Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Magyar nyakba magyar szemfog!

Kedvenc idézetek:

„– No igen. Gondoltam, hátha ezzel segítek meghozni a helyes döntést.

– Helyes, mármint számodra kedvező?”

„– Csak meg tudnád csinálni – felelte Kristóf a kijárat felé lépkedve –, ha lenne benned lélek, vagy legalábbis annyi figyelmesség, ami tettekre is sarkallna. De hiába vagy erős, ha egyszer karakteridegen tőled egy kis udvariasság.”

„A magyar politikával már mindenkinek tele volt a töke. Jött egy új párt, amely nem költött óriásplakátokra, csak készített egy honlapot, amely olyan klassz volt, hogy pár hét után mindenki azt bámulta.”

„– Ifjúságom hajnalán? Negyvenhat éves vagyok, cseszd meg! Tegnap volt ifjúságom hajnala.

– És ezek szerint már kezdesz szenilis lenni – (…)”

Kedvenc karakterek: Bori, Attila, Béla

Borító: Szerintem nagyon szép munka, illik a könyv sztorijához, először fel sem tűnt a darts tű Bori kezében. Viszont nekem nem tetszik a lila szín, amivel az írónő neve és a könyv címe rákerült.

Végkifejlet: Nincs függővég, a történet egy komplett eseménysorozatot mesél el. De persze felvezeti a következő kötetet.

Moly.hu, Kiadó: Delta Vision, 2012, 468 oldal

Már régóta tervben volt a kötet elolvasása, viszont valamiért még nem vettem kezembe, csak halogattam. Már tavaly ősz óta birtokomban van a regény, most a Mini-könyvklub miatt végre sort kerítettem rá, mivel ez az első kötet, melyet közösen olvasunk! A könyvklubról IDE kattintva kaptok bővebb információt, IDE kattintva pedig eléritek a már elkészült értékeléseket! A mostani fordulóban fantasy könyveket fogunk olvasni május és augusztus között, az első három hónapban megadott műveket (május: Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája, június: Lev Grossman: A varázslók, július: Naomi Novik: Rengeteg), augusztusban pedig szabad a vásár. Ha kedvet kaptál hozzá, május végéig még tudsz jelentkezni, ha elolvasod és értékeled az ehavi könyvet.

A történet központjában Bori áll, aki Magyarország legjobb vámpírológusa. Nem sokan űzik ezt a szakmát, még világszerte sem, diplomát sem tud belőle szeretni, mert nem tudnának olyan szakmai közeget létrehozni hozzá, hogy érdemben tudjon vizsgázni. Egy alternatív valós világban járunk, melyben a természetfeletti erővel rendelkező lények, mint vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok és vérmedvék, együtt élnek az emberekkel. Hazánk megválaszt egy olyan pártot, melynek vámpírok a tanácsadói, ezzel megalapozva egy jobban élhető világot, melyben az embereknek nem kell éjjel félve az utcára lépni, és csökken a bűnözés is. Viszont ellehetetlenítik a vámpírok elleni küzdelmet, és bezáratják a Vámpírkutató Intézetet, így Borinak új állás után kell néznie. Ám valamilyen különös okból, ezek az okos, úgynevezett IQ vámpírok, egy időre elhatárolódnak a politikától, nem adnak tanácsot, nem segítik a kormány munkáját. De Bori nem marad sokáig munka nélkül, egy különös ajánlatot kap, mely felcsigázza szakmai kíváncsiságát, ugyanis be kell épülnie az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mi ennek az oka. Hogy jó vége lesz-e vagy lebukik? Ahhoz, hogy ezt megtudd, el kell olvasnod a történetet!

Az alapkoncepció nagyon érdekesen hangzik, engem nagyon felcsigázott anno, mikor először találkoztam a könyvvel. Úgy érzem, ezt nagyjából hozta is a történet olvasás után is. Nagyon reálisan van ábrázolva benne a politika, az egész annyira hihető, hogy ha élnének vámpírok, tuti valami ilyesmi helyzet alakulna ki. A történet annyira valóságos, hogy akár a mostani években is játszódhatna. Bori kijelentette, hogy azért választották meg ezt a pártot, mert már mindenkinek a mindene kivan már a politikával, és jött egy párt, ami nem költötte feleslegesen az adófizetők pénzét plakátokra, és olyan dolgokat ígért, amire ténylegesen szükség van. Lehetőségeket lát az új helyzetben, nem problémákat. Ez egy nagyon szimpatikus megnyilvánulás, ezzel nagyon azonosulni tudok. Persze ők sem örülnek annak, hogy vámpírok kerültek a döntéshozók mellé, de a két rossz közül a kevésbé rossz mellett döntöttek. Tökéletesen tükrözni a magyar hozzáállást, ami a mai napig megfigyelhető. Bár nem tart sokáig ez az idill, mert mint ahogy ez várható, azért a vámpírok is a saját érdekeiket kissé előtérbe helyezik, és nekik nem érdekük, hogy kutakodjanak a vérük után, hogy aztán hatékony fegyvert gyárthassanak ellenük.

Ligeia, ahogy én látom

A történet eleje eléggé lassan indul be, ezt olvastam több helyen is, és egyet kell értenem vele. Nekem valahol a 190. oldal környékén indult be a sztori, onnan viszont, mint egy sebesvonat vágtatott előre. Van egy olyan szokásom, hogy mikor elkezdek egy könyvet, mindig megnézem, hány fejezetből áll, mert így jobban érzem, hogy hogy haladok. Kicsit leesett az állam, mikor megláttam, hogy összesen 91 hosszabb-rövidebb fejezetből áll a történet. Nekem emiatt az elejét sem volt rossz olvasni, viszont a vége letehetetlennek bizonyult. Olvastam mindig még egy fejezetet, mert úgyis rövid, és hopp hajnali egy óra. Én azt mondom, annak ellenére, hogy az eleje kicsit nehezebb, szükség volt rá, sőt én még így is hiányoltam információkat. Egy egész világot kellett megteremteni a valós világunkra, elhelyezni benne mindenkit, kinek mi a szerepe és a célja, és ehhez terjedelemre van szükség.

Amit én hiányoltam, az az IQ vámpírokról kicsit több. Igaz, egy részen konkrétan elemezve vannak, de nekem az egész sztori alatt hiányzott az a bizonyos „IQ konferencia vámpírtámadásának áldozatai” rész kitárgyalása. Ennyi volt, semmi több erről. És a mai napig szúrja az oldalam, hogy most ki támadott meg kit, ki halt meg, és mégis mi történt. De gondolom, ha ez is ki lett volna fejtve, akkor nem 468 oldalas a kötet.

Bori karakterében is hiányoltam a tudásának megalapozását. Írja róla az írónő, hogy két diplomája van, amivel nem ér semmit, szóval biztos okos, és ő a legnagyobb vámpírológus itthon, mert kifejlesztett egy új vérvételi eljárást. Attól, hogy valaki kihasználja mások versenyszellemét, még számomra nem lesz hatalmas tudós. Mással viszont nem volt alátámasztva, nem volt szó róla, hogy Bori amúgy remekül értene a DNS vizsgálatához, vagy szociológiai jelenségek elemzéséhez és megértéséhez, csak arról volt szó, hogy elég bátor, hogy dartsra hívja ki a vámpírokat. Igaz, emiatt sikerült rájönni, hogy a vámpírok mire buknak, viszont én úgy értelmeztem, hogy ő ehhez csak a vért szállította le. Nekem ez kicsit nehezen emészthető volt, hogy miért is van tőle mindenki úgy oda. A végéig nem jöttem rá, de attól még nagyon szimpatikus, bátor és kíváncsi teremtés, akivel szívesen játszanék egy kört. Ő is nagyon magyar karakter. Egyik függőségét azzal győzi le, hogy beleugrik egy másikba. Bár sok cselekedetét inkább a szakmai kíváncsisága, mint a józanész diktálta, azért izgultam érte, hogy ne essen bántódása.

Az írói stílust tekintve a szöveg gördülékeny és olvasmányos, a rövid fejezeteknek köszönhetően pedig tényleg szinte letehetetlen. Ami zavart, az a poénok megmagyarázása. Több helyen is volt, hogy azzal el lett rontva az egész poén, hogy utána fél oldalon keresztül magyarázta, hogy amúgy ez meg sem történhetne, épp ezért vicc. Hát rám ez inkább zavaróan hatott.

Volt egy olyan rész, ahol Bori elvisz egy könyvtári könyvet, és mondja neki Koppány, hogy mindenképp másnap hozza vissza, mert irgum-burgum. Hát a könyv azóta sem került vissza abba a bizonyos könyvtárba. Bori még elő sem vette azután, hogy elvitte. Nem tudom, hogy későbbiekben fény derül-e a kötet történetére, de remélem igen. Így, hogy nem volt szó róla, úgy érzem, valami fontosról lemaradtam.

Egy dolgot még mindenképpen szeretnék megemlíteni, és nem tudom, ki fogja egész idáig elolvasni, mert tudom, hogy képes vagyok kissé túlzó mennyiséget írni egy-egy történetről, de ezeket valahogy mind fontosnak érzem megosztani veletek. Nagyon szerettem Bori és Antonius kapcsolatát. Én is hasonlóképp jöttem össze a párommal és tudom, hogy az ilyen kapcsolatnak igenis van jövője. Minden kapcsolat alapja a kommunikáció, főleg a párkapcsolaté. Ha a virtuális valóságban ennyire meghitten el tudtak beszélgetni, megismerni egymást, akkor a való életben is jó párost alkotnának, függetlenül attól, hogy Bori nem mesélte el, mint dolgozik. Egy próbát mindenképp megér, mert az alapját már megteremtették. Nagyon sajnáltam, mikor kiderült Attila turpissága, de azért a végére megpróbálta helyrehozni, ami pozitív.

Egy szónak is száz a vége. Összességében ígéretes sorozatindításnak tűnik számomra, a karakterek szimpatikusak, van bennük spiritusz és talpraesettség. A történet logikus, követhető és érdekes. Sok olyan foltot hagyott maga után bennem a történet, amire még kíváncsi lennék, biztosan folytatni fogom a sorozatot. Nagyon szerettem a vicces szópárbajokat, a szókimondó beszélgetéseket. Humoros volt és olvasmányos. Attól, hogy hiányérzetem van a történettel kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy nem tetszett. A könyv nagyon is tetszett, Bori kalandjai valóságosak és hihetők voltak, az ilyeneket nagyon szeretem.

Nálam ez a könyv 4,5/5.

Forrás:

Ligeia,

vámpírfog,

harapás,

darts