Top 5 Szerda #58

Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.

Sziasztok!

Májusban, mint ahogy múlt héten is írtam, nem kaptunk témákat, úgyhogy a T5W brigád összedugta a buksiját, és kiötöltünk magunknak témákat! Minden héten valamilyen meghatározó dátumra tematikus feladatokat hoztunk létre. Ma a Madarak és Fák Napja van a központban, ami holnap lesz. Emiatt öt olyan könyvet fogok mutatni nektek, amiért kár volt fát kivágni! Fun fact: a hamarosan érvénybe lépő GDPR rendelet miatt a cégnél mi is hatalmas szanálásba kezdtünk a héten, hihetetlen, hogy mennyi papír fel tud gyűlni az évek alatt. Az én kedvenc madaram amúgy a kékcinke. Szerintem gyönyörű madár! A T5W Goodreads csoport linkjét ITT eléritek. A molyos zóna linkjét ITT találjátok, ahol megnézhetitek az egyre bővülő bejegyzéseket!

Minden napra egy feles – Tibi atya füveskönyve

Nekem van humorérzékem. Lehet, hogy kissé egyedi, és a munkatársaim vitatkoznának ezzel, de azért van. Viszont ez a könyv egyáltalán nem vicces. Szeretem Tibi atyát a Facebookon, bírom, ahogy görbe tükröt mutat, de ez botrányosan rossz könyv. Nem is tudtam végigolvasni. Sőt, 20 oldalig bírtam. Alpári, sok helyen unalmas és káoszos volt.

Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem

Ez a könyv szerintem konkrétan káros az ifjúságra. A blogbejegyzésben eléggé kifejtem, hogy mi is vele a bajom, annyit leírok, hogy nem tartom követendő példának. Nekem az jött le az egészből, hogy nem baj, ha nem ő életed szerelme, maradj vele, addig se vagy magányos. Nem baj, ha hazudnak neked, rágódj rajta, ahelyett, hogy rákérdeznél. Tagadd le a szenvedélyed, mert a csapattársaid, akik állítólag tisztelnek, majd jól kinevetnek. Egy viszonylag normális lány, egy csettintésre megváltozott, mert megjelent A pasi. Eddigi egyetlen egy csillagos értékelésem. 

Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Ezt a könyvet csak szimplán untam. Annyira kaotikus volt, hogy sokszor elvesztettem a fonalat, amitől az érdeklődésem is elveszett. Olyan érzésem volt olvasás közben, hogy kimaradtam valamiből. Vagy átlapoztam oldalakat. De nem, ebben tényleg csak ennyi volt. Nem csodálom, hogy a folytatást nem adták ki, és nem is hallom, hogy menne érte a hiszti. Meglovagolta az akkor szárnyait bontogató romantikus paranormális YA vonalat, de nálam nem talált be. Ráadásul a feszültség keltésre a fokozást és az önismétlést használja, ami nagyon, de nagyon idegesítő.

B. N. Toler: Lélekvesztők

Annyira nagyon szeretni akartam ezt a könyvet. Az én „coverwhore” lelkem imádja ezt a borítót, szerintem gyönyörű! Viszont a benne leírtak már annyira nem. Roppant sablonos és kiszámítható. A főszereplő nagyon tipikus; szép lány, tudja is magáról, de ha már valaki „úgy” néz rá, elpirul. A szerelmi szál meg aztán megérne még egy misét. Paranormális szerelmi háromszög. Ráadásul olyan „ágyjelenettel”, amire a mai napig nem találok szavakat. Teljesen értetlenül állok a molyos 93% előtt, amit most láttam meg.

Lev Grossman: A varázslók

Végül, de nem utolsó sorban A varázslók. Mostanában többször előjött, munkatársam épp a sorozatot nézi. Hát, amiket mesél, egyáltalán nincs pariban a könyvvel. A könyv is elég fura volt, na de a sorozat, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki istennő legyen, hát én inkább nem akarnék az lenni. Számomra ez a könyv nagyon depresszív volt, egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, de inkább az volt a baj, hogy nem is tudtam velük egyetérteni és szimpatizálni. Nem volt jó élmény, és azok után, amit a sorozatról hallottam, azt sem fogom soha megnézni. A blogbejegyzésem ITT található.

Nagy volt a verseny, hogy ki kerüljön be a top ötbe, pedig még nem is olvastam olyan sok könyvet életemben! A 2015-2016 egy nagyobb YA olvasós időszak volt, belenyúltam pár gázabb könyvbe. Ti kiket tennétek a listára? Melyik könyv volt olyan borzalmas, hogy kár volt érte fát kivágni, inkább lett volna valamelyik ritka madarunk fészke rajta?