Sziasztok!
A tegnapi nap igazán nagyszerű volt
számomra, ugyanis Anna barátnőmmel fogtuk magunkat, vonatra szálltunk és
ellátogattunk a Bem Moziba, ahol részt vettünk a II. Világok Találkozása rendezvényen! Tavaly sajnos nem jutottam el, ezért is örülök annyira, hogy idén
összejött! Elég korán indultunk, de tudtuk, hogy a megnyitóra nem fogunk
odaérni. A vonat a korai időpont ellenére is hamarosan púpig lett, amin nagyon
meglepődtem. Tíz óra után nem sokkal értünk oda, és szerencsére nem maradtunk
le semmiről, ráadásul nagyon jó helyünk is volt.
Az első előadás központjában Ursula
K. Le Guin munkássága és személye állt. Fut molyon egy évenként ismétlődő
kihívás, hogy „Minek az éve lesz” az adott év, én 2017-ben a klasszikus
fantasykat választottam, akkor néztem ki magamnak Le Guin Szigetvilág
sorozatát. Azóta több gyűjtemény is megjelent a Gabo jóvoltából az írásaiból,
amik szintén birizgálják a fantáziám. Ez az előadás arra nagyon jó volt, hogy
előrébb vegyem az írónőt a TBR listámon. Nagyon sok érdekes dolgot hallottam a
könyveiről, a világnézetéről, az életútjáról. Az írónő fantasy és sci-fi téren
is maradandót alkotott. Ahogy kivettem a beszélgetésből, könyveiben nagy
szerepet kap a nemi, faji és egyéb különbségek okozta problémák. Az utóbbi
időben kifejezetten szívesen olvasok ilyen típusú regényeket, úgy érzem,
szeretni fogjuk egymást.
 |
| A könyvet vittem magammal ^^ |
A következő másfél órában az irodalmi
díjakról hallhattunk bővebben. A beszélgetésben a nemzetközi díjak mellett a
hazai díjakról is hallhattunk információt, például a Molyon futó Merítés-díj
kapcsán is. Az asztaltársaság tagja volt ugyanis Kuszma, aki részletesen
beszámolt róla, hogyan is működik ez a háttérben. Kuszma munkásságát
figyelemmel kísérem a Molyon, még ha nem is olyan könyveket olvasok, mint ő,
mert mindig érdekes beszélgetések alakulnak ki az értékelései alatt. A
Merítés-díj mellett elég sok szó esett a Zsoldos Péter-díjról, és a körülötte
kialakult botrányról is. Az Avana egyesület sajnos nem képviseltette magát (bár küldtek saját kérdéseket és arra válaszokat),
pedig úgy aztán tényleg igazán érdekes ViTa alakulhatott volna ki. Nagyon
korrektek voltak, nem „fikázásról” szólt a beszélgetés, hanem elmondták, hogy
szerintük mi az, amin változtatni kellene.
Nagy probléma, hogy nem alakul ki
párbeszéd azok között, akiknek valamiféle ellenvetése van a dolgokkal
kapcsolatban, és a díjat kiosztók között. Az esetleges kritikákat támadásként
érzékelik, és nem látszik a hajlandóság az irányban, hogy bármi változás
elinduljon. A díjakkal kapcsolatban az is felmerült, hogy nem átlátható és
következő a kiválasztási és döntési folyamat, valamint az, hogy belterjesség
alakult ki a nagy díjak jelöltjeinek tekintetében. Ti mit gondoltok erről?
Fontos, hogy mi, mezei olvasók is átlássuk, hogy mi van a döntések mögött?
Jemisinről igazából semmi szó nem
esett, én kíváncsi lettem volna, hogy mennyire tartják jogosnak az írónő
sikerét. Olvastam a sorozat első részét és imádom, szóval ezt egyáltalán ne úgy
értsétek, hogy én ellene lennék, de szívesen hallottam volna az ő véleményüket
arról, hogy tényleg megérdemelte, vagy esetleg azért kapta volna meg, mert
marginalizált írónőről van szó. Ez is egy tök érdekes vitatéma lehetett volna.
Ezután volt egy hosszabb szünet, amit
mi ebéddel töltöttünk és kicsit lekéstük emiatt a következő előadás elejét. A
fantasztikum és a játékvilág kapcsolatáról beszélgettek a résztvevők, akik
között játékfejlesztők is voltak. Nem igazán játszom számítógépes játékokkal,
de még a telefonomon sem, így engem ez a beszélgetés nem tudott igazán bevonni.
Az viszont látszott, hogy értik, hogy miről beszélnek. Volt szó a játékok
fejlődéséről, a narratív játékok hanyatlásáról, adaptációkról és mindenféléről,
ami belefért a témának szánt két órába.
A következő beszélgetés volt az,
amire én igazán vártam egész nap. Ez ugyanis az új szerelmemről, a flintlock
fantasyról szólt. Azt gondoltam, hogy majd kapok pár tippet, hogy merre
induljak el, mit olvassak még műfajban. Új címekkel nem lettem gazdagabb, csak
olyanokról beszéltek, amit eddig is ismertem, de nagyon sok érdekes dolgot
megtudtam, és nagyon élveztem ezt a beszélgetést is. Naomi Novik Temeraire
sorozata zsánerteremtőnek számít, én ezt nem is tudtam! Olvastam a regényt, de
szeretném újraolvasni, mert azóta rengeteget változott az ízlésem. Előjött az
is, hogy a flintlock zsáner vagy alzsáner? Önmagában megállja a helyét, vagy
keveredik más műfajokkal? Én úgy vettem észre, hogy egy fantasy könyv sem
önmagában csak epikus vagy urban vagy heroikus, mindegyik keveredik valamelyik
szinten, és ebből a flintlock sem kivétel. A másik érdekes dolog, amiről
beszéltek, hogy vajon miért mindig király az ellenség? Én is amellett vagyok,
ami végül is kialakult a beszélgetésből, hogy a király lehet a mostani világunk
vetülete is, a zsarnokoskodó diktátor képmása, aki ellen fel kell lázadni és
leverni, a demokratikus vezetőé, aki nem a lakosság érdekeit nézi, hanem a
vállalati szektor bábuja. Most, hogy az király, vagy öltönyös figura, teljesen
mindegy.
Beszélgettek arról is, hogy vajon
van-e jövője a flintlock fantasynak? A résztvevők között ült Horváth Vivien,
aki szerint, ha a flintlock írásmódja és karakterábrázolása nem fejlődik, akkor
meg fogjuk unni, hiányzik belőle a szépirodalmi szövegalkotás. Keserű János
szerint McClellan mondatai nagyon egyszerűek. Ti erről mit gondoltok? Mennyire
fontos a karakterábrázolás vagy a szövegek összetettsége egy könyvnél? Nálam
még új a szerelem, rózsaszín ködben látom a muskétásokat, kíváncsi lennék a ti
véleményetekre a témáról.
 |
| Kicsit messze ültem, a képen a Gabos antológia szerkesztője és szerzői |
Az is felmerült, hogy vajon hol vannak
a nők ebből az irányzatból? Annak ellenére, hogy Novik zsánerteremtő, még sincs
újabb név a palettán. (Javítsatok ki, ha tévednék.) Talán a nők nem képesek
ilyen véres korszakról írni? Ezt mondjuk, kétlem, olvastam már női írótól elég
kegyetlen fantasy regényeket. Én szerintem ez is abból adódik, hogy arányaiban
is kevesebb nő alkot ebben a műfajban. Vagy legalábbis kevesebb válik igazán
sikeressé. Erről nekem az is eszembe jutott, hogy ha egyre felkapottabb a
flintlock, vajon újra elővesszük Novikot, és esély lesz arra, hogy magyarul
megjelenjen a többi része a sárkányos sorozatának?
Az est záró beszélgetésére szabályosan
megtelt a színpad! Az idei év új magyar antológiájának, Az év magyar sciene
fiction és fantasynovellái bemutatójára eljött a könyv egyik szerkesztője,
Kleinheincz Csilla, és a kötet hét szerzője is felfért a két moderátor mellé. A
nézők között még legalább három másik szerzőt is számoltam. Szóval tényleg
díszes társaság gyűlt össze! A könyv a polcomon csücsül, alig várja, hogy
elkezdjem, amire minden esélye meg is van a közeljövőben. Csilla beszélt a
novellák kiválasztásáról, a könyvben szereplő sorrend kiválasztásáról és arról,
hogy jövőre talán vastagabb lesz a kiadvány. 200 novellából válogatták ki a
végül 19 nyertes művet, amik végül helyet kaptak a kötetben. A szerzők pedig
arról beszéltek, hogy hogyan élték meg, hogy bekerültek, meséltek a
novellájukról és arról, hogy mit terveznek a közeljövőben. Nem szeretem nagyon
a sötét dolgokat, úgyhogy a beszélgetés után kissé félek Veres Attila és Sespi
László írásaitól. Csilla még a végén elejtett egy morzsát arról, hogy valami különlegessel
készülnek jövőre, de részleteket nem árult el. Annyit tett, hogy felcsigázott
minket, most meg várjuk a nagy bejelentést. Valami novellás lesz, nagyon
kíváncsi leszek, miről is van szó! Úgy tűnik, megérett a hazai olvasóközönség
értékelni a kisprózát!
 |
| Forrás |
Ezután sajnos el kellett mennünk,
mert még egy majdnem két órás vonatút várt ránk, így a Hexa-díj átadón, és az
utána lévő filmvetítésen már nem vettünk részt. Innen is szeretnék gratulálni
Kornya Zsoltnak az elismeréshez. A Hexa-díjat a Próza Nostra alapította azzal a
céllal, hogy elismerjék azokat a szakembereket, akik sokat tesznek a zsánerirodalom
népszerűsítéséért, legyen szó fordítóról, szerkesztőről vagy alkotóról.
Aki lemaradt volna, az se búsuljon,
az ekultura.hu jóvoltából az összes beszélgetésről videó felvétel készült, ami
a Youtube csatornájukon megtekinthető lesz. Én nagyon jól éreztem magam, bízom
benne, hogy jövőre is megrendezésre kerül a rendezvény és én is ott tudok
lenni. Eddig sem volt olvasási válságom, de a rendezvény után szabályszerűen
meghatványozódott az olvasási kedvem! Lelkesen vetem bele magam az új
könyvembe, és ez tök jó érzés. Elég sokan voltunk végig, nem volt teltház, de
nem sok üres szék volt. Talán jövőre már be sem férünk, annyi érdeklődő lesz!
Köszönöm a Próza Nostrának, hogy idén is színvonalas és változatos beszélgetéseket
hoztak el nekünk a fantasztikumról!
Borító kép forrása: az esemény Facebook kiírása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése