyvet.

A legvégén, az Altmark elindul haza, rajta több, mint 300 hadifogollyal. Az a rész, hogy a foglyok ezt hogyan élik meg, hogy próbálnak saját magukon segíteni, hogy mondanak le egyre jobban a szabadulásról, ahogy közelednek, az nagyon személetesen volt ábrázolva, nagyon együtt éreztem velük. Ez a rész számomra kicsit keszekusza volt, nem teljesen volt tiszta, hogy most a norvégok benne voltak a buliban vagy nem. Utána olvastam ennek is, és több ellentmondásos infót is találtam, miszerint először mintha a felsőbb utasítás engedte volna, aztán mégis a britek ellen voltak. Volt, ami azt írta, hogy eleve nem engedték a briteket a saját vizeiket tevékenykedni. Mindenesetre az Altmark-incidensként elhíresült esemény elmérgesítette a két nép közötti viszonyt.

A német változat

Összességében nekem tetszett, kíváncsivá tett a sorozat többi tagjával kapcsolatban is. Érdekel, hogy ott is emberséges náci legénységgel találkozom-e. Sőt, az egyik fogoly kapitánynak is találtam könyvét erről, azt is tervezem elolvasni! Innen is szeretnék gratulálni az írónőnek, mert Németországban is kiadták a történetét. Ez számomra azt mutatja, hogy a történet a németek szerint is hiteles, és érdemes a terjesztésre. A könyv méltó emléket állít a történet résztvevői számára. Női és férfi olvasóknak is egyaránt ajánlom, mivel nem a műszaki, hanem az emberi oldalát próbálja megmutatni a háborúnak. Köszönöm, hogy olvashattam!

Nálam ez a könyv 4/5.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésetek, IDE kattintva megrendelhetitek!

A könyv Facebook oldalát IDE kattintva éritek el, valamint van a könyvnek blog oldala is ITT, ahol térképeket és érdekességeket találtok.