Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem (Hundred Oaks)

Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene.

Kedvenc idézetek:

„- Na és mit eszik a babóca? - hülyült tovább Carter.

- Szoptatom a kicsit, hiszen én vagyok az anyukája - rebegte Henry, és rendületlenül tolta tovább a babakocsit a szekrények felé.

- Igazából - szólaltam meg - fémrudat eszik, pontosabban ólmot. Úgyhogy azt már megtanultuk, hogyan mérgezzük meg.”

Kedvenc karakterek: Jordan anyja és apja

Borító: Igazi YA borító, a fiataloknak biztos tetszik, nekem olyan semmitmondó.

Végkifejlet: Kiszámítható és klisés.

Moly.hu, Kiadó: Móra, 2016, 344 oldal

Előjáróban azt már most érzem, hogy ez bejegyzés nem lesz valami hosszú. A könyvet tavaly ősszel egy nyereményjátékon nyertem. Azóta most jutottam el odáig, hogy elolvassam, pedig kíváncsi voltam rá. A nővérem előttem olvasta már, de aztán valamiért nem beszéltünk a könyvről. Van egy ifjúságis kihívás, amihez én szedtem össze a könyveket, és abból választanak nekem minden hónapban, ez a könyv volt a júniusi választott, ezért olvastam el most.

A történet Jordanról szól, aki egy középiskolai amerikai focicsapat kezdő irányítója, és történetesen lány. Nagyszerű irányító, a fiúk tisztelik, a csapatot egészen a döntőig juttatta. Ám ekkor új srác jön a gimibe, aki szintén irányító, és ki gondolta volna, olyan jó pasi, hogy egyből remegni kezd Jordan lába. Jordan eddig észre se vette maga körül a pasikat, de egyből belezúg Ty-ba. Ám természetesen bekerül a képbe egy másik srác is, így csöppenünk egy csodás szerelmi háromszög közepébe. Jordan egyetemi sport ösztöndíjjal az Alabama egyetemre akar menni. Sajnos ott nem igazán a sportembert, hanem egy csinos arcot és szép testet látnak benne. Ráadásul az apja sem ismeri el a tehetségét, és nem támogatja.

Így képzelem el Jordant

Még akár jó is lehetne, nem? Izgalmasnak tűnnek a konfliktusok, mégis elcsépelt, klisés és bosszantó lett helyette. Az első pár oldalon van egy erős női karakter, ám belép a képbe az álompasi, remegő térdek, instalove, és egyből átvedlik nyáladzó kiskutyává. Miért kell minden szerelmes tinilányt lealacsonyítani? Nem tudom megérteni azt, hogy miért ilyen könyveket kell mutatni a mai fiataloknak. Nincs semmi bajom a szerelmi történetekkel. De miért kell egy olyan történetet bemutatni, ami tele van gyenge, döntésképtelen, buta, hazudós karakterekkel? Miért ez lenne a követendő példa? Minden le van egyszerűsítve, Jordan úgy beszél Tyról egy heti ismeretség után, mintha ősidők óta minden titkát ismerné. Ilyen nincs, főleg úgy, hogy alig beszéltek.

Rengeteg negatív dologról tudnék beszélni, de valahogy még a gondolatuk is lefáraszt. A lány nem érti, miért nem akarja megcsókolni a másik srác, miközben jár valakivel. Rájön, hogy hazudnak neki, de csak napokkal később kérdez rá az illetőnél. Eltitkolja az irodalom iránti szenvedélyét, többször is, mert fél attól, hogy mit gondolnak a csapattársai. Egy ifjúsági regényben ezt tényleg így ki kellett hangsúlyozni? Hát nem azért vannak a könyvek, hogy megszeressük az irodalmat? És az összes konfliktus és bonyodalom el lett intézve kb. egy mondattal.

Ami a legjobban aggaszt, hogy az a szerelmi háromszög. Eleve utálom őket, de ahogy itt tálalva van, az kifejezetten dühítő. Letakarom, mert ezt muszáj leírnom: SPOILER!!! Hogy mutathatunk azzal példát a fiataloknak, ha azt sugalljuk nekik, hogy jó dolog azért egy pasival lenni, mert jól néz ki. Nem baj, ha nem vagy szerelmes, legalább nem vagy egyedül. Tudja, hogy nem ő az igazi, de mégsem szakítanak. Jah, és szűz volt, és még össze se jönnek, de lefekszik a pasival. Ez gáz. SPOILER VÉGE!!! És az a legnagyobb baj, hogy ezt látom a mai társadalomban is. Nem merünk lépni, mert félünk az egyedülléttől, a magánytól.

Arra is ki kell térnem, hogy logikátlanságok és fordítási bakik is vannak benne. 45 napja nem beszél a barátjával, de azért egy hónapja még a korhadt fánál dobálták a kavicsokat. Ráadásul a Super Bowl úgy van fordítva, hogy a világbajnokság döntője. Most komolyan. Egy amerikai focis könyv fordításánál talán ennek illett volna utána nézni, ugyanis ez az amerikai bajnokság döntője.

Annyival jobb lehetett volna, tényleg olyan dolgokról beszél, amikkel a fiataloknak meg kell küzdeni. Önmegvalósítás, párkapcsolat, a szülőkkel való kapcsolat, a társaink elismerésének kihívása, a jövő fontossága, a döntéseink súlya, a szerelem, hogy hogyan kell csókolózni, hogy hogyan beszélgessünk a szerelmünkkel. De semmi nem lett igazán kifejtve, mindenre volt valami klisés fordulat, vagy valami bugyuta megoldás.

Az apa meg az anya karaktere szerintem jó volt. Nem értek egyet azzal, ahogy az apa viselkedett, ugyanis nem igazán támogatta a gyereket, de képes volt túllépni önmagán. Még Mike-ot, Jordan bátyját is bírtam. Viszont az összes többi karakter, a fő karakterek bugyuták voltak. Jordan lenézett mindenkit, úgy, hogy nem is ismerte, aztán váltottak két szót, és egyből rájött, hogy mindenki milyen jó arc. Inkább megnéztem volna azt, hogyan küzdi fel magát a kezdő irányítói posztig, mint ezt a szerelmi történetet.

Hát azért csak sikerült szóáradatot kiváltania belőlem. Van, ami azért, mert jó, és van, ami azért, mert bosszant. Ez a kötet a második kategóriába esik. Összességében annyit mondanék még el, hogy ha lányom lesz, nem szeretném, hogy ez a könyv alapján alakuljon ki benne egy kép a tiniszerelemről. Nem tetszett.

Nálam ez a könyv 1/5.

Forrás: Jordan, Focisták, kövek