2018. december 9., vasárnap

Ott voltam a ViTán!


Sziasztok!
A tegnapi nap igazán nagyszerű volt számomra, ugyanis Anna barátnőmmel fogtuk magunkat, vonatra szálltunk és ellátogattunk a Bem Moziba, ahol részt vettünk a II. Világok Találkozása rendezvényen! Tavaly sajnos nem jutottam el, ezért is örülök annyira, hogy idén összejött! Elég korán indultunk, de tudtuk, hogy a megnyitóra nem fogunk odaérni. A vonat a korai időpont ellenére is hamarosan púpig lett, amin nagyon meglepődtem. Tíz óra után nem sokkal értünk oda, és szerencsére nem maradtunk le semmiről, ráadásul nagyon jó helyünk is volt.
Az első előadás központjában Ursula K. Le Guin munkássága és személye állt. Fut molyon egy évenként ismétlődő kihívás, hogy „Minek az éve lesz” az adott év, én 2017-ben a klasszikus fantasykat választottam, akkor néztem ki magamnak Le Guin Szigetvilág sorozatát. Azóta több gyűjtemény is megjelent a Gabo jóvoltából az írásaiból, amik szintén birizgálják a fantáziám. Ez az előadás arra nagyon jó volt, hogy előrébb vegyem az írónőt a TBR listámon. Nagyon sok érdekes dolgot hallottam a könyveiről, a világnézetéről, az életútjáról. Az írónő fantasy és sci-fi téren is maradandót alkotott. Ahogy kivettem a beszélgetésből, könyveiben nagy szerepet kap a nemi, faji és egyéb különbségek okozta problémák. Az utóbbi időben kifejezetten szívesen olvasok ilyen típusú regényeket, úgy érzem, szeretni fogjuk egymást.

A könyvet vittem magammal ^^
A következő másfél órában az irodalmi díjakról hallhattunk bővebben. A beszélgetésben a nemzetközi díjak mellett a hazai díjakról is hallhattunk információt, például a Molyon futó Merítés-díj kapcsán is. Az asztaltársaság tagja volt ugyanis Kuszma, aki részletesen beszámolt róla, hogyan is működik ez a háttérben. Kuszma munkásságát figyelemmel kísérem a Molyon, még ha nem is olyan könyveket olvasok, mint ő, mert mindig érdekes beszélgetések alakulnak ki az értékelései alatt. A Merítés-díj mellett elég sok szó esett a Zsoldos Péter-díjról, és a körülötte kialakult botrányról is. Az Avana egyesület sajnos nem képviseltette magát (bár küldtek saját kérdéseket és arra válaszokat), pedig úgy aztán tényleg igazán érdekes ViTa alakulhatott volna ki. Nagyon korrektek voltak, nem „fikázásról” szólt a beszélgetés, hanem elmondták, hogy szerintük mi az, amin változtatni kellene.
Nagy probléma, hogy nem alakul ki párbeszéd azok között, akiknek valamiféle ellenvetése van a dolgokkal kapcsolatban, és a díjat kiosztók között. Az esetleges kritikákat támadásként érzékelik, és nem látszik a hajlandóság az irányban, hogy bármi változás elinduljon. A díjakkal kapcsolatban az is felmerült, hogy nem átlátható és következő a kiválasztási és döntési folyamat, valamint az, hogy belterjesség alakult ki a nagy díjak jelöltjeinek tekintetében. Ti mit gondoltok erről? Fontos, hogy mi, mezei olvasók is átlássuk, hogy mi van a döntések mögött?
Jemisinről igazából semmi szó nem esett, én kíváncsi lettem volna, hogy mennyire tartják jogosnak az írónő sikerét. Olvastam a sorozat első részét és imádom, szóval ezt egyáltalán ne úgy értsétek, hogy én ellene lennék, de szívesen hallottam volna az ő véleményüket arról, hogy tényleg megérdemelte, vagy esetleg azért kapta volna meg, mert marginalizált írónőről van szó. Ez is egy tök érdekes vitatéma lehetett volna.

Ezután volt egy hosszabb szünet, amit mi ebéddel töltöttünk és kicsit lekéstük emiatt a következő előadás elejét. A fantasztikum és a játékvilág kapcsolatáról beszélgettek a résztvevők, akik között játékfejlesztők is voltak. Nem igazán játszom számítógépes játékokkal, de még a telefonomon sem, így engem ez a beszélgetés nem tudott igazán bevonni. Az viszont látszott, hogy értik, hogy miről beszélnek. Volt szó a játékok fejlődéséről, a narratív játékok hanyatlásáról, adaptációkról és mindenféléről, ami belefért a témának szánt két órába.
A következő beszélgetés volt az, amire én igazán vártam egész nap. Ez ugyanis az új szerelmemről, a flintlock fantasyról szólt. Azt gondoltam, hogy majd kapok pár tippet, hogy merre induljak el, mit olvassak még műfajban. Új címekkel nem lettem gazdagabb, csak olyanokról beszéltek, amit eddig is ismertem, de nagyon sok érdekes dolgot megtudtam, és nagyon élveztem ezt a beszélgetést is. Naomi Novik Temeraire sorozata zsánerteremtőnek számít, én ezt nem is tudtam! Olvastam a regényt, de szeretném újraolvasni, mert azóta rengeteget változott az ízlésem. Előjött az is, hogy a flintlock zsáner vagy alzsáner? Önmagában megállja a helyét, vagy keveredik más műfajokkal? Én úgy vettem észre, hogy egy fantasy könyv sem önmagában csak epikus vagy urban vagy heroikus, mindegyik keveredik valamelyik szinten, és ebből a flintlock sem kivétel. A másik érdekes dolog, amiről beszéltek, hogy vajon miért mindig király az ellenség? Én is amellett vagyok, ami végül is kialakult a beszélgetésből, hogy a király lehet a mostani világunk vetülete is, a zsarnokoskodó diktátor képmása, aki ellen fel kell lázadni és leverni, a demokratikus vezetőé, aki nem a lakosság érdekeit nézi, hanem a vállalati szektor bábuja. Most, hogy az király, vagy öltönyös figura, teljesen mindegy.
Beszélgettek arról is, hogy vajon van-e jövője a flintlock fantasynak? A résztvevők között ült Horváth Vivien, aki szerint, ha a flintlock írásmódja és karakterábrázolása nem fejlődik, akkor meg fogjuk unni, hiányzik belőle a szépirodalmi szövegalkotás. Keserű János szerint McClellan mondatai nagyon egyszerűek. Ti erről mit gondoltok? Mennyire fontos a karakterábrázolás vagy a szövegek összetettsége egy könyvnél? Nálam még új a szerelem, rózsaszín ködben látom a muskétásokat, kíváncsi lennék a ti véleményetekre a témáról.

Kicsit messze ültem, a képen a Gabos antológia szerkesztője és szerzői
Az is felmerült, hogy vajon hol vannak a nők ebből az irányzatból? Annak ellenére, hogy Novik zsánerteremtő, még sincs újabb név a palettán. (Javítsatok ki, ha tévednék.) Talán a nők nem képesek ilyen véres korszakról írni? Ezt mondjuk, kétlem, olvastam már női írótól elég kegyetlen fantasy regényeket. Én szerintem ez is abból adódik, hogy arányaiban is kevesebb nő alkot ebben a műfajban. Vagy legalábbis kevesebb válik igazán sikeressé. Erről nekem az is eszembe jutott, hogy ha egyre felkapottabb a flintlock, vajon újra elővesszük Novikot, és esély lesz arra, hogy magyarul megjelenjen a többi része a sárkányos sorozatának?
Az est záró beszélgetésére szabályosan megtelt a színpad! Az idei év új magyar antológiájának, Az év magyar sciene fiction és fantasynovellái bemutatójára eljött a könyv egyik szerkesztője, Kleinheincz Csilla, és a kötet hét szerzője is felfért a két moderátor mellé. A nézők között még legalább három másik szerzőt is számoltam. Szóval tényleg díszes társaság gyűlt össze! A könyv a polcomon csücsül, alig várja, hogy elkezdjem, amire minden esélye meg is van a közeljövőben. Csilla beszélt a novellák kiválasztásáról, a könyvben szereplő sorrend kiválasztásáról és arról, hogy jövőre talán vastagabb lesz a kiadvány. 200 novellából válogatták ki a végül 19 nyertes művet, amik végül helyet kaptak a kötetben. A szerzők pedig arról beszéltek, hogy hogyan élték meg, hogy bekerültek, meséltek a novellájukról és arról, hogy mit terveznek a közeljövőben. Nem szeretem nagyon a sötét dolgokat, úgyhogy a beszélgetés után kissé félek Veres Attila és Sespi László írásaitól. Csilla még a végén elejtett egy morzsát arról, hogy valami különlegessel készülnek jövőre, de részleteket nem árult el. Annyit tett, hogy felcsigázott minket, most meg várjuk a nagy bejelentést. Valami novellás lesz, nagyon kíváncsi leszek, miről is van szó! Úgy tűnik, megérett a hazai olvasóközönség értékelni a kisprózát!

Forrás
Ezután sajnos el kellett mennünk, mert még egy majdnem két órás vonatút várt ránk, így a Hexa-díj átadón, és az utána lévő filmvetítésen már nem vettünk részt. Innen is szeretnék gratulálni Kornya Zsoltnak az elismeréshez. A Hexa-díjat a Próza Nostra alapította azzal a céllal, hogy elismerjék azokat a szakembereket, akik sokat tesznek a zsánerirodalom népszerűsítéséért, legyen szó fordítóról, szerkesztőről vagy alkotóról.
Aki lemaradt volna, az se búsuljon, az ekultura.hu jóvoltából az összes beszélgetésről videó felvétel készült, ami a Youtube csatornájukon megtekinthető lesz. Én nagyon jól éreztem magam, bízom benne, hogy jövőre is megrendezésre kerül a rendezvény és én is ott tudok lenni. Eddig sem volt olvasási válságom, de a rendezvény után szabályszerűen meghatványozódott az olvasási kedvem! Lelkesen vetem bele magam az új könyvembe, és ez tök jó érzés. Elég sokan voltunk végig, nem volt teltház, de nem sok üres szék volt. Talán jövőre már be sem férünk, annyi érdeklődő lesz! Köszönöm a Próza Nostrának, hogy idén is színvonalas és változatos beszélgetéseket hoztak el nekünk a fantasztikumról!

Borító kép forrása: az esemény Facebook kiírása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése