A
napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel,
magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és
hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és
humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül
olvasni.
Kedvenc
idézetek:
„– Igen, tudom már – kiáltott
fel –, hiszen minden úgy történik, hogy a javunkra váljon, és ezért lehetünk
boldogok, ezért lehet a szívünk tele jósággal és szeretettel!”
„Mégiscsak
az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint
valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy
mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.”
Kedvenc
karakterek: Heidi, Klára, Klára nagymamája
Borító:
rengeteg változat van
Végkifejlet:
nagyon optimista és pozitív, kissé talán túlontúl az
Moly.hu, Kiadó: Móra, 1971, 272 oldal
A havi
ifjúsági könyves kihívás miatt vettem a kezembe most ezt a regényt. Gyerekként
láttam a kétrészes mini sorozatot és nagyon tetszett. Legalábbis az emlékeim
szépek róla. Úgyhogy mikor listát kellett állítani az ifjúsági kihívásnak,
akkor egyértelmű volt, hogy ez a kötet is rajta lesz a listán.
A történet
Heidiről szól, aki árván marad és ötéves koráig a nagynénje neveli, de egy
álláslehetőség miatt rábízza a komor nagypapára, aki elszigetelten él az
emberektől. Nagyon jó életük volt a hegyekben. Aztán egy szép napon a nagynéni
visszatért és magával vitte Frankfurtba, hogy Klára játszópajtása legyen. A két
kislány jó barátságot köt, nagyon jól érzik magukat. Klára nem tud járni,
tolószékben van. A város mindkét lányt korlátozza. Talán a hegyi levegő jót
tenne nekik.
A könyv a
kategóriájában nagyon jó. Klasszikus ifjúsági regény, aminek a mondandója igen
szép. A család, a barátság, a szeretet, önfeláldozás, minden benne van, amit
egy gyereknek olvasni kell. Én is elvágytam arra a gyönyörű hegyoldalra. Néhol
kissé túlzottan optimistának találtam. Heidit sokszor semmibe vették azért,
mert gyerek. Átverték, kiforgatták a mondanivalót, hogy jó színben tüntessék
fel előtte azokat a történéseket, amikhez Heidinek nem lenne érdeke. Főleg
Dete, a nagynénje és Rottenmeier kisasszony viselkedett így vele.
Klára és
Heidi, valamint Heidi és Péter kapcsolata szépen van felépítve. Ami nem
tetszett az az volt, ahogy Heidi Pétert tanította olvasni. Olyan mondókával
tanította, ami inkább volt negatív. Nem a fejlődésre helyezte a hangsúlyt,
hanem megfélemlítésre. Ha nem fogsz emlékezni erre vagy arra a betűre, akkor
buta vagy és rossz dolgok fognak történni.
A Mini Sorozat a könyv után és az eltelt évek után már nem volt akkora élmény, mint
régen. A karakterek elnagyoltak voltak, nem olyan képet festettek, mint a
könyvben. A nagypapa karaktere annak ellenére, hogy a falusiakkal nem volt
jóba, Heidivel nagyon jó kapcsolata volt, ennek ellenére a filmben úgy van
beállítva, mintha az unokáját is utálná. Klára szintén. A filmben hisztisnek
látszik, aki csak magával törődik, ellenben a regényben egyáltalán nem ilyen. Az apja ugyanígy. Mindenki, aki szimpatikus volt a könyvben, ellenszenves lett a filmben, mert önzőnek volt ábrázolva. Mindenki sarkos lett.
Összességében
jó élmény volt, ha gyerekként olvastam volna, biztos, hogy jobban tetszett
volna. 10 év alatti gyerekeknek ajánlom igazán. A film sajnos kevésbé tetszett,
mint régen. A történten igazán cuki. Az értékek, amik szerepelnek benne, mint
család fontossága, szeretet és barátság, mind mind kifejezetten jól vannak
ábrázolva. A nyelvezete elég régies, hiszen az eredeti regény 1880-ban íródott.
Ettől függetlenül egyszer mindenképp érdemes elolvasni!
Nálam ez a könyv 4/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése