Never have I ever – Én még sosem könyves kiadás

Sziasztok!

Február elején megláttam Fruzsinál, a J’adore des livres, avagy könyvimádat felsőfokon bloggerinájánál ezt a bejegyzést, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, én is megcsinálom! Biztosan ismeritek a címben megnevezett játékot, melynek lényege, hogy adott egy mondat, ami úgy kezdődik, hogy „Én még sosem…” csináltam valamit, és ha rád mégis igaz, akkor innod kell. Amerikai filmekben találkozhatunk főleg ezzel a dologgal, ha jól emlékszem, én még sosem játszottam ilyet a valóságban. Ez a könyves verzió pedig szerintem szenzációs! Köszi Fruzsi, hogy megosztottad velünk! Fruzsi bejegyzését IDE kattintva éritek el!

Én még sosem…

Forrás Fruzsi fent említett bejegyzése

… birtokoltam ugyanabból a könyvből többet.

Előfordult már párszor, de nem szándékosan. Samantha Shannon: Csontszüret című könyvét másodszorra megkaptam születésnapomra bátyámtól, mert úgy gondolta tetszeni fog a fülszöveg alapján, csak nem nézte meg előtte a molyos könyvlistámat. Abban igaza volt, hogy tetszeni fog, mert imádtam. Tavaly a saját példányomat „elhagytam” a Veszíts el egy könyvet! mozgalom alkalmával, remélem, az illetőnek is tetszett, aki megtalálta! Bessenyei Gábor: A jövő harcosaiból is két példányom lett, mert decemberben megvettem magamnak, januárban pedig párom megnyerte nekem és névre szólóan dedikálva kaptam meg az első és a második részt is tavaly. A saját példányom pedig szintén dedikálva lett a könyvhéten, és nyereményjátékon kisorsoltam köztetek. A Holdárnyék kiegészítő füzetecskéjéből talán még mindig kettő van, de ebben nem vagyok biztos.

… sírtam olvasás közben.

Még, hogy nem? Dehogynem. Rengetegszer. Legutóbb Brian McClellan: Őszi köztársaság című regényén bőgtem úgy, mint a szomszéd újszülött. A vége nagyon fájt. Elég szentimentális vagyok, mélyen bele tudom élni magam az eseményekbe, megszeretem a szereplőket. Ha valami történik velük, az engem könnyen kikészít. Amikor Copperfield Dávid és a Klára egy kulcslyukon keresztül búcsúzkodtak el és nem tudták megölelni egymást, hát azon kikészültem olvasás közben. Annyira fájdalmasan volt leírva, teljesen elérzékenyültem rajta.

… törtem meg olvasás közben a könyv gerincét.

De igen. Volt, hogy szándékosan. Általában nagyon vigyázok a könyveimre, de nem kapok amiatt szívinfarktust, ha olvasás miatt megtörik a gerince, mert máshogy nem lehet olvasni, vagy, hogy picit felhajlik a sarka. Előfordul, véletlenül, ez ilyen sajnos. Amikor direkt hajtottam meg a könyv gerincét, az Gabriella Eld: Ikercsavar Krónikák sorozatánál volt, mert annyira szűken volt kötve a gerince, hogy konkrét erőkifejtésbe telt, hogy ne akarjon összecsukódni olvasás közben. Volt, hogy az arcomba esett. Akkor határoztam el magam, mivel az eléggé fájt. Megtörtem, így már olvasható volt. Nem bánok semmit.

… mondtam, hogy a film jobb volt, mint a könyv.

Itt is innom kellene egy felest, ha élesben játszanánk. Láttam az Interjú a vámpírral című filmet, és amiatt akartam a könyvet is elolvasni, de a könyv nem adta azt az élményt, amit a film. A könyv számomra vontatott és néhol unalmas is volt. Tolkien: A gyűrűk ura című műve is sokkal jobban tetszett filmben, a könyvet még sajnos végig nem sikerült olvasnom, A király visszatér elején hagytam legutóbb abba. Friss élményként a Végtelen történetet is tudnám említeni. A film gyerekkorom nagy kedvence volt, a könyvet félbehagytam, mert nem élveztem igazán. Ráadásul több is volt benne, mint én vártam, mert nem tudtam, hogy a film csak a könyv feléig tart.

… hallgattam hangoskönyvet.

Elég sok hangoskönyvet hallgatok. Itthonról dolgozom, sokat vagyok egyedül, persze csörög a telefonom, kollégáim sűrűn keresnek, de azért elég sok a lógó idő. Vagy Booktubereket és egyéb Youtube videókat szoktam nézni, az Opera böngésző segítségével kis ablakban meg tudom nyitni, és tudok mellette dolgozni. Ha nem ezt teszem, akkor klasszikus könyveket szoktam hangoskönyvben hallgatni. A Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján ingyenesen letölthető e-könyveket és hangoskönyveket is találtok. Legutóbb Daniel Defoe: Robinson Crusoe-ját hallgattam végig, ami nagyon tetszett is.

… néztem meg, hogy mi fog történni a könyv végén, mielőtt még elkezdtem volna olvasni.

Ezt tényleg nem szoktam. Az Őszi köztársaságban annyira lapoztam előre, hogy megtudjam, hogy az előbb olvasott szál, mikor folytatódik, de nem jutottam el odáig, annyit kellett lapozni. De nem olvastam még el a könyv végét sosem olvasás közben. Olyat már csináltam, hogy az első részt még nagyban olvastam, és elolvastam a második fülszövegét, ami elspoilerezte nekem az első részt, de hát nem ez volt a kérdés. Itt nem iszok!

… vettem meg egy egész trilógiát/sorozatot egyszerre.

Emlékeztek még a Fumax ámokfutásomra novemberből? Ott két teljes trilógiát is megvásároltam egyszerre! Mark Lawrence: A vörös királynő háborúja és Anthony Ryan: Hollóárnyék-trilógiája került akkor kompletten a kosaramba. Valószínűleg Brian McClellan: Lőpormágus-trilógiája is hasonló sorsra jut, mivel könyvtári könyvként olvastam a köteteket és szeretnék belőlük saját példányt. Átnézve a magánkönyvtáramat, van még pár, amit egybe vettem meg: Christopher Paolini: Az örökség, Philip Pullman: Az Úr Sötét Anyagai díszdobozban, Suzanne Collins: Azéhezők viadala díszdobozban, Veronica Roth: Divergent.

… vettem meg egy könyvet a borítója miatt.

Sokszor. Bevallom, nagyon szeretem a szép borítókat. Könnyebben megragadja a figyelmem ez szép új megjelenés, mint egy olyan, ami nem tetszik. Arról jóval hamarabb el is felejtkezem. A legutóbbi Agavés rendelésemnél, ami majd csak március elején jön meg az előrendelés miatt, Neil Gaiman: Csillagpor című regényén is sokat dobott az új borító, hogy kosaramba került. Bár igaz, hogy láttam a filmet, de ha nem jön ki ezzel az eszméletlen király borítóval, lehet nem akartam volna elolvasni. Legalábbis megvenni biztos nem.

… figyeltem fel egy könyvre a körülötte kialakult hype miatt.

Ha erre valaki azt mondja, nem igaz rá, azt valahogy nem tudom elképzelni. Itt ugyanis nem az a kérdés, hogy elolvastam-e, vagy, hogy szerettem-e a hype miatt, hanem hogy felfigyeltem-e rá. A hypenak pont az a lényege, hogy mindenki arról beszél, folyton szembe jön, mindenki felmagasztalja, hogy milyen jó. Nehéz kikerülni ezt. Bár engem van, hogy taszít a hype miatt a könyv. Amie Kaufman – Jay Kristoff: Illuminae című regényével vagyok úgy, hogy nem hiszem, hogy olvasni fogom, pont emiatt.

… hazudtam arról, hogy mit olvasok.

Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy ez előfordulhatna. Olyat már csináltam, hogy irodalomórán azt mondtam, hogy „persze Tanárnő, elolvastam a nyáron az összes kötelező olvasmányt”, ami persze hazugság volt, de rövidítettet mindig olvastam. Viszont arról, hogy mit olvasok, sosem hazudtam. Nem hiszem, hogy bármi lehetne olyan kínos, hogy hazudnék róla.

… kezdtem el egy könyvet, amit utána nem fejeztem be.

Egészen 2016 év végéig elvem volt, hogy ha már elkezdem, fejezzem is be, mert ha nem tudom, mi fog a végén történni megőrülök. Aztán abban az évben elég sok nem a legjobb minőségű olvasmányon estem át, és elhatároztam, hogy nem éri meg végigszenvedni egy könyvet, csak azért, hogy befejezzem. Lassabban is haladok velük, nem élvezem, időpazarlás. Azóta több könyvet is félbehagytam és nem bánom, mert sokkal pozitívabbnak érzem az olvasási idényemet azóta.

… rendeltem/vettem úgy könyvet, hogy közben van még olvasatlan a polcomon.

Hahahaha. A magánkönyvtáram olvasottsága jelenleg a moly szerint 67 %. Nem hiszem, hogy valaha el fogom érni a 100 %-ot, bár célom, hogy minél többet érjek el az év végéig. Ehhez az is kell, hogy ne induljak el különféle olyan kihívásokon, ahol mások választják ki az olvasmányaimat, illetve ne hozzak ki 10 könyvet a könyvtárból, mint ahogy most is tettem. De bizakodó vagyok, szerintem elég sok saját könyvet el fogok olvasni idén. Szeretném év végére 10 db alá csökkenteni a számukat.

… olvastam újra könyvet.

Ez félig meddig igaz rám, mert nagyon ritkán tettem eddig ezt. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a könyveket, amiket emlékszem, hogy újra olvastam. Mint az előző kérdésnél is írtam, elég sok az olvasatlan könyvem, sok olyan könyv van a képzeletbeli olvasandó könyvek listámon is, amit szeretnék elolvasni, de nincs a birtokomban, így inkább ezeket olvasom szabadidőmben.

Nagyon tetszett ez a kis játék, bár, ha igazából játszottam volna, valószínű nagyon berúgtam volna. Ha van kedvetek, írjátok le ti is az élményeiteket a pontokkal kapcsolatban! Kifejezetten jól szórakoztam a megírása alatt, szívesen várom a ti beszámolótokat is!