Olvasmányaim összegzése! #13

Júliusban olvasott könyveimről olvashattok!

Sziasztok!

Július olvasási szempontból nagyon érdekesre sikeredett. Amit szeretni akartam, az nem hozta azt, amit szerettem volna, mellette pedig bejött pár olyan könyv, amit nem akartam olvasni, mégis sort kerítettem rá, és nagyon jó élmény volt, több szempontból is. Úgy tűnik a lelki dolgokra helyeztem a hangsúlyt az előző hónapban. Lássuk a listát!

Gabriella Eld: Érzések Jordan számára (2018. június 29. – 2018. július 08.)

A hónapot pont egy olyan könyvvel kezdtem, ami sajnos csalódás volt számomra. Ti is tudjátok, hogy a sorozat első két részét nagyon szeretem, a karaktereket nagyon megkedveltem, a történet magával ragadott és a hibái ellenére is kedvenccé vált. Ez a rész viszont nem. Tele volt felesleges ismétlésekkel, túlírt, a történet kaotikus, a szereplők meg néhol kifordultak önmagukból. Én úgy gondoltam, hogy ha az első két részben ennyi hiba maradt bent, akkor a harmadikra ezt megpróbálja kiküszöbölni, de olvasás közben nem ez volt az érzésem.

Bessenyei Gábor: A háború lelke (2018. július 09. – 2018. július 15.)

Több kevésbé jó olvasásélmény után felüdülés volt olvasni ezt a kötetet. El is nyerte a hónap kedvence díjat, bal oldalt láthatjátok. Szerettem a lelki folyamatokat, szerettem a karakterek önháborúit, szerettem a történet logikáját. A karakterek nem lettek okosabbak, ami kicsit fájt, de túltettem magam rajta. A könyvről a bővebb gondolataimat ITT találjátok!

Gary Chapman: Maradjunk együtt! (2018. július 20. – 2018. július 25.)

Ez volt az első olyan könyv, amit nem volt a látókörömben eddig, mégis sokat segített a látásmódomon. Párom találta, elolvasta, mondta, hogy olvassam el, és beszéljünk róla. Baromi jókat beszélgettünk a könyv hatására! Nem vagyunk olyan szakaszban, hogy harcolnunk kéne az együttmaradásért, korábban volt egy rosszabb időszakunk, és arról is tudtunk emiatt mélyebben beszélgetni. Azon vagyunk, hogy az ne ismétlődjön meg, és mindketten úgy álljunk a kapcsolathoz, ahogy azt megérdemli. Nagyon tetszett ez a könyv. Azoknak is tudom ajánlani, akik nem szenvednek párkapcsolati válságban, mert akkor is talál benne az ember hasznos dolgokat. Nekünk inkább az volt hasznos, hogy elindulva egy témán, amit a könyvből vettünk, olyan irányba folyt a beszélgetés, ami a közös dolgainkat is felszínre hozta.

Susan Forward: Mérgező szülők (2018. július 28.)

Ahhoz képest, hogy a könyv 1989-ben íródott, sajnos még ma is van hasznossága. Számos dologra rávilágított az én szüleimmel való kapcsolatommal is, amiről nem tudtam eldönteni, hogy jogos vagy nem. Hasznos atekintetben is, hogy lássam, milyen szülő nem akarok lenni. Hasznos atikintetben is, hogy lássam, hogy milyen kapcsolatot nem szeretnék a gyerekemmel. Volt benne rengeteg olyan rész, ami felháborított és elszomorított, főleg azok, ahol a molesztálás volt a központban. Nehezemre esik megérteni, hogy egy szülő, hogy kelthet bűntudatot és hogy állíthatja be önmagát áldozatnak a bántalmazott gyereke előtt. Érdekes és hasznos olvasmány volt számomra. Mellesleg, szintén jót beszélgettünk a hatására párommal. A jövőben több ilyet tervezünk még!

Mark Lawrence: Úti testvérek (2018. július 29.)

Mark Lawrence A Széthullott Birodalom című sorozata nem volt a kedvencem. Azonban ezt a könyvet már korábban megvettem, rövid novellás gyűjtemény a karakterekről, vasárnap egész nap tök ráértem, úgyhogy úgy dönöttem, hogy elolvasom, ha már megvan. Komolyan mondom, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint maga a sorozat. Minden novella egy másik szereplő történetéből hozott egy szeletet. Jó volt megismerni az indítékaikat, és a rájuk hatással lévő eseményeket. Az alap trilógia sokkal jobban tetszett volna, ha nem ugrabugrál az időben. Ebben csak egy novella volt ugrabugrálós, ott kicsit el is vesztettem a fonalat. A lineáris történetvezetés nekem jobban átjön.

David J. Lieberman: Olvass az emberekben  (2018. július 30.)

Ez a könyv már nem volt olyan jó, mint a másik két pszichológiás. Nem mindegyik példával és eljárással értettem egyet. Ez nekem túlságosan amerikai volt. A könyv értékeléseinél írták, hogy a Mentalistából meg a Gyilkos elmékből többet tanul az ember, csak kérdés, hogy ezek a sorozatok mennyire reálisan mutatják be a nyomozói folyamatot. Ezt én nem tudhatom. Néztem sokat ezekből, szerettem is, de úgy gondolom, hogy ezeknek a szórakoztatás a fő céljuk, nem a hitelesség. A könyvben valóban nyomozós példák és más egyéb hétköznapi példák segítségével mutatja be elméleteit. Nekem az írásmóddal is akadtak problémáim, az "értsd meg, hogy" kifejezés indokolatlanul sokszor szerepelt benne.

Ezen kívül még elkezdtem Robert Jackson Bennett: Pengék városát, aminek sajnos nem értem a végére, és az augusztusi kihívás miatt megint félreraktam, de tuti visszatérek hozzá néha a hónapban, mert már érzem benne a feszültséget, vannak megérzéseim, amire szeretnék választ kapni, és különben is, Mulagesh karaktere is baromira érdekel, szeretném vele felgöngyölíteni a bonyodalmakat. Az augusztusi TBR listám elég masszív lett, tuti, hogy a nagy részét érintetlenül hagyom, de jó kis lista lett a #MagicalReadAThon második körére, ITT megtaláljátok! Ti miket olvastatok júliusban?