„A kárhozott könyörtelen.
A kárhozott legyőzhetetlen.
A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért
a személyért, akiért létrehozták.”
Borító: imádom, ez ragadta meg
igazán a figyelmem, tavalyi év egyik kedvence, és nagyon találó a történethez.
Végkifejlet: kiszámítható volt,
de ennek ellenére tetszett. Nem úgy volt kiszámítható, hogy az csalódáskeltő
lenne, hanem élvezhető volt.
Sorozat részei: A kárhozott,
The Empress, ?
Sziasztok!
Ma ismét
egy közös beszélgetős könyvajánlót hoztunk nektek Dorkával, az Anya olvas
bloggerével! Az ő bejegyzését IDE kattintva éritek el! A legutóbb ősszel
hoztunk össze közösen egy ilyet, mint akkor, most is nagyon élveztem Dorkával
közösen összedugni a fejünket, és kibeszélni a könyvet! A könyv pedig nem más,
mint ahogy a címből is kiderül, a Twister Media gondozásában megjelent S. J.
Kincaid: A kárhozott. Csatlakozz be te is a beszélgetésbe!
FIGYELEM! A bejegyzés SPOILEREKET
tartalmaz!
Kedvenc
idézetek:
„– Igen. Könnyebb dolgod. Előre determinált volt a
létezésed célja, most pedig már nem az. Most neked is meg kell birkóznod
ugyanazokkal a kérdésekkel, mint mindenki másnak. Mi lesz velem utána? Mit
tegyek most? Rémisztő lehet ráébredni, hogy ezentúl a saját döntéseiden múlik a
sorsod.”
„– … A legjobb barátom vagy, és szeretlek, Nemezis.
Ezek az érzéseim nem lesznek értéktelenek csak azért, mert irántad érzem őket.
Meglehet, az, hogy szeretlek, bármi is légy, még többet is ér, hiszen senki nem
kényszerített az érzelemre, csak megtörtént, és kész. Úgy döntöttem, hogy
szeretni foglak. Úgy döntöttem, hogy törődöm veled, akármi történjék, és ezt
nem veheted el tőlem.”
“Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem
legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek
van, egyaránt.”
“Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak
igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk –
félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon.
Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy
skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be
azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll.”
Történet:
A történet
a jövőben, főleg az űrben játszódik, ahol az emberiség életét a vallás
határozza meg. A társadalom két részre szakad, akik támogatnák a technológiai
fejlődést, és akik tiltanak mindennemű újítást. Az Impyrean család titokban a
technológia fejlődését támogatja, de mások, a külvilág felé istenfélőnek
mutatják magukat. Ebben a világban létrehoztak egy olyan élőlényt, aminek nincs
saját akarata, csak egy cél vezérli. Megvédeni azt, akinek szánták. Ő a
kárhozott. A kárhozottak létezését a császár betiltotta. Az Impyrean család nem
hajlandó megválni saját kárhozottjától. Sidonia von Impyrean számára a
kárhozottja jelenti az egyetlen barátot, és foggal-körömmel ragaszkodik hozzá.
Egy napon a császári parancs szerint, Sidonianak a Galaktikus Udvarba kell
utaznia. Ekkor elkezdődött a spekuláció Donia családjában, hogy miként lehetne
ezt megúszni. Ekkor jött jól az eltitkolt kárhozott, Nemezis. Nemezis vállalja
magára azt a feladatot, hogy helyettesíti Doniát a Chrysanthemumban, ehhez
viszont rengeteg átalakításon kell átesnie, nem csak testileg. El kell hitetni
mindenkivel, hogy valóban Sinodia von Impyreannal állnak szembe, aki egy valódi
helionita. Ez azonban egy kárhozottnak nagy megmérettetés. Arra azonban senki
nem tudta felkészíteni, ami az udvarban fogadja Nemezist.
Réta: Hát ez a
nap is lejött! Jól elhúztuk ezt a bejegyzést Dorka! Nagyrészt miattam, de most
aztán jól kivesézzük ezt a könyvet! Kezdjük a borítóval! Mit a véleményed róla?
Dorka: Már alig
vártam, hogy elérkezzen ez a nap, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A borítót
imádom, tökéletesen passzol a történethez! Imádom a letisztultságát, és a
pillangó szárnya. Egyszerűen fantasztikus. Neked mi a véleményed róla? Te is
olyan szerelmes vagy a borítóba, mint én is?
Réta: Igen, engem
eleinte a borító vett meg magának, ezt be kell vallanom. Azután néztem meg, kb.
miről is van szó, hogy már belezúgtam a pillangós borítóba. Szeretem a
pillangókat, van egy csomó mágneses díszem is olyan. Amúgy ez a pillangó, ami a
borítón van, nagyon erős szimbolikával rendelkezik, simán bele tudom képzelni
Nemezis karakterét. A harcos kárhozott, aki egy örökös bőrébe bújik. Nagyon
találó! Mit gondolsz Donia és Nemezis kapcsolatáról?
Az írónő, S. J. Kincaid |
Dorka: Én
teljesen meg voltam győződve róla az elejétől kezdve, hogy Donia többként
tekint Nemezisre. De úgy voltam vele, hogy biztos csak én romantikus lelkem
akart többet belemagyarázni. Aztán mikor a császár unokatestvére, Tyrus is a
képbe került, el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már ott
volt az őrült császár-jelölt. Te viszont nem vagy romantikus fajta, így
kíváncsi vagyok, hogy a fejedben milyen kapcsolat körvonalazódott Donia és
Nemezis, illetve Nemezis és Tyrus között?
Réta: Hát igen,
ismersz már! Donia - Nemezis szálat én feleslegesnek éreztem. Anélkül is
elhittem volna, hogy nagyon fontosak egymásnak. Végig ott voltak egymás mellett
az évek során, jóban-rosszban. Igaz, hogy Nemezisbe belekódolták ezt, de mégis
úgy gondolom, hogy nem élhetsz egy szobában a másik emberrel évekig, hogy ne
alakuljon ki közöttetek kapocs. Nemezis - Tyrus szál viszont már sokkal
érdekesebb. Egy szóval tudnám leírni az érzéseimet: imádtam! Végre egy YA
regény, ahol nem varázsütésre alakulnak ki az érzelmek, hanem a cselekmény
folyamán ismerkednem meg és alakul ki kötődés. Hihető és magával ragadó volt.
Te hogy látod Tyrust? Nekem ő volt az egyik kedvenc karakterem a történetben!
Dorka: Nekem is
Tyrus a kedvenc karakterem. Mikor betoppant a történetbe, éreztem, hogy több
van benne, mint amennyit mutat magából. Ahogy mondtad, nagyon tetszett, hogy
nem varázsütésre jött létre a szerelem. Illetve az is remek volt, hogy a
karakterét sem egyik oldalról a másikra ismertem meg, hanem Nemezissel együtt.
A grátisz pedig a történet legvége volt, mikor már azt hittem, hogy eléggé
ismerem Tyrust, képes volt egyetlen cselekedetével mindent a feje tetejére
állítani. Képes volt mindenkivel elhitetni, hogy egy őrült, ezzel pedig
mindenkit ki tudott játszani. Zseniális! Te mennyire ismerted ki az őrült
Tyrust, vagy Téged is meg tudott téveszteni, és csak kapkodtad a fejed vele
kapcsolatban?
Réta: Én már az
elejétől tudtam, hogy játszik. Érezhető volt a cselekedetein, azon, ahogy az
író néha éreztette, hogy egy - egy mondat minden őrülettől mentes volt. A többi
arisztokrata is levágta volna szerintem, ha nem épp tudatmódosító szerek hatása
alatt lettek volna. Jó, azért ez erős túlzás volt részemről. Tyrusnak sok éves
tapasztalata volt abban, hogy megjátssza önmagát a túlélés érdekében, és
tökélyre is fejlesztette. Amivel engem nagyon megfogott ez a könyv, a jól
felépített romantikus szál mellett, az a politikai berendezkedés volt. Nem
tudom, hogy te hogy vagy vele, nekem nem volt újdonság, amit felvázolt elénk,
sajnos a mai világban is rengeteg vezető használja a megfélemlítést a hatalom
megtartásának eszközeként, mégis nekem baromira tetszett az ábrázolás mód és a
konfliktusok. Te melyik oldalon állnál? A fejlődést pártolnád vagy helionita
lennél? Szeretném azt hinni magamról, hogy bátran kiállnék a technológia és a
fejlődés mellett, de félek, nem lennék elég tökös hozzá. Szerintem én rejtett
lázadó lennék!
Sorozat eddigi részei, a befejező rész ősszel várható külföldön |
Dorka: Az igazat
megvallva, nem szoktam szeretni az ilyen politikai harcokat a könyvekben, de
ebben valóban érdekes és jól felépített volt. A kérdésedre pedig egyszerű a
válaszom: a technológiai fejlődést pártolók táborát erősíteném. Nekem a hittel
az a bajom, hogy nem tudták alátámasztani, csak közölték a vezetők, hogy ebben
kell hinni és pont. Ez elég unszimpatikus és a hívők részéről elég birka dolog
volt csak úgy elhinni. Azok, akik a fejlődést választották látták a valódi
problémát: a bolygókon élő emberek problémáit, az űrben lévő fekete lyukakat,
amik képesek voltak egyik pillanatról “felzabálni” egy bolygót vagy űrhajót.
Nem is tudom, hogy a hitkövetők ezeket miért nem vették észre.
Réta: Elég nagy bátorság kellett ahhoz,
hogy kiálljanak a nézeteik mellett, annak ellenére is, hogy láttuk, mihez
vezet, ha homokba dugjuk a fejünket. Az uralkodó nem ismer kegyelmet, és
könyörtelenül eltávolítja az útból, aki keresztbe próbál tenni nekik. Biztos,
hogy voltak sokan, akik a pénz és a hatalom miatt állta a Domitrian dinasztia
mellett, viszont szerintem sokan rettegtek a megtorlástól. Mikor Nemezis Donia
képében Chrysanthemumba lépett, már akkor kegyetlen módszerekkel meg kellett
válnia egy szolgálójától. Ez a véres és szókimondó légkör végigkísérte a
könyvet az elejétől a végéig. Volt olyan rész, ahol, ha filmet nézek, lehet,
elfordítom a fejem!
Dorka: Tény, hogy
voltak benne elég kegyetlen részek. Lehet, hogy ezért is dugták a fejüket a
homokba. Viszont nem csak szörnyű dolgok történtek. Ott volt például a
gravitáció nélküli tánc, ami szerintem az egész történetben a legszebb, meg
mikor Tyrus megmutatta az igazi arcát Nemezis felé. Ezek a részek elég
romantikusra sikerültek, és jó volt fellélegezni közben. Neked mi volt a
kedvenc részed?
Réta: Azt a
táncot a mai napig nem teljesen tudok elképzelni! Viszont, voltam a moziban a
Ready Player One-t megnézni, és abban is van egy hasonló jelenet! Tök jó volt,
de nem spoilerezem le, mert tudom, hogy most olvasod! Nekem Nemezis
jellemfejlődése tetszett a legjobban, ha mondhatok ilyet. Igaz, ez nem egy konkrét
jelenet, de az, ahonnan indul, és ahová érkezik, az az út baromira tetszik.
Ezért is szeretem annyira ezt a könyvet! Az egyik nagyon kedvenc jelenetem
viszont a legvégén van, amikor Tyrus megkérdezi a nagymamáját, hogy mit is
ígért neki, mi lesz akkor, amikor ő lesz az uralkodó! Káröröm, ez volt az
érzés, amit kiváltott belőlem! Szerinted mikor olvashatjuk a folytatást
magyarul? Mire számítasz, mi lesz benne?
Külföldi borítók: szerb (személyes kedvenc), spanyol, orosz, ukrán, német francia |
Dorka: Remek
kérdés! A minél előbbi megjelenésnek örülnék a legjobban, hiszen olyan
függővéggel ért véget, hogy legszívesebben a falnak vágtam volna a könyvet
mérgemben és meglepettségemben! Hogy mire számíthatunk a következő részben?
Igazából fogalmam sincs, hiszen végig olyan fordulatok voltak a könyvben, amire
nem számítottam. Úgyhogy gondolom a második kötetben is hasonló
csalafintaságokat fog kapni az olvasó. Mesélj, Te mire számítasz?
Réta: Igazából
nem számítok semmire, mert többször megszívtam már, hogy számítottam valamire
és aztán meg nem valósultak meg az elvárásaim és kevésbé, vagy egyáltalán nem
tetszett egy könyv emiatt. Inkább reményeim vannak. Remélem, hogy sem Tyrus,
sem Nemezis karakterét nem rontják el. Remélem, hogy a szerelmi szál nem megy
át tipikus YA féle dologba, bár már ebben a részben is volt ilyen
megnyilvánulás, de szerencsére hamar vége lett. Remélem, hogy izgalmas és
fordulatos lesz. Remélem, hogy hasonlóan csodálatos borítót fogunk kapni. És
nem utolsó sorban remélem, hogy az idei Könyvhéten már kezemben tarthatom!
Dorka: Nagyon
bizakodó vagy. Bár ki ne lenne, aki olvasta a könyvet?! Remélem én is, hogy már
a Könyvhétre megjelenik magyarul is.
Nálam ez a könyv 5/5.
Köszönet a fejlécképért és a montázsért Dorkának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése