Mytica
három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok
óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami
fenyegető sötétség.
Kedvenc idézetek:
„– Én úgy vélem, hogy a szóbeszéd olyan, mint
a tollpihe. Nagyon ritkán van súlya.”
„– Többre, mint örök fiatalság, szépség és
varázserő? – hitetlenkedett Cleo. – Miért, mi lehet ennél több?
– A
hatalom. Sokak számára ez nagyon csábító dolog. A világ folyása óta a hatalom,
a végtelen hatalom utáni vágy miatt válik gonosszá a legtöbb lény.”
Kedvenc
karakterek: Magnus, Theon, Jonas
Borító:
nekem nagyon tetszik, gyönyörű és részlet gazdag, mégis sejtelmes. Illik a
könyvhöz. Ha tippelnem kéne, szerintem Jonas van a borítón.
Végkifejlet:
Függővég. Bár nem olyan durva, de úgy gondolom, hogy izgalmasan fog kezdődni a
következő rész.
Moly.hu, Kiadó:
Menő Könyvek, 2017, 416 oldal
Hjajj, de
rettentő nehezen álltam neki ennek a bejegyzésnek a megírásához. Amikor
megtudtam, hogy a Menő Könyvek kiadja ezt a történetet, repestem az örömtől. Akkor már régóta kíváncsi voltam a történetre, mert sokat hallottam róla
Youtube-on. Több jót, mint rosszat. Viszont a negatív élmények nagyon negatívak
voltak, a legtöbben nem értették, hogy aki szereti, az miért szereti. Hát én
azért ilyen durva nem leszek, de azért kissé csalódott vagyok.
A történet
több szálon fut. Összesen négy főszereplő életébe nyerünk bepillantást. Mindnek
mások az indokai, de a végén ugyanoda lyukadnak ki. Az egyik szereplőnk Cleo,
Auranos hercegnője. A történet elején elutaznak Paelsiába, ahol bort szeretne
vásárolni az egyik barátja. Ám eldurvulnak az események, történik egy tragédia,
ami akkora port kavar, hogy elég durva eseményeket indít be. Itt lép a képbe
Jonas, ő lesz a paelsiai lázadás egyik vezetője. Őt mind a bosszúvágy, mind a
népét megsanyargató auranosiak elleni gyűlölet hajtotta. Tudniillik Auranos
virágzott, Paelsia haldoklott. Létezett köztük egy egyezmény, Auranos búzát ad
Paelsiának, ők pedig bort. Ám az egyezmény határideje letelt, a búza ára az
egekbe szökött, míg a borért nem voltak hajlandók annyi pénzt áldozni. Ez egy
konfliktushelyzetet, és később lázongást okozott. Harmadik és negyedik főhősünk
összetartozik, ugyanis testvérek. A harmadik királyság, Limeros hercege és
hercegnője, Magnus és Lucia. Apjuk, Gaius király eltökélt szándéka, hogy
eltapossa Auranost, ezért szövetkezik Paelsiával. A háború elkerülhetetlen.
Hogy ki került ki győztesen, azt a jövő dönti el.
Maga az alaptörténetet és a több szálon futó eseményeket nagyon szimpatikusnak találom. Azt, hogy mennyiben Trónok harca vagy mennyiben sem, azt nem tudom megmondani, azt még nem olvastam, mindenesetre elég sok vér folyik, még a rokonok sem kímélik egymást. Nekem leginkább azzal van a bajom, hogy tele van olyan megnyilvánulással, amivel nem tudok egyet érteni, mert egyáltalán nem logikus. Emilia, Cleo nővére, megsértődik egy olyan dolgon, amit előtte majdnem ugyanúgy ő mondott Cleonak. Van az elején egy rész, ahol leírja az írónő, hogy átvágták a csajszi torkát. Hát nem tudom, ti hogy vagyok vele, de ha én azt olvasom, hogy átvágták a tokát, hát én úgy értelmezem, hogy meghal. Hát ő nem. Még csak komolyabban meg sem sérült. Theon, Cleo testőre meglepődik azon, hogy mikor a lány idegen földön inkognitóban járkál, nem hercegnőnek adja ki magát, és hát emiatt milyen okos! Hát szerintem ez alap. Akkor lettem volna meglepődve, ha nem így van. Van egy jelenet, hogy ketten az egy ellen harcolnak, egy negyedik fél meg nézi őket. És hogy hogy nem az illető hátat fordít a negyediknek. Hát gondolhatjátok, hogy ezután mi történik. Miért fordított hátat? Annyira butaság volt. És a kedvencem, hogy azért, mert az egyik ország nem adja meg magát harc nélkül, akkor ő a hibás a vérontásért, és ő hagyta eldurvulni a helyzetet. Hát milyen dolog az, hogy nem hagyod, hogy az embereid, a néped rabszolgaságba kerüljön, nem? Hihetetlen. Valamint volt egy rész, amin egy beszélgetés alatt a király kétszer állt fel, de közben nem ült le. Lehet, hogy ezek szőrszálhasogatásnak tűnnek, de olvasás közben annyira nem illettek bele számomra a történetbe, hogy teljesen elvették a kedvem a történettől. És ezek csak példák.
A könyv
kinézetre amúgy nagyon tetszik! Mutatok nektek pár képet, bár szerintem nem
nagyon látszik rajta a lényeg. A gerince ugyanolyan ezüst betűkkel van, mint a
borító. Belül tartalmaz egy térképet és névjegyzéket, bár szerintem tele van
felesleges nevekkel. Ha már valakit megemlítettek benne, az felkerült a
listára. Sőt, a Figyelők közül szerintem még nem is találkozunk mindenkivel. A
fejezeteknél mindig fel van tüntetve, hogy melyik országban járunk és ilyen
nagyon szép szürkés fejléce van, mintha ködös lenne, nekem baromira bejön. Viszont
szerintem a kötésmargó kicsit kicsi lett, olvasás közben zavaróan közel került
a kötésnél a két oldal szövege, kicsit bántotta a szemem.
Karakterek
tekintetében nem volt hiány. Rengeteg szereplőt ismerhettünk meg, viszont nem
éreztem mindet elég kidolgozottnak, vagy szerethetőnek. Cleo például egyáltalán
nem az az erős női főhős, akit ez a történet kívánna. Nem meri megmondani az
apjának a véleményét. Oké, hogy ő a király, de nem mondja meg neki, hogy a
meglátásait egy hazugságra alapozza, pedig ha tudná, szerintem elég sok minden
másképp alakul. A végére talán kicsit masszívabb lett, de olyan random módon
lett magabiztos és eltökélt, nem láttam benne a folyamatot.
Lucia, hát
ő olyan befolyásolható, annyira nem tudja, mi folyik körülötte, hogy vele
egyáltalán nem tudtam egyetérteni sokszor. Nem látja át a dolgokat, de még csak
nem is érdeklődik. Elfogadja úgy, ahogy van, nem kérdőjelez meg igazán semmit.
Sodródik és hagyja, hogy felhasználják. Remélem, a folytatásban kicsit
összeszedi magát, mert ha nem, akkor nem nagyon fogok bánkódni, ha esetleg
kiírják a történetből.
Még Magnus és Jonas volt az a két szereplő, akik a legjobban egyediek és erősek voltak. Mindketten más világban élnek, mások a szándékaik, de a céljaikért bármit megtesznek, és nagyon fontosak nekik a szeretteik (bár ez Cleoról és Luciáról is elmondható). Nem önmagukért harcolnak. Nagyon meg tudtam érteni Jonas nézeteit, és nagyon örültem, hogy megkérdőjelezte a vezér döntéseit, bár lehetett volna kissé határozottabb is. Valahogy az az érzésem, hogy ebben a könyvben minden király és vezér szava szent. Olyan nincs, hogy tévednek. Vagy legalábbis az embereik ezt hiszik, mert senki nem mondta meg egyiknek sem, hogy „már elnézést királyom, de hiányos információkon alapul az elhatározásod, ebből még baj lesz” vagy „ne haragudj vezérem, de ha így folytatod, a néped meg fog halni”. Azért én megkockáztattam volna.
Megint az
volt ebben a könyvben, mint amit sok másiknál is nehezményezek, meg amúgy az
életben is, hogy olyan dolgokon úsztak el az események, amiket egy apró
beszélgetéssel meg lehetett volna akadályozni. Ezt nem tartom kreatív dolognak,
sőt, ez olyan lusta megoldás, mint a szerelmi háromszög (amiből szintén volt a
könyvben). A másik írásmódbeli megoldás, amit még nagyon nem szeretek, az a „majd
megtudod, mikor megtudod, és akkor tudni fogod, de most még nem mondom el, mert
titok” típusú ködösítés. Annyira baromira utálom, és itt is voltak ilyenek.
Összességében
azt kell, hogy mondjam, hogy eléggé csalódott voltam, sokkal jobbra
számítottam, sokkal jobbnak is volt beharangozva. Kissé sikerült megint
hosszúra nyújtanom a szóáradatot, és még lenne mit mondanom egyébként.
Valószínűnek tartom, hogy folytatom a sorozatot, mert érdekel, hogy mégis hova
tart a történet, de ha a szűkös könyvkeretembe nem fog beleférni, akkor sem fogok
kétségbe esni miatta. Lehetett volna sokkal sokkal jobb is.
Nálam ez a könyv 3/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése