A
véreskezű, ifjú uralkodó birodalmában minden hajnal szívszaggató bánattal
köszönt egy újabb szerencsétlen családra. Kálid, Koraszán tizennyolc éves
kalifája egy szörnyeteg.
Kedvenc idézetek:
„…egyszer megkérdeztem az
anyámat, vajon mi a mennyország. Így válaszolt: „A szív, ahol szeretet
lakozik.” Természetesen rögtön meg akartam tudni azt is, miből áll a pokol.
Egyenesen a szemembe nézett, és azt felelte: „A szív, ahol nincs helye
szeretetnek."”
„–
Tarik, miért csinálod ezt? Miért akarod megvívni ezt a csatát?
– Mert szeretem Sahrazádot – vágta rá Tarik
habozás nélkül.
– De.. miért szereted?
– Miféle nevetséges kérdés…
– Nincs benne semmi nevetséges. Nagyon
egyszerű kérdés. A nehézség a válaszban rejlik. Miért szereted azt a lányt?
– Mert… – Tarik kimerülten megdörzsölte a
tarkóját. – Mert a legdrágább emlékeim mind hozzá kötődnek. Mellette
szenvedtem. És… együtt kacagtunk a semmin.
Omár keze lehullott a fiatalember válláról.
– A közös múlt még nem jogosít fel a jövőre, barátom.”
„–
Köszönöm neked, Rahim dszán. Ritkán teszem, jóllehet gyakrabban kellene.
– Nagyon szívesen, te önző disznó.”
Kedvenc karakterek: Deszpina,
Dzsalál
Borító: Az eredeti védőborítós
verzió nagyon tetszik, így olyan szappanoperás.
Végkifejlet: A vége volt a
legjobb, örülök, hogy izgalmasra sikeredett.
Sorozat részei: Harag &
hajnal, Rózsa & tőr
Moly.hu,
Kiadó: Ventus Libro, 2016, 384 oldal, Eredeti cím: The Wrath & the Dawn (2015)
Történetem
a könyvvel akkor kezdődött, mikor megjelent kint. Rengeteg booktubernél látható
volt, barom érdekes borítója volt, mert a védőborító lukacsos volt, nagyon
megragadt bennem. Igaz, hogy kétes visszajelzések érkeztek róla, de nagyon
emlékezetes könyv volt. Aztán, ha jól emlékszem, 2016 decemberében suttyomban
megjelent a könyv. A Ventus Libro egyébként rendszeresen ezt csinálja, hogy
egyszer csak megjelenik a könyvük, jobb esetben tudunk is róla. Mindegy. Most
vettem észre, mikor nekiálltam írni ezt a bejegyzést, hogy egy nappal azelőtt
kezdtem el olvasni, hogy egy éve volt a birtokomban a könyv. Szóval egész jó
időben elolvastam! Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmaz, mert
nem tudtam máshogy megfogalmazni a gondolataimat!
 |
| Renée Ahdieh |
A történet tulajdonképpen
egy Ezeregyéjszaka meséi feldolgozás. Adott egy fiatal kalifa, akinek minden
hajnalban meghal a felesége, másnap pedig újraházasodik. Nincs magyarázat, csak
a holtestek. Az emberek lázongásait leverik. Aztán jön Sahrazád, aki bosszút
esküszik legjobb barátnője haláláért. Önként lesz feleség, és eléri, hogy őt ne
gyilkolják meg. Vajon hova vezet kettejük története?
Azoknak a
táborát fogom erősíteni, akiknek vegyes érzelmeik vannak a könyvvel
kapcsolatban. De kezdjük először a pozitívumokkal. A könyv gördülékeny
stílusban íródott, könnyen olvasható, esztétikus, jó betűtípus, megfelelőek a
hézagok, nem esik szét a kezemben, szóval ezen a téren nem lehet panaszom. Az
alap koncepció is érdekes, persze ezt már az Ezeregyéjszaka meséiből ismerjük.
Reméltem, hogy most majd valami új oldaláról ismerhetem meg a történteket. Az ételek és a ruhák leírása igen részletes volt. Olyan szépen körbeírta az ételek kinézetét, hogy konkrétan éhes lettem olvasás közben.
 |
| A duológia magyar borítói |
Nekem a
legnagyobb problémám pont azzal volt, ami a könyv központi eleme. A romantika.
Igen, megint a romantika. Adott egy ifjú kalifa, aki minden éjjel, magyarázat
nélkül megölet egy fiatal lányt. Adott egy lány, aki bosszút esküszik
barátnőjéért. Aztán a lány, teljesen random, belezúg a fogva tartójába. Tiszta
Stockholm-szindróma. A lány mesél a fiúnak, és mivel a fiú nem öli meg,
belezúg. Kálid nem nyílik meg előtte, nem mesél neki, csak úgy néz rá, és udvarias.
Sahrazád pedig magában őrlődik, hogy márpedig neki meg kell őt ölnie, de egy
csók és már el is veszett benne. Nem valósághű. Mások ugyan mesélnek a
hercegről, de attól még ő nem mutat magáról olyan képet, amibe bele kéne
szeretni.
Azonban,
miután ezen túllendültünk, már megismerték egymást, és én is úgy gondoltam,
hogy van jogalapja az érzelmeiknek, már egy bájos kapcsolat volt, de ez csak a
legvégén volt. Aztán jött a feketeleves, a káosz, a menekülés, és a bajok. Ami
meg eléggé felcsigázott, hogy olvasni akarjam a folytatást. Viszont az eleje,
emiatt a számomra nem hihető romantika miatt, amire helyezték a hangsúlyt,
nekem nem igazán tetszett. Nem volt rossz, de nem is volt az a hűha élményem.
Nem voltak benne nagy meglepetések, kiszámítható, tipikus elemekkel felépített
YA regény.
 |
| Eredeti borítók, fizikai és ekönyv változat |
A
karakterek sem túl összetettek. Sahrazád a bosszúálló angyal, igazából egy
kedves lány, akiben bujkál némi mágia, ám erről nem tudunk meg igazán semmit.
Talán a folytatásban több szó lesz róla. Azt tudjuk, hogy nagyon szép,
állhatatos, csak azért is megcsinál mindent, amit tiltanak neki, dacolva a
következményekkel. Tarik, Sahrazád gyerekkori szerelme pedig mindent megtesz
azért, hogy a lányt kiszabadítsa. Teljesen érthető, ám az ő kapcsolatukról sem
tudunk meg sokat. Van egy idézet, ami nagyon tetszik, és nagyon is tükrözi az
én véleményemet is a dologról:
„– Tarik, miért csinálod ezt? Miért akarod megvívni ezt a csatát?
– Mert szeretem Sahrazádot – vágta rá Tarik habozás nélkül.
– De... miért szereted?
– Miféle nevetséges kérdés…
– Nincs benne semmi nevetséges. Nagyon egyszerű kérdés. A nehézség a
válaszban rejlik. Miért szereted azt a lányt?
– Mert… – Tarik kimerülten megdörzsölte a tarkóját. – Mert a legdrágább
emlékeim mind hozzá kötődnek. Mellette szenvedtem. És… együtt kacagtunk a
semmin.
Omár keze lehullott a fiatalember válláról.
– A közös múlt
még nem jogosít fel a jövőre, barátom.” (283. oldal, Ventus Libro, 2016)
Teljesen jogos. A közös múlt
még nem hatalmaz fel semmire. Nem volt megalapozott, hogy mindenkit félrelökve,
a lány kiszabadításán fáradozzon. Annyi alapját láttam, hogy egy YA regényben
ez szokás. Van egy lány, akkor ki kell szabadítani. Igaz, hogy Sahrazád sem úgy
viselkedett, ahogy az ilyen szituációban elvárná az ember. Nagyon hamar megfeledkezett
az otthoni életéről, a barátairól.
Aztán van
nekünk egy kalifánk, Kálid. Mások elbeszéléseiből ismerhetjük a múltját, de
jelenét nem. Vele kapcsolatban is tele van klisés megnyilvánulásokkal a könyv.
Eljött a gyerekkori tanítója, aki hat éves koráig tanította, és azt mondta,
hogy „ezek a tettek egyáltalán nem
vallanak a fiúra, akit valaha ismertem.” (139. oldal, Ventus Libro, 2016)
Naná, hogy nem! Eltelt 12 év azóta, hogy utoljára látta, azóta rengeteg
mindenen ment keresztül, persze, hogy nem ugyanaz az ember! Ettől még lehet
gonosz. A másik ilyen megnyilvánulást Tarik tette, életében nem találkozott még
a kalifával, és képes meggyőződésesen vallani, hogy a kalifa nem adja fel
könnyen a hatalmát, mert ő ezt „egyszerűen tudja”. Igazán alátámasztott
érvelés.
 |
| Külföldi borítók: szerb (személyes kedvenc), portugál, német, francia, bolgár |
Mint a
legtöbb könyvnél mostanában, most is a mellékszereplők voltak a
legérdekesebbek. Deszpina, Sahrazád szolgálólánya egy görög rabszolga, mégis
olyan érdekes múlttal és személyiséggel rendelkezik, hogy szívesen olvastam
volna még róla. A másik nagyon érdekes mellékszereplő pedig Dzsahandár,
Sahrazád apja volt. Neki a múltjáról csak utalásokat tudunk, nincs teljes kép,
de ez, hogy lánya az oroszlán barlangjába lépett, őt is elszántságra
ösztönözte, szerintem kissé be is kattant. Lesznek vele még gondok, úgy érzem!
Összességében
egy átlagos YA romantikus regényt olvastam, nem adott nekem újat, viszont nem
is volt unalmas. Könnyen haladtam vele, olvastam, mert lendületes volt, de
számomra csak egyszer olvasós lett. Remélem, a folytatás, így, hogy az első
rész végére azért megtudtam sok mindent, már jobban fog tetszeni!
Nálam ez a könyv 3,5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése