Olvasmányaim összegzése! #9

Januárban olvasott könyveimről olvashattok!

Sziasztok!

Azt hiszem, egész jól sikerült a január, bár mint mindig, most is látom utólag, hogy lehetett volna sokkal jobb is. Mostanában sokszor azon kapom magam, hogy csak tekergetem az internetet, és nem olvasok. Nem is az a bajom, hogy nem olvasok, hanem értelmetlen dologgal töltöm az időm. Ehelyett inkább már nekiállhatnék inkább franciát tanulni, vagy kigondolni, hogy mi lesz a következő tennivalóm, esetleg tornázhatnék vagy elmehetnék futni. Ezen a jövőben változtatni fogok, mert ez így nem teljesen kielégítő számomra. Most pedig jöjjön az, amit a címben beharangoztam, következzenek a januárban olvasott könyveim!

Gárdonyi Géza: Ida regénye (2018. január 01. – 2018. január 07.)

Nagyon örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdtem a klasszikus olvasási kihívást, mert nagyon tetszett! Áradt belőle az udvariasság, a nevelés, a száz évvel ezelőtti kor különbözősége, a szemlélet. Imádtam. Annak ellenére, hogy sok dologban eltér a mai időktől, vannak benne egyezőségek is. A családi és baráti összetartás például itt is tetten érhető, ezek soha ki nem haló értékek lesznek, míg világ a világ. Viszont azt mókás volt látni, hogy már akkor azt beszélték a nők, hogy a férfiak nem akarnak megházasodni! Amit még különösen élveztem, hogy ez az eredeti szöveg, nem fordítás által keletkezett, és én nagyon szerettem a benne használatos képeket! Mindenkinek nagyon tudom ajánlani ezt a regényt. Bővebb értékelés ITT!

George Orwell: Állatfarm (2018. január 07. – 2018. január 07. (Enyhe csalással, mert éjfél után 14 perccel fejeztem be.))

Orwell munkásságával már régóta szemeztem, a klasszikus olvasási kihívás jó ürügyet adott, hogy ne toljam tovább. Az 1984-et is el szerettem volna olvasni, ám arra most nem jutott idő a három hét alatt, és a végére már azért igen kívántam a harcolós – mágiás – modern fantasy történeketek, úgyhogy nem kezdtem bele a kihívás lejárta után sem. Gyanítom, hogy még egy ideig nem is fogok rá sort keríteni. De, ami késik, nem siet, soha se mondd, hogy soha, egyszer azt is el fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok rá, mitől olyan népszerű, és mit takar, hogy „orwelli”. De visszatérve az Állatfarmra. Nekem nem volt akkora nagy élmény, mint azt sok más helyről hallottam. Értem, hogy miről szól, felismertem a kor hatásait és a mondanivalót, viszont nekem, aki a rendszerváltás után nevelkedtem, már csak a tankönyvekből, filmekből ismerem ezt az időszakot. Ezt az élményt azok által is megkaptam. Borzasztó, hogy hatalmával visszaélve valaki képes elnyomni a másikat, kirakatperek alkalmával kénye – kedve szerint kivégezni bárkit, aki a hatalmára tör, viszont nem éltem át, nem tudom magam annyira beleélni ebbe, mint azok, akik akkor olvasták, mikor a mű megjelent.

Daniel Defoe: Robinson Crusoe (2018. január 09. – 2018. január 10.)

Hangoskönyvként hallgattam végig munka közben. Egy nap alatt is ment volna, ha a kollégáim nem épp aznap gondolják úgy, hogy semelyik problémájukat nem képesek egyedül megoldani, így sokszor meg kellett állítani. Nagyon tetszett a történet, bár kicsit több kétségbe esést vártam volna. Lehet, hogy a felolvasás miatt, de nem láttam benne, hogy Robinsont annyira megviselte volna a magány és a száműzetés. Nagyon jól feltalálta, elfoglalta magát, megoldotta a felmerülő problémáit, beosztotta a készleteit, amennyire tudta. Mondta ugyan, hogy jó lenne emberi szó, de nem tűnt úgy, hogy emiatt neki sokkal rosszabb lenne, mint a saját földjén. Nagyon talpraesett, bátor, eszes egy ember volt, aki nem futamodott meg pár kannibál láttán sem. Egyszer elolvasom saját magam is, hátha úgy jobban belelátok Robinson fejébe.

Michael Ende: A Végtelen Történet (2018. január 10. – 2018. január 22.)

Ezt a könyvet is a klasszikus olvasási kihívás miatt vettem kézbe. Kétes érzéseim vannak ezzel a művel kapcsolatban. Az első 80 oldal nem ragadott magával. Aztán a következő rész, addig, amíg ismertem a sztorit, már jobban tetszett. Viszont én nem tudtam, hogy ez a történet nem addig tart! Olvasás közben, nem tudtam elképzelni, hogy milyen töltelék anyag van még a könyvben, mert még annyi oldal hátravolt, és egyre jobban közeledett az a vég, amire én számítottam. Mint később megtudtam, több film is készült a könyvből, és én csak a feléig ismerem. Azután, hogy új, ismeretlen vizekre léptem, egy ópiummal átitatott álomvilágba léptem, amivel egyáltalán nem voltam kibékülve. Gyerekként valószínű nem így alakul a kapcsolatunk, de felnőttként nem tetszett már ez a rész. Bastian nem épp a legjobb mintapéldája a követendő főszereplőnek. Elég lett volna addig megírni, amíg az első film is tart.

J. R. R. Tolkien: A hobbit (2018. január 16. – 2018. január 21.)

Szintén klasszikus olvasási kihívás, valamint Dórival egy másik kihíváshoz közös olvasásnak is felhasználtuk. Eleinte nem gondoltam róla blogbejegyzést írni, de aztán mégis megírtam, és nagyon jól tettem, mert sikerült kiírni magamból mindent, úgy, ahogy szerettem volna. Ha kíváncsiak vagytok IDE kattintva megnézhetitek! A könyv elején nagyon jól elszórakoztam a rovásírás megfejtésével, a térkép az elején és a végén nagyon jól jött olvasás közben, végig követtem hőseink útját oda – vissza. Őszintén megmondva, nekem a film jobban tetszett, és megértem, hogy szétszedték, annak ellenére, hogy ez jóval rövidebb, mint a Gyűrűk ura. Jóval kevesebb volt benne a töltelék bandukolás.

S. J. Kincaid: A kárhozott (2018. január 22. – 2018. január 28.)

Az olvasás kihívás után végre kézbe vettem ezt a könyvet, amit már tavaly július óta tologatok. Annyira jó volt! Bízom benne, hogy mihamarabb olvashatjátok majd róla a gondolataimat, Dorkával közös olvasás, úgyhogy vele fogunk megint egy jót alkotni. Nemezis karaktere nagyon szimpatikus volt. Képes a fejlődésre, nem szemellenzővel járja a világot. Igaz, hogy sok idő kell neki, míg a beléje nevelt dolgoknak képes ellent mondani, de mikor már több ellenpéldát is megtapasztal, képes mérlegelni magában a valóságot. Nem picsog, ha meg kell ölnie valakit, elvégre gyilkológépnek lett teremtve. Bátor, tettre kész, mégis sebezhető. A kárhozott világfelépítése nagyon érdekes volt, jóval azután, hogy a Földön minden technológia alapját kidobták az ablakon, a vallási fanatizmus vette át az uralmat, akinek a kezében a már meglévő technológia, övé a hatalom is. A tanítás, tanulás és fejlődés be van tiltva. Majd a robotok elvégzik a feladatukat. Ha meg mered kérdőjelezni, és esetleg rávilágítani arra, hogy mi lesz azután, hogy a robotok tönkremennek, istenkáromlás miatt kivégeznek. Nagyon erőteljes társadalomkritikát is belelátok a regénybe. Szerencsére a romantika sem nyomja el az egészet, van benne, persze, mert a YA-ban ez már elengedhetetlen, viszont nem hisztizik senki azon, hogy miért nem szereti a másik, és nem őrlődik két álompasi között, mert nem tudja, kit válasszon. Valós problémákkal kell szembenézniük szereplőinknek. A hónap kedvence lett ez a könyv.

Csátvák Soma: Az Ösvény (2017. december 31. – 2018. január 28.)

Ebookként van a birtokomban, viszont sajnos nem tudtam végigolvasni. Maga a világfelépítés roppant érdekes, viszont a könyv több, mint harmadánál sem tudom, hogy hova tartunk? Sok szereplővel dolgozik az író, külön fejezetekben, és az ebook formátum miatt nekem zavaró volt, hogy elvesztettem a fonalat, hogy most éppen melyikről is van szó és nehézkes volt visszalapozni utánajárás céljából. Talán szerencsésebb lenne, ha több olyan fejezet van egymás után, ami ugyanarról a szereplőről szól. Tetszik, hogy olyan szókimondó és a véres jelenetek is jók voltak, ámbár néhol kissé túlírtnak érzem. Viszont a teremtett világ nagyon tetszett. A légúszók, meg ez az átálmodás dolog is nagyon jó volt. Csak ebben a világban simán el tudnék képzelni egy steampunk történetet.

Vivien Holloway: Winie Langton történetek 3., 3,5., 4. rész (2018. január 28. – 2018. január 30.)

Dorkának hála, aki elküldte nekem azokat a Winie történeteket, amiket még nem olvastam, végre utolérem az eseményeket! Rövid kisregények Winie és a Langton család életéről. Izgalmas, mozgalmas és legfőképp vicces. Mindhárom történetet élvezettel olvastam, már csak a Mechanikus farkas van hátra, de az is itt pihen a polcomon, szóval hamarosan azt is elolvasom! A borítók egyszerűen gyönyörűek, a steampunk hangulat nekem nagyon átjön a lapokról. Winiet és a családját is úgy képzelem el, ahogy a borítón lévő lány is szerepel. A negyedik rész végére azért bonyolódtak már az események, kíváncsi leszek, hogy alakul Winie és Will kapcsolata a jövőben, és milyen szerepe lesz még Harrynek.

Nagyon sajnálom azt a két könyvet, amit félbehagytam, de nem akartam, hogy a nemtetszésem rányomja a bélyegét az olvasási hangulatomra. Én úgy tartom, hogy ha valami nem tetszik, azt rakjuk félre, a világ tele van különböző könyvekkel, nem feltétlen kell mindent elolvasni. Folyamatban van még pár könyv, amit biztos befejezet hamarosan, azok majd csak a februári olvasmány összegző bejegyzésben lesznek olvashatók. Ha kíváncsiak vagytok, milyen könyveket tervezek be februárra, akkor keressétek fel Instagram fiókomat! Ti miket olvastatok az év első hónapjában?