Sziasztok!
Szeretnélek
meginvitálni titeket egy kis beszélgetésre, elmélkedésre! Az első körre
mindenki a ház vendége, ha épp megunnátok a szövegelésemet, hátul találtok egy
darts gépet és egy csocsó asztalt, ha kiszórakoztátok magatokat, várunk vissza!
Úgy gondoltam, hogy ma szívesen beszélgetnék veletek arról, hogy számomra mitől
jó egy könyvkarakter? Leírom, hogy mit szeretek vagy éppen mit nem szeretek
látni, és szeretném, ha ti is megosztanátok velem véleményetek a témában.
Az, hogy a
szereplőnek milyen jellemvonásai előnyösek, nagyban függ attól, hogy milyen
műfajban olvasunk. Egy romantikus realista regényben nem az lesz szimpatikus,
hogy képes szemrebbenés nélkül megölni egy másik embert, akár önvédelemből,
mert nem ez a célja a könyvnek. Egy férfi és egy női, de egy főszereplő és
mellékszereplő esetében sem szabad ugyanazokat a jellemzőket keresnünk, mert az
káoszt hozhat a regényben. Meg kell találni a megfelelő keveréket, hogy a könyv
élvezhető legyen.
Ha egy
mellékszereplő erősebb személyiség, mint főhősünk, abban az esetben a főszereplő
nem tűnik kompetensnek, így az eredményei is megkérdőjelezhetők. Én így jártam
Alexandra Bracken: Sötét elmék sorozatával. Rubyt egész végig kevésnek éreztem,
de azután meg főleg, hogy Vida belépett a képbe. Az ő jelleme és tettei sokkal
jobban illettek volna egy vezéregyéniséghez, mint Rubyé. Vida kiállása
magabiztosabb volt, igaz, hogy hallgatott Rubyra, de ha kettejük között alakult
volna ki hatalmi harc, úgy vélem, hogy többen álltak volna Vida mellé. Csak
azért került Ruby a központba, mert ritka képességgel rendelkezett, emiatt különlegesnek
számított, mert erős volt. Mármint nem ő, csak a képessége, amit nem szívesen
használt, amit meg is értek. Emberileg semmi bajom nem volt vele, de ahhoz,
hogy úgy érezzem, helye van vezető pozícióban, kevesebb „nem akarom megtenni,
de kénytelen vagyok” típusú döntés, és több magabiztos elhatározás kellett
volna. Igaz, hogy a másik lánynál, Vidánál nem hallottuk a háttérben húzódó
kétségeket, de pont emiatt voksolnék rá, mert nem is tűnt olyannak, aki sokat
agyal ezen.
Az is
nagyon fontos, hogy képesek legyünk eldönteni egy szereplőről, hogy férfi vagy
nő. Jártam már úgy, hogy történt egy kimenekítési akció a könyv első pár
oldalán, egy magabiztos, bátor, erős karakter legyőzött minden őrt, elért a
cellához, ahol egy picsogó, hisztis, ijedős, kétbalkezes egyénnel találkozott.
Az egyiken csuklya volt, a másiknak nem mondták el a nevét. Magyar szöveg volt,
így a she/he sem segített a beazonosításban, elkönyveltem a rabot nőnek, a
megmentőt meg férfinak. Aztán amint kiértek a várból kiderült, hogy éppen
fordítva van. A férfi szereplő annyi férfias vonással sem rendelkezett az egész
könyv alatt, mint a kisujjam. Nem vagyok a szélsőséges hímsovinizmus és
feminizmus híve. Hiszem, hogy mindenkinek joga van arra, hogy úgy éljen, azt
dolgozzon, ott lakjon, ahol, és akivel akar. De fontosnak tartom, hogy egy
könyvben, ha ezt semmi nem indokolja, maradjunk meg a klasszikus értelemben
vett férfi-női jellemzőknél, mert jelen esetben a férfi a nőkhöz vonzódott. És
itt most nem arra célzok, hogy a nő legyen gyenge, és várja, hogy megmentsék.
Én úgy gondolom, hogy egy nő is képes ugyanazokat elérni, mint egy férfi.
Viszont egy férfi ne álljon neki hisztizni felesleges.
Több
helyről hallottam, jobban mondva olvastam mostanában, hogy az „erős női főhős”
kifejezés zavarja őket. Én megmondom őszintén, kifejezetten szeretem, ha egy
könyvben ilyen főszereplővel találkozom. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb
esetben női karakterek útját követhetjük az ifjúsági és YA könyvekben, amikből
az utóbbi időben többet olvastam. Ahhoz, hogy számomra élvezhető legyen a
regény, mindenképp fontos alkotóeleme, hogy a főszereplő karakterével
rokonszenvet érezzek. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy erős legyen, nem fizikai
értelemben, hanem mentálisan. Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy általában
fantasyt olvasok, amiben, sok esetben háború van, nincs más választása
hősünknek, minthogy erős jellemzőkkel legyen felruházva, különben már a
küldetés elején elbukja a dolgokat. Az, hogy egy női karakter erős, nem csak
abban mutatkozik meg, hogy képes fél kézzel, mágia segítségével legyűrni
ellenfeleit, hanem, hogy képes olyan döntéseket meghozni, amik a jövő
szempontjából fontosak, de a jelen helyzetben rá nézve negatívan hathatnak. Ha
intelligens módon képes átgondolni a helyzetét, okos döntéseket hoz, és
felelősséget vállal a tetteiért. Ha nem hisztizik. Ha képes a közösség javát a
saját jóléte elé helyezni.
Bár ez egy
ingoványos terület, mert van, hogy pont emiatt válik ellenszenvessé. Sok minden
múlik a körítésen. Olvastam már olyat, hogy épp az volt a helyes döntés, hogy a
családját előrébb helyezte hősünk, mint a társadalom érdekeit, de azt is úgy
tette, hogy mindent megtett azért, hogy az éppen aktuális konfliktus
helyreálljon, de nem maradt ott, hogy ő irányítson, hanem rábízta egy olyan
emberre, aki képes ezt a terhet viselni, és családja megmentésére sietett. Ez
is azért volt jó, mert minden tőle telhetőt megtett azért, hogy mindkét oldal
jól járjon.
Ritkán
olvasok olyan könyvet, ami nem fantasztikus elemekből épülne fel, ám éppen most
fejeztem be egy ifjúsági regényt, ami a valóság talaján játszódott. Ennek olvasása
közben is felmerült bennem egy dolog a témával kapcsolatban. Annak ellenére,
hogy a könyvet élveztem, úgy vettem észre, hogy a főszereplők mind egysíkúak és
felszínesek voltak, mindegyik karakternek kiemelték egy tulajdonságát, és azt
felnagyították, emellett mindegyiküknél ki volt emelve, hogy milyen szépek. A
mellékszereplők jellemvonásai sokkal szélesebb skálán mozogtak, érdekesebb
múltjuk volt, jobban megalapozták az ő viselkedésüket és szerepüket a
történetben. Még az is lehet, hogy ha néhány mellékszereplő lett volna
főszerepben, jobban élveztem volna a történetet.
Nekem nem
az a fontos, hogy egy-egy jellemző fel legyen nagyítva, és azáltal legyen
számunkra megerősítve, hogy igen, ő az, akinek ezt vagy azt el kell végezni. Az
összkép a fontos. Azt szeretem, ha egy szereplő több tulajdonsága is
megvilágításra kerül, nem csak külső, hanem belső is. Ha ismerem a motivációit,
és elhiszem, hogy ezek elég nagy erőt adnak neki, hogy képes legyen elvégezni a
feladatát. Fontos számomra, hogy elhiggyem, hogy együtt tudjak érezni a
karakterrel, hogy drukkolni tudjak neki, mert látom, hogy ő is ezt akarja. Ha a
karakter csak kötelességből tesz valamit, azzal sincs baj, csak legyen
kikövetkeztethető a történetből, hogy ő itt most épp nem azért tesz valamit,
mert hisz benne, akkor nem lesz hazug érzésem vele kapcsoltban.
Ezek a
fenti jellemzéseket mind a jó, mind a gonosz karakterekre egyaránt
értelmezhetitek. Ha egy gonosz karakter csak azért tesz gonosz dolgokat, mert
meg van mondva, hogy ő gonosz, attól még nem lesz legalizálva a gonoszsága. Senki
sem lesz indok nélkül rossz. Mindegy, hogy a pénz motiválja, vagy a hatalom
megszerzése, vagy bosszúvágy, de kell lennie a háttérben valami, amitől valaki
amellett dönt, hogy meggyilkolja, leigázza társait. Azt szeretem a legjobban,
amikor valaki jónak van beállítva, de érzed, hogy itt valami nincs rendben, és
a végén ki is derül, hogy a benned lévő kétes érzés vele kapcsolatban igaznak
bizonyult.
Számomra
azok a jó karakterek, akik nem hisztiznek, fejlődésre képesek, tudnak
gondolkodni, értelmes döntéseket hoznak, ha mégis hibásnak bizonyul, akkor
pedig nem hárítják másra a felelősséget, hanem vállalják a következményeket. Legyen
érdeklődő, kíváncsi, ne fogadjon el semmit, amiről nem bizonyosodott meg saját
maga. A saját jellemvonásaikat is képesek legyenek újraértelmezni, és ne
ragaszkodjanak makacs módon egy hibás filozófiához, ha a bizonyítékok azt
mutatják, hogy nem ez a jó irány. Az, hogy valaki bátor vagy félős, fizikailag
erős vagy gyenge, a karakter szempontjából számomra teljesen lényegtelen. Nekem
az a fontos, hogy a motivációja és a személyisége, vagy annak fejlődése
összhangban legyen. Nekem a „kiválasztott” típusú főhősökkel sincs bajom, ha jól
kidolgozott koncepcióban találkozom vele. Az, hogy valaki kiválasztott lett és
egyből elfogadja, hogy a világa megváltozott, és nem kérdőjelez meg semmit,
egyből központba kerül és meg is állja a helyét, az számomra hiteltelen. Legyen
tanulási időszak, legyenek kérdései, akarja tudni, hogy mi is történik vele,
hibázzon.
Itt ismét
felmerült a hitelesség kérdése. Ez számomra az egyik legfontosabb. Ha nem érzem
hitelesnek, nem tudok vele azonosulni, az egész eseménysorozatot hamisnak érzem
és a történetbe se tudom magam teljes lendülettel belevetni, mert folyton az
van a fejemben, hogy nincs összhangban az események menete és a szereplőnk
jelleme. Egy másik dolog, amit észrevettem magamon, hogy nem is tudom olyan
gyorsan olvasni azokat a könyveket, ahol a szereplőkben nem tudok hinni. Hiába
van izgalmas cselekmény, ha a szereplő inkompetens vagy hiteltelen, az számomra
nagyon el tudja venni a kedvemet a történet olvasásától.
Az utóbbi
időben nagyon sok jó karakterrel találkoztam. Ott van például Tamás tábornagy (Brian McClellan: Lőpormágus-trilógia), aki egy erős mágikus képességgel rendelkező
katona, akinek eleinte semmi más nem fontos, csak a bosszú és az országa
hierarchiájának megváltoztatása, a béke megteremtése. Ám a harmadik részre
képes átértékelni magában az események hatására a dolgokat, és olyan döntéseket
hoz, amivel számomra hitelesebbé tette a személyiségét. Ott van Shara (Robert Jackson Bennett: Isteni városok), akit a tudományos kíváncsisága tett számomra
hitelessé, ő sem félt bepiszkolni a kezét, átlátta a motivációkat, és olyan
döntéseket hozott, ami a saját boldogulását ugyan megnehezítette, de mások
életét akár megkönnyítheti, ez majd a következő részekből kiderül. Nemezist (S. J. Kincaid: A kárhozott) is ide sorolnám. Ő olyan élethelyzetbeli változáson
megy keresztül, ami alapjaiban rengeti meg világnézetét, viszont képes a saját
tapasztalatai alapján újraértékelni magában önmaga szerepét a társadalomban.
Mindemellett fizikailag is erős, és elég karakán személyiség, hogy vezető
legyen.
Azt hiszem
jócskán elbeszéltem az időt, átadom most már nektek a terepet. Összességében
azt vettem észre, hogy azokat a jellemzőket szeretem a könyvkarakterekben, amit
az életben is keresek másokban. Ti hogy vagytok ezzel? Milyen szereplőkkel,
szereplőkről szerettek olvasni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése